Egyensúly esetén a táplálékkal felvett és a szervezet által hőtermelésre, mozgásra, általában az életműködésekre felhasznált energia mennyisége kiegyenlíti egymást. Az energiamérleg negatív, ha a táplálék energiatartalma nem fedezi az életműködések energiaigényét. Ilyen esetben a szervezet raktározott tápanyagainak: a májsejtekben tárolt glikogénnek, illetve a zsírszövetben felhalmozott zsíroknak a felhasználása történik. Ez testtömegveszteséget (fogyás) okoz. Ha a bevitt tápanyag tápértéke meghaladja a hő és munka formájában leadott energiamennyiséget, akkor az energiamérleg pozitív, és a fölöslegben bevitt energia a májban, zsírszövetben raktározódik, ami a testtömeg növekedésével (hízással) jár.

Az energiaforgalom zavarainak egyik fajtája az éhezés, amikor a táplálékkal felvett energia mennyisége kisebb, mint a szervezet hőtermeléséből és munkavégzéséből származó energiaveszteség. Éhezés során a szervezet tartalékaiból származik az energiaellátás. Az éhezést 30-60 napig lehet túlélni. Az energia tekintélyes részét a zsírszövetben tárolja a szervezet, az átlagos zsírszöveti mennyiség kb. 40-50 napig képes fedezni az éhező ember energiaszükségletét. A kövér emberek azonban mégsem bírják jobban az éhezést, mint a soványak, ugyanis az éhezés tűrési tartamát nem a zsírszöveti tartalék, hanem a szervezet fehérjevesztésének mértéke szabja meg. Az éhezés okozta halál általában akkor következik be, amikor a szervezet fehérjéinek mintegy 30-50%-a felhasználódik.

Bizonyos kóros állapotokban az energiabevitel viszonylagos csökkenése vagy esetleges megszűnése mellett előtérbe kerülnek a lebontó folyamatok, és a nagymértékű fehérjevesztés rontja a túlélés esélyeit. Fertőzésekben, traumák esetén, műtétek alkalmával, lázas állapotban, égési sérülésekkor a tápanyagbevitel csökkenése mellett fokozott lebontás történik.

Az energiaforgalom zavarainak egyik formája a túltáplálás, amikor a bevitt tápanyagok energiatartalma meghaladja a hőtermelésre és a munkavégzésre fordított energiamennyiséget. Túltáplálás esetén az energiamérleg pozitív, és a fölöslegben bevitt energia raktározódik a szervezetben, ami a testtömeg növekedésével jár. A túltáplálás következménye tehát az elhízás.

Az elhízás az állatvilágban igen ritka jelenség, mert a táplálékfelvétel szabályozása nagyon pontos. Úgy tűnik, mintha a táplálékfelvételt az energiaigény szabályozná, pedig az energiafogyasztás és az étvágy közötti kapcsolat valószínűleg csak közvetett. Az emberben és egyes háziállatokban a szabályozás másként működik, ami testsúlyfelesleg kialakulásához vezethet.