A különböző korokban állandóan változtak a szépségideálok. Az utóbbi ötven évben azonban magas és karcsú a nőideál, izmos és kisportolt a férfiideál. A szépségkultusz fenntartásában óriási szerepe van a médiának: a televíziónak, a képes magazinoknak, a filmeknek, a reklámoknak stb. Gondoljunk csak arra, hány reklám sugallja, hogy szégyellni kell, ha sárgás színű a fogzománcunk, korpás a fejbőrünk, pedig ezek a tulajdonságok teljesen természetesek, hiszen mindenkinek korpás egy kicsit a haja, és különböző színárnyalatú fogzománcot örököltünk szüleinktől. Az ilyen reklámok hátterében természetesen az áll, hogy vegyük meg a korpát biztosan eltüntető sampont, vagy a fogzománcot tökéletesen fehérítő fogkrémet.

Az ideálokkal való azonosulási vágy általános emberi tulajdonság, amit ügyesen használnak ki a szépségiparban érdekelt szakemberek. Az utóbbi évtizedekben soha nem látott mértékben adtak el kozmetikai cikkeket, fogyókúrás csodaszereket, végeztek plasztikai műtéteket, fogkozmetikai kezeléseket.

A szépségideálokkal való, de elérhetetlennek tűnő azonosulási vágy sok emberben okoz önértékelési zavarokat, esetenként komoly lelki problémákat. Az erősebb csontozatú, hízásra hajlamos vagy alacsony lányok soha nem lesznek olyanok, mint a híres fotómodellek, de ez nem is baj.

A huszadik század elejének kissé telt szépségideálja

A múlt század hatvanas éveinek szépségideálja, Twiggy