A városiasodással, az emberi települések, mezőgazdasági területek, ipari létesítmények terjedésével jelentősen átalakult a természetes környezet. A tájak jelentős részben gépekkel művelt mezőgazdasági egységekké alakultak, amelyekhez szabályozott folyók és erdőgazdasági művelésbe vont, gyakran mértani formájú erdők csatlakoznak. Az agrártermelés, a települések és az üdülőipar mind jobban elkülönülő területeit a közlekedési hálózat kapcsolja össze; a víz- és energiaellátást fejlett technikával próbáljuk megoldani.

A mai ember életterének zöme a természetestől gyökeresen különböző feltételeket biztosító épített környezethez tartozik. Egy átlagos életszínvonalon élő európai polgár városban vagy városkörnyéki faluban él, ott lakik, dolgozik és szórakozik. Otthonában rengeteg gépet használ, fűt, világít, a vizet a vízvezetékből nyeri, a szennyvizet a csatornarendszer vezeti el, a háztartási hulladékot a kukás autó gyűjti össze. Az élelmiszerek zömét még a falusi ember is a kereskedelemben vásárolja, nem is beszélve az egyéb árukról. Autóba ül vagy valamilyen tömegközlekedési eszközre száll ha útra kel, ha nyaralni megy, üdülőhelyre, vagyis egy másik településre veszi az irányt. A világról a híreket elsősorban a televízióból és a rádióból és újabban az Internetről gyűjti be. Az épített környezet alakulása szorosan együtt jár a társadalom fejlődésével, és tükrözi annak általános jellegét éppúgy, mint az életformát meghatározó gazdasági társadalmi és kulturális hátteret.

Az emberi környezet fejlődésének egyik legjellemzőbb iránya az emberi települések, a falvak és a városok kialakulása. A település nem egyszerűen lakóhelyül és védelmül szolgál, hanem a mindennapi élet alapvető színtere, olyan újfajta környezet, amely szinte semmiben sem emlékeztet arra a környezetre, amelyben az emberiség kialakulása során élt.

Közép-Európa területének kereken 10%-át foglalják el a települések, de egyes vidékeken ez az arány 33% is lehet. A legsűrűbben lakott részeken több mint 4000 fő/ km² a népsűrűség. Budapest népsűrűsége 3275 fő/km².

A települések működésének három kritikus jellemzője az építkezés, a közlekedés és a tömegkommunikáció.

Az építkezést a legutóbbi időkig a természetes (fa, kő) vagy természetes eredetű anyagok (tégla, mészkő, homokkő) jellemezték, de ma már a mesterséges építőanyagoké (beton, vasbeton) a főszerep. Az építészet stílusát a koncentrált, felfelé irányuló, kis alapterületet igénylő formák jellemzik. A magas épületeket egyre bonyolultabb ellátási rendszerek felhasználásával teszik lakhatóvá.

A közlekedéstől manapság azt várják el, hogy képes legyen egyrészt sok embert gyorsan, folyamatosan szállítani a lakóterület és a munkahely, valamint az egyéb életterek között, másrészt továbbítsa az ellátáshoz szükséges árumennyiséget. A közlekedés – területigénye és a káros anyagok kibocsátása révén – ma az egyik legnagyobb környezetterhelő tényező.

A tömegkommunikáció alapvető feladata a nagy embertömegek életének összehangolása, a gyors információáramlás biztosítása. A fejlett tömegkommunikáció a közlekedési igényeket is csökkentheti.

Településtípusok

A korszerű városok nagy lélekszámú, zárt beépítésű települések, de egyes területei lehetnek kertes, családi házas körzetek. A házak rendezett utcákat, tereket alkotnak, a lakóterületek és az ipari körzetek elkülönülnek egymástól. A városok közművekkel (vízvezeték, csatornázás, vezetékes gáz, áram, telefon, stb.) ellátott települések, az utcákat általában szilárd burkolat fedi. Kereskedelmi, egészségügyi, kulturális és sportlétesítmények állnak a lakosság rendelkezésére. A lakosság nagyobb része az iparban, a sz Villányi utcarészlet olgáltatások és az igazgatás területén dolgozik.

A falu kis lélekszámú, kertes település. A közművesítés esetenként – legalábbis nálunk még – nem teljes, a vízvezeték és az elektromos áram megvan, de a csatornázás hiányos. A lakosság megélhetését jórészt a mezőgazdaságban és a hozzá kapcsolódó iparban találja meg. A kulturális igényeket az iskola, a helyi művelődési ház, a sportpálya, valamint a közeli városi intézmények elégítik ki, szegényes a kereskedelmi ellátás is.

Szerkezetüket tekintve a falvak két típusát különböztetjük meg. A halmazszerű községek egy központ, rendszerint a templom köré épültek. A szalagtelkes falvakban a házak egy hosszú utca két oldalán állnak.