A Római Birodalomban, majd később a hűbéri Európában hatalmas nagybirtokok és viszonylag kis városok alakultak ki.

A városfalak mögött megbújó középkori városban az emberek jelentős részének a háza mögött kertje is volt, tehát a városban is folytattak mezőgazdasági tevékenységet, sőt a városi polgároknak az elővárosokban saját gyümölcsösük és szőlőskertjük volt.

A város rendjét szigorú szabályok határozták meg. A házakat szorosan egymás mellé építették, az utcafrontra csak 4-5 méteres oldalukkal fordultak. A földszinten voltak az üzletek, műhelyek, a lakótér az emeletet foglalta el. A raktárakat többnyire a padlásokon rendezték be. A középkori higiéné, főleg a nagyobb városokban kívánni valókat hagyott maga után. A városi infrastruktúra összehasonlíthatatlanul fejletlenebb volt, mint a római kori nagyvárosokban. A trágya elszállítása, az utcai szemét a középkori városokban komoly gondokat okoztak. A közeli gazdálkodók és a piacra termelő kertészek kihasználták a város közelségét, és módszeresen összegyűjtötték az emberi ürüléket, hogy ezzel is trágyázzák a földet. Minél nagyobb volt a város, annál termékenyebbek voltak a falai körül húzódó földek, s annál nagyobb hasznot hajtott a piacra termelő kertészek munkája.

A középkor vége felé a városok higiéniás helyzete rosszabbra fordult. Ennek oka a többemeletes bérkaszárnyák elterjedése volt: gyakorta négy-öt emeletesek, sőt néhány városban, például Edinburghban, még ennél is nagyobbak voltak. A felső emeletek és a bejárati szint közötti nagy távolság arra késztette az embereket, hogy hanyagul az utcára ürítsék ki éjjeliedényeiket. A városok túlzsúfolttá váltak, a belső szabad terek eltünedeztek; a település növekedésével, a falak bővítésével a külső szabad tér egyre messzebb került.

Középkori városról készült festmény

Középkori városról készült festmény

A középkori falvak házai félig vagy egészen földbe ásott épületek voltak. Kőből, fából vagy agyagból-földből építették őket. A tetőt náddal, szalmával, zsuppal fedték. A bejárat magasan a padlószint fölött volt, sőt néha a lapostetőn lévő csapóajtón keresztül másztak be a házba. A padlószintre földbe vájt lépcsők vagy létra vezetett le. A házak egyetlen helyiségből álltak, a tűzhely a ház közepén lévő földbe vájt lyuk volt. A hálóhelyeket a fal melletti padkán alakították ki. A házak nem alkottak utcasorokat, a falut csak sövénykerítés védte.