A tápláltsági állapot meghatározásával eldönthető, hogy valakinek a testsúlya megfelel-e a kívánatosnak, vagy eltér-e attól, akár negatív, akár pozitív irányban. Az itt közölt mérési módszerek felnőttekre vonatkozó adatok, serdülő- és fiatalkorban csak korlátozottan alkalmazhatók.
Széles körben elterjedt módszer a testtömeg index (Body Mass Index, BMI) kiszámítása, ami nem más, mint a testtömeg (kg) és a testmagasság (m) négyzetének hányadosa. Mindkét nemben felnőttkorban kb. 20-25 kg/m2 a kívánatos tartomány. 27-30 kg/m2 között túlsúlyról, 30 kg/m2 felett már elhízásról beszélünk. 20 kg/m2 alatti értéknél az egyén alultáplált.
A bőrredő-vastagság mérése kevésbé objektív osztályozási módszer. A lapocka alsó csúcsa alatt, valamint a csípőcsont felső peremének szintjében megmérik a vázizmok felett összecsíphető bőrredő vastagságát. Ebből megállapítható a bőr alatti zsírszövet mennyisége.
A Broca-index meghatározása csak megközelítőleg alkalmas a tápláltsági fok eldöntésére:
ideális testtömeg = testmagasság (cm) – 100.
A módosított Broca-index valamivel pontosabb:
ideális testtömeg = [testmagasság (cm) – 100] 0,9
Relatív testtömegnek nevezzük azt a hányadost, amelyet úgy kapunk, hogy az aktuálisan mért testtömeget elosztjuk az adott egyénre számított ideális testtömeggel.
Az alultápláltság egyrészt jelentheti az energia-egyensúly zavarát, vagyis azt, hogy a szervezet energiafelvétele hosszú távon alacsonyabb, mint energiafelhasználása, és ennek következtében a testtömeg nem éri el az ideális értéket. Az alultápláltság mértéke ez esetben megállapítható a testtömeg index (BMI) meghatározásával. Ha a testtömeg (kg) és a testmagasság (m) négyzetének hányadosa felnőtt emberben nem éri el a 20 kg/m2-t, akkor az egyén alultáplált.
Alultápláltság megfelelő energiabevitel mellett is kialakulhat, ha a felvett táplálék minősége, összetétele nem felel meg a kívánatosnak. Az ilyen típusú alultápláltság különösen a fiatal szervezetben okozhat károkat, hiszen a szervezet fejlődése a hiányos táplálkozás miatt zavart szenvedhet. Az alultápláltság leggyakoribb okai és azok várható következményei:
- A szerves tápanyagok nem megfelelő aránya. A hazai táplálkozási szokások mellett a gyerekek túlságosan sok zsírt és szénhidrátot – cukrot, édességet –, ugyanakkor kevés fehérjét fogyasztanak. A fehérjék lebontásából származó aminosavak pedig nagyon fontosak a szervezet saját fehérjéinek felépítéséhez, ezzel a növekedéshez és a fejlődéshez.
- A zsírok alacsony telítetlen zsírsavtartalma. Hazánkban nagyon alacsony a növényi eredetű olajok, olajos magvak fogyasztása. A telített zsírokban gazdag táplálék pedig növeli a felnőttkori ér- és szívbetegségek kialakulásának kockázatát.
- A tápanyagok alacsony rosttartalma. Hazánkban a kívánatoshoz képest nagyon kevés gyümölcs, zöldség és teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, péksütemény fogy. Ezért a gyermekek körében is gyakoriak az emésztőrendszeri problémák, különösen a székrekedés. Mindez növeli a felnőttkori vastagbélrák kialakulásának esélyét.
- Sok hozzáadott cukrot tartalmazó ételek, édességek, csokoládé fogyasztása. A túlzott szénhidrátfelvétel gyermekkori elhízáshoz vezet, ami növeli a felnőttkori cukorbetegség kialakulásának veszélyét.
- A csekély mértékű növényi eredetű táplálék és tejtermék fogyasztása miatt egyes ásványi anyagok (pl. vas, kalcium, foszfor) és vitaminok (A-, C-, B- és D-vitamin) hiányozhatnak a szervezetből, ami sokféle fejlődési zavart okozhat (pl. vérszegénység, vázrendszer gyengesége, a szervezet nem megfelelő ellenálló-képessége a betegségekkel szemben stb.).
Az elhízás nem más, mint az energia-egyensúly zavara. Akkor beszélünk elhízásról, ha a test tömegének férfiakban több mint 20%-a, nőkben pedig több mint 25%-a zsír.
A zsírmentes testtömeg (lean body mass) az élet harmadik évtizedében a legnagyobb. Ezt követően mindkét nemben az életkorral fokozatosan csökken, vagyis a zsírmentes szövetek mennyisége a szervezetben egyre kevesebb lesz. Ez egyben azt is jelenti, hogy változatlan testsúly mellett az életkorral nő a zsírszövet aránya, tehát alacsonyabb testtömeggel is lehet valaki elhízott. Ezek szerint, ha a táplálékfelvételt a kor előrehaladtával nem mérsékeljük, elhízás következhet be. Nőkben különösen kritikus időszak a változás kora (50-55 év), mert zsírmentes tömegük ekkor gyorsuló ütemben csökken.
Az elhízás általában három okra vezethető vissza: a mozgásszegény életmódra, a túlzott mértékű táplálékfelvételre és az örökletes tényezőkre. Sok családban nemzedékeken keresztül megfigyelhető a magas testtömeg, ami nem magyarázható pusztán a táplálkozással és az életmóddal.
Az elhízás lehet „körte típusú”, amikor a zsírszövet jelentős része a combra és a csípőkre rakódik le, illetve „alma típusú”, amikor a zsírfelhalmozódás a hastájékot érinti. A két típus elkülönítése azért fontos, mert más-más betegségek kockázatát növelik. Az „alma típusú” elhízás esetén gyakoribb az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés. A „körte típusú” elhízás a mozgásszervi és a visszérbetegségek kialakulásának esélyét növeli.
Az enyhe elhízás (25-30 közötti testtömeg index) viszonylag könnyen kezelhető egy kis odafigyeléssel, az elkényelmesedett életmód tudatos és hosszú távú megváltoztatásával. Ügyelni kell a rendszeres testmozgásra, időt és energiát kell szánni az aktív pihenésre, a sportolásra. Az étrend összeállításánál elsősorban nem a mennyiség csökkentésére, hanem az összetétel megváltoztatására kell helyezni a hangsúlyt. Kevesebb zsírt és szénhidrátot, több fehérjét kell fogyasztani. Egyenletesen kell elosztani az étkezéseket, és nem szabad nassolni.