A városok környezeti viszonyai főként beépítettségük miatt különböznek a környező tájak adottságaitól. A nagyobb városokban saját klíma alakul ki. A természetes felszíntől eltérő fizikai tulajdonságok, az emberi tevékenységek nyomán a légkörbe jutó hő- és vízmennyiség, valamint a szennyező anyagok alapvetően módosítják a városok éghajlatát. A megváltozott éghajlati körülmények az évszakoktól függően hátrányosan vagy előnyösen befolyásolhatják a lakosok egészségi állapotát és lelkiállapotát.

A városok éghajlatmódosító hatásának, valamint a városon belüli beépítések és parkosított területek hatásának ismerete a várostervezők és a városgazdálkodással foglalkozó szakemberek számára nélkülözhetetlen. Annál is inkább, mert minden városátalakító tevékenység elsődleges célja, hogy a város lakói számára minél kellemesebb környezetet teremtsen.

A sűrűn egymás mellett álló házak befolyásolják a napsugárzás hatásait. A város erősen felmelegszik, mert a napsugárzás nyáron felhevíti az épületeket, télen pedig a fűtés miatt adnak le meleget a környezetüknek. A tégla, a beton vagy a homokkő sok meleget nyelnek el, amelyet hidegben leadnak a környezetüknek. Az épületek ezért tartósabban melegek, mint az őket körülvevő levegő. Ugyanazon a földrajzi szélességen és hosszúságon a városokban sokkal magasabb az átlaghőmérséklet, mint egy erdőben. A beépítettség mértékétől függően a különbség több fok is lehet. A városközpont hőmérséklete akár 8°C-kal is magasabb lehet a környékénél. Ez pedig a több száz kilométerrel délebbi területek éghajlatára jellemző.

Télen az épületek belsejének hőmérséklete 20 °C fölötti, odakint akár mínusz 20 °C is lehet. A meleg még jó hőszigetelés mellett is kisugárzik. Ha üregek vannak a házon, azok az időjárástól függetlenül akár egész télen is fagymentesek maradhatnak.

A felmelegedő levegő nedvességtartalma csökken, ezért a városok sokkal szárazabbak a környezetüknél.

Szegeden több éven keresztül végeztek összehasonlító méréseket a belváros és környező területek éghajlatának összehasonlítására. Szeged azért is kitűnő terep egy ilyen vizsgálathoz, mert a város síksági fekvéséből következően a domborzati viszonyoknak nincs éghajlatmódosító hatása. A belváros általában 1,5-2,0 °C-kal melegebbnek bizonyult a külterületnél. A különbség ősszel a legnagyobb, amikor a 2,5 °C-ot is meghaladja. A városközpontban éjjel 1 órakor mérhető a legnagyobb napi különbség. A szeptemberi átlaghőmérsékleti maximum esetén az eltérés 4,77 °C, a januári átlaghőmérsékleti minimum esetében pedig 1,35 °C. A belvárosban a fagymentes időszak is hosszabb, az első fagy később köszönt be, az utolsó pedig korábban következik be.

Megvizsgálták a városban és a környékén élő emberek komfortérzetét is. A komfortérzet elsősorban a levegő hőmérsékletétől és nedvességtartalmától függ. Kiderült, hogy a belvárosban az ember számára kellemes időszakok hosszabbak, a kellemetlenek rövidebbek, mint a külterületen. Ezért a város éghajlatmódosító hatásai a lakosság szempontjából túlnyomórészt kedvezőek.

Magyarország három nagyobb városának éghajlati adatai 30 éves (1961-1990) között mért adatok alapján