Az európai kultúra hajnala a görög városállamok kialakulásának ideje. Ez egyúttal a vaskorszak kezdete is, amely a mezőgazdasági termelésben újabb fordulatot hozott. Sok helyen még ma is alapvető mezőgazdasági eszköz a vaseke, amelyet ebben az időben kezdtek használni.

A Római Birodalomban általánosan használt fémmé vált az ólom is, amelyből elsősorban edényeket és a városi csővezetékeket készítették. A városi lakóépületek többhelyiségesek, emeletesek voltak, rendezett utcasorokat alkottak. A házakban a lakószobák mellett konyha, fürdőhely és mellékhelyiség is volt.

A nagyobb települések környezeti gondjai már a görög, római és más városokban is jelentkeztek, sőt már ezek leküzdéséről is születtek rendelkezések. Arisztotelész egyik művében szabályként kimondja, hogy a trágyát a városon kívül, a falaktól legalább 2 km-re kell elhelyezni. A római jog arról is intézkedik, hogy egyes műhelyeket úgy kell telepíteni, hogy azok füstje ne érje a többi házat. A Talmud pedig megtiltotta, hogy Jeruzsálemben kohókat építsenek. A kohókat a falaktól legalább 300 méterre lehetett csak telepíteni.

A Római Birodalomban az öntözéses növénytermesztés mellett megjelentek a vízvezetékek. Rómába az i.sz. III. században 9 nagy vízvezeték szállította a vizet, egy főre napi 315 liter jutott. A nagyvárosokban, elsősorban Rómában, a szennyvíz és a hulladék kezelése is egyre nagyobb gondot okozott. A szemetet a városfalat övező, használaton kívüli várárokban rakták le. Eredetileg a mocsarak lecsapolására építették a csatornarendszert, amelynek fő ága a Cloaca Maxima volt.

Akropolisz

Ókori városok - Colosseum Rómában