Az egészség és a személyiség közötti kapcsolat, és annak vizsgálata, hogy miképpen befolyásolja személyiségünk szervezetünk működését, viszonylag új keletű. Az egészségmagatartás, az egyén által választott életmód akkor került a kutatások középpontjába, amikor kiderült, hogy az elhalálozási statisztikákban az első helyeken szereplő betegségek – szív és érrendszeri, daganatos, mentális, emésztőrendszeri – kialakulásában meghatározó szerepe van az egyén életmódjának, a viselkedésének. Egy másik tényező is hozzájárult a kutatások felgyorsulásához: az egészséget károsító magatartások, az alkohol- és a drogfogyasztás, a dohányzás riasztó mértékű terjedése a fiatalok körében.

A kutatások azt mutatják, hogy annak, aki meg akarja találni az egészséget hosszú távon szolgáló életforma titkát, meg kell ismernie a jó és a rossz választások, döntések hátterét, lelki tényezőit.

Az egészségtudatosság pszichés okait kutató szakemberek a személyiségtesztekben feltárt tulajdonságokat összevetették a jellemző magatartási megnyilvánulásokkal, azt elemezve, milyen sajátosságok kedveznek a konstruktív magatartásváltozásnak. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy az egészségtudatosság fontos tényezői a jövőorientáció, az élettel való elégedettség, az optimista beállítódás és az önbizalom.

Az egészséggel kapcsolatos magatartásformák alapvetően két csoportba sorolhatók:

Az egészség megtartását célzó magatartások

Aktív megelőző cselekvések (rendszeres tisztálkodás, tudatos figyelem a szervezet állapotára – részvétel a szűrővizsgálatokon, fogászati kontrollon, védőoltások), szükség esetén készség az életmód változtatásra (pl. új táplálkozási szokások), de ide tartozik a biztonsági öv használata és a biztonságos szexuális viselkedés is.

A pozitív viszony az egészséghez általában csak bizonyos határig jelenti, hogy az egyén minden téren valóban egészséges életmódot folytat. Meglehetősen ellentmondásosak azok a kutatási eredmények, amelyek azt vizsgálták, mennyire egységes indítékok szabályozzák az egészségmagatartást: például mennyiben igaz az, hogy aki odafigyel az étkezésre, az egyúttal sportol is, és tartózkodik a káros szenvedélyektől? A mintázat meglehetősen egyéni, s különösen serdülőknél gyakori, hogy a sportolás nem feltétlenül társul a dohányzás, vagy az alkoholfogyasztás mellőzésével. Általában ismert, hogy a dohányzás a rák és több más betegség rizikófaktora, valamint, hogy a rendszeres sportolás szerepet játszhat a szív és érrendszeri betegségek, az elhízás, a cukorbetegségek megelőzésében, s ezek az ismeretek valóban fontos összetevői a dohányzással szembeni és a sportolást igenlő alapállásnak. Azonban ezek az attitűdök önmagukban mégsem elégségesek a kívánt életmód gyakorlati követéséhez.

Az egészséget kockáztató
magatartások

Az egészségre veszélyes, azt károsító kockázati vagy rizikó magatartások, ilyen például a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás, a túlhajszoltság, az állandó rohanás, a rendszertelenség a pihenésben, az étkezésben, a mozgásszegény életforma stb.

A kockázati magatartások hátteréről kiderült, hogy inkább érzelmi, gyakran tudattalan indítékok, irracionális hiedelmek befolyásolják. A könnyen elérhető öröm, a veszély keresése, vagy egy csoporthoz való érzelmi kötődés, a felnőttség látszatának keltése, a szabadság igénye akár önmagukban is előhívhatják a kockázati magatartásokat. Fontos megfigyelés, hogy a serdülőknél meglehetősen szoros az összefüggés a dohányzás, valamint az alkohol- és drogfogyasztás között, ami közös pszichés indíték létére utal. A közös pszichológiai összetevője az önkárosítás súlyosabb formáinak a függőség. Az egészség megtartására irányuló magatartások mögött kevésbé lehet egységes indítékokat felfedezni. A serdülőkori átalakulások, az önállósodás, a kortárshatások felerősödése, a családi értékrend kritikája, a korábbi kötelékek fellazulása kedvez a kockázati magatartások kipróbálásának. Különösen igaz ez csoportban.

Az emberek egy része többé-kevésbé vigyáz magára, de szép számmal vannak olyanok, akiket sodornak a hétköznapok, s alig figyelnek oda életmódjuk egészségi vonatkozásaira. Legfeljebb csak akkor, amikor ez már elkerülhetetlen, mivel megváltozott egészségi állapotuk rákényszeríti őket erre.

A fiatalok egészségmagatartása terén a hazai tendenciák meglehetősen kedvezőtlenek. A kockázati magatartások terjedése járványos méreteket öltött. Aggasztó tény például, hogy a dohányzás elkezdése egyre korábbi életkorban történik, hogy egyre több lány dohányzik, az alkoholt és a dohányzást sokan a társas élet elmaradhatatlan kellékeinek tekintik. A fiatalok között egyre elfogadottabb, hogy a drogok az unalom és a stressz elűzésének alkalmas eszközei.

Az egészségtudomány arra keresi a választ, milyen tényezők, indítékok állnak az egészséggel kapcsolatos, az életformát alakító döntések hátterében. Milyen lehetősége van az embereknek arra, hogy kockázati magatartásukkal szakítsanak, milyen lelki adottságok segítenek abban, ha valaki változni kíván?

Az egészségre káros magatartási minták megváltoztatása igen nehéz és hosszadalmas folyamat, hiszen a magatartás komplex jelenség, biológiai, lelki, valamint szocio-kulturális tényezők is alakítják. Ma már jól tudjuk, nem igazán sikeresek azok az egészségfejlesztő kampányok, amelyek kizárólag észérvekre építenek és elhanyagolják a magatartás érzelmi, olykor ésszerűtlennek tűnő motívumait. A változtatás eredményessége érdekében valamennyi tényezőre oda kell figyelni.

A kockázati magatartások rövid távon vélt, vagy valós előnyöket ígérnek: megnyugtatóak, kellemes hangulatot okoznak, csökkentik a feszültséget, a szorongást. A káros hatások többnyire csak hosszú távon jelentkeznek, s ez döntő tényezője egy-egy konkrét helyzetben a pillanatnyi előnyök választásának. Az áttörést nyilván az jelentené, ha az emberekben sikerülne kialakítani egy olyan érett döntési képességet, amely révén a személy a hosszabb távon érvényesülő előnyök (az egészség megőrzése, a betegség elkerülése, az énerő, az önbizalom fejlődése) javára le tudna mondani az azonnali kellemes élményekről.

Az életmód megváltoztatása mindig nagyon nehéz döntés, bármely szokásunk leépítésekor igen gyakoriak a kudarcba fulladó próbálkozások. Az eredmény nyilván összefügg a káros szokás kialakulásának indítékaival, az általa képviselt jutalmakkal, a változás iránti elkötelezettség mélységével, és sok más tényezővel. Ha már valaki hozzászokott bizonyos szerek fogyasztásához, akkor a lemondás fájdalommal, fizikailag kifejezetten kínos élményekkel járhat együtt.

Fontos tudni, hogy a kockázati magatartásformák kialakulásában, a minták követésében milyen szerepe volt az egyén társas kapcsolatainak, a szülők, a kortársak, a barátok érték- és normarendszerének. Előfordul nem is ritkán, hogy maguk a szülők mutattak mintát az önpusztító, vagy egészséget károsító magatartásokra.

A szerkipróbálás legtöbbször kiscsoportban zajló szociális tanulás, melyet szerepmodellek közvetítenek –a legjobb barátok, sztárok, csoportazonosság kiépítése a normák átvétele, követése útján. A tanulás megfigyeléssel indul, utánzással folytatódik, amit a kellemes hatás megerősít, s a csoport visszaigazol, és folytatásra bátorít. Nehéz ellenállni a csoport nyomásának, kockáztatni az elnyert népszerűséget. A kockázati viselkedés idővel a barátválasztásban is közrejátszik, hiszen kívánatos, hogy együtt élhessenek a szenvedélyüknek. Mindez azt sugallja, hogy ezeknek a fontos életkori indítékoknak a kielégítésével és tanulási formáknak az alkalmazásával számolnia kell azoknak a programoknak, amelyeket azért szerveznek, hogy a fiatalok magatartásában változást érjenek el. Feltehetően ezért bizonyult az egyik legsikeresebb programnak az éjszakai pingpongozási lehetőség, vagy a kortárssegítők eredményes vállalkozása. Mindkettő épít a kortárscsoportban érvényesülő társas hatásokra és normaképzési sajátosságokra.

A drogfogyasztás hatékony megelőzése nem a riogatás, a fenyegető veszélyek kilátásainak bemutatása. Lényege a saját erőforrások felfedezése, a csábításnak való ellenállás képességének kidolgozása. Az a fiatal, akinek vannak barátai, céljai, melyeket el akar érni, bizalommal tekint a jövőjére, valódi örömét leli a sportban, vagy más hobbijaiban, sokkal kevésbé hajlamos káros szenvedélyekre, mint azok a társaik, akik ilyen beállítódásokkal nem rendelkeznek. Az utóbbiak megóvásának nem lehet útja a megbélyegzés, csak az olyan emberi, támogató kapcsolatok, amelyek elősegítik, hogy kifejlődjenek a problémák adaptív megoldását jelentő képességeik. Ha csökken a pszichológiai sérülékenység, a rossz közérzet, a levertség, nő az ellenálló képesség, sokkal alacsonyabb a betegségek, káros szenvedélyek kialakulásának a kockázata.