A felnőtt emberek szervezetének átlagos víztartalma a testtömeg kb. 60%-a, ez a vízmennyiség három folyadéktér: a sejten belüli (intracelluláris) tér, a sejtek közötti (extracelluláris) tér és a vér között oszlik meg. A sejten belüli folyadéktér a testtömeg 40%-a. A sejtek közötti folyadéktér, a szövetnedv aránya pedig kb. 15%. A teljes vérmennyiség – a sejtes elemekkel együtt – kb. 8%, ebből a vérplazma részesedése 5%. Az egyes szervek víztartalma erősen eltérő: legalacsonyabb a csontoké, mintegy 50%, a legmagasabb az agyé, hozzávetőleg 90%. A zsigeri szervek, mint pl. a máj, a lép és a belek víztartalma az anyagcserétől függően bizonyos határok között változik, átlagértéke közelít a szervezet egészének átlagához. A szövetek közül a zsírszövet tartalmazza a legkevesebb vizet, mindössze 20%-ot.

A szervezet abszolút víztartalma az életkor előrehaladtával csökken, miközben a testfolyadékok (vér, szövetnedv, sejten belüli folyadékterek) ozmotikus nyomása lényegesen nem változik. A relatív víztartalom a csecsemőkben és a kisgyermekekben a legmagasabb, kb. 75%, majd a húszas életévekben elkezd fokozatosan csökkenni. A felnőttek testtömegének mintegy 60%-a víz, de jelentős eltérés mutatkozik a férfiak (64%) és a nők (55%) között, ami azzal magyarázható, hogy a nők testében nagyobb mennyiségű az alacsony víztartalmú zsírszövet aránya. Az idős emberek teste átlagosan 50% vizet tartalmaz (férfiak 53%, nők 47%).

Az adatok alapján érthető, hogy a vízvesztésre legérzékenyebbek a csecsemők, a kisgyermekek és az idős emberek.

A szervezet víztartalmának fokozatos csökkenését jól jelzik a bőrön megjelenő ráncok, amelyek a bőr kötött víztartalmának csökkenése miatt alakulnak ki. A vízvesztés következtében csökken a hámsejtekben a sejtplazma sejthártyára gyakorolt nyomása (turgornyomás), alacsonyabb lesz a bőr alatti kötőszövetek víztartalma, ezért a bőr veszít feszességéből és rugalmasságából. A kor előrehaladtával emiatt is ügyelni kell a megfelelő mértékű folyadékfelvételre.

A vízforgalom a szervezet víznyereségének és vízleadásának összességét jelenti. Egyensúly esetén a víznyereség és a vízleadás egyenlő, vagyis a szervezet víztartalma nem változik. A víznyereség a szervezet vízfelvételétől és a lebontó folyamatokban képződő, ún. oxidációs víz mennyiségétől függ. A vízfelvétel a táplálékkal és az italokkal felvett vizet jelenti, mennyisége átlagos megterhelés mellett, szobahőmérsékleten 2,3 l naponta. Az oxidációs víz mennyisége hasonló feltételek között 0,3 l. A vízleadás is több tényezőtől függ: a vizelettel kb. 1,5 l, a verejtékkel és a légzéssel mintegy 0,9 l, a széklettel pedig 0,1 l folyadék távozik a szervezetből. A víznyereség és a vízfelvétel így kiegyenlíti egymást (2,5 – 2,5 l).

Az átlagos napi vízforgalom a felnőtteknél a testtömeg mintegy harmincad része, a csecsemőknél azonban eléri a 10%-ot. Ezért a csecsemők sokkal érzékenyebbek a vízháztartás zavaraira.

A megterhelő fizikai munka, a hőség fokozza a szervezet vízleadását. A vízforgalom egyensúlyának fenntartása érdekében ilyenkor nagyobb mértékű folyadékbevitel szükséges.