A kreativitás szót többféle értelemben használjuk. Van, amikor magát az alkotói folyamatot értjük alatta, előfordul, hogy az alkotó személyiség tulajdonságát, máskor pedig az alkotás eredményét. Ez a három megközelítés nemigen választható külön, akkor beszélünk ugyanis kreativitásról, amikor egy alkotási folyamat terméke eredeti és társadalmilag értékes, hasznos.

Tágabb értelemben akkor is kreativitásról beszélünk, amikor a létrehozott megoldások, termékek nem jelentenek ugyan társadalmilag újat és értéket, de az egyén önállóan jutott el a megtalálásukhoz.

A kreativitást igen magas rendű tulajdonságként értékeljük, mert az emberiség fejlődése lehetetlen volna nélküle.

A kreativitás fogalmával együtt szokták említeni a produktivitást is. Ez utóbbit az mutatja, hogy milyen mennyiségben hoz valaki létre értékes megoldásokat, ötleteket. A kreativitás mindig feltételez valamilyen mértékű produktivitást. De van olyan alkotó, aki igen keveset alkot, és az is előfordul, hogy valaki rendkívül produktív, de megvalósításai nélkülözik a kreatív jelleget. Lényegében a produktivitás a már felfedezett megoldások hatékony alkalmazását jelenti.

Az alkotói képesség az emberi cselekvés bármely területén megnyilvánulhat, nem csak művészetekben vagy tudományban. Ritka az olyan egyén, aki több területen is egyaránt alkotónak mutatkozik.

Az iskolai jegyekről elmondható, hogy azok nem tekinthetők az alkotóképesség hírnökének, sem középiskolában, sem pedig az egyetemen. A kreativitás elemeit tartalmazó tevékenységek jobb előrejelzőknek bizonyultak. Életrajzi adatok elemzéséből úgy tűnik, hogy a tényleges alkotói tevékenységet olyan fiatalkori teljesítmények előzték meg, amelyek a kreativitás elemeit tartalmazták, például önállóan elkészített kísérleti berendezés, dolgozat, közlemények stb.

Az alkotói ötlet hirtelen felbukkanása sokáig táplálta azt a hibás elképzelést, hogy az alkotásban az ihlet és nem a munka játsszák a döntő szerepet. Ráadásul az alkotó maga nemigen foglalkozik az alkotás folyamatának elemzésével, így az a benyomás keletkezhet, hogy az alkotói ötlet a semmiből bukkan fel.

Néhány állítás:

• Edison szerint az alkotás 99%-ban erőfeszítés és csak 1%-ban ihlet.
• Newton szerint a zsenialitás legfontosabb összetevője a tartós türelem.
• Pasteur szerint a tudományokban a véletlen csak az előkészítettet segíti. Sokan láttak almát leesni a fáról, de csak Newton fedezte fel a gravitáció törvényét.

Ez a megközelítés valószínűleg koronként is változik. Újabban olvashatunk arról, hogy a beszabályozott gondolkodás és viselkedés nem segíti az alkotást. Egyes szakemberek szerint az adatok jól szervezett gyűjtése, tárolása és az adatelemzés olyan tőkét jelentenek, amely könnyen terhessé válhat. Szerintük a tökéletesen szervezett elme, valószínűleg nem hoz létre kiemelkedően eredeti alkotást. De az, aki készenlétben áll és bátran változtat a mindennapi eljárásokon, valószínűleg eljut oda, hogy eredetien gondolkozzon, és jelentős újításokat vezessen be.

Az alkotás szakaszaira vonatkozó ismereteket híres alkotók önéletrajzainak elemzéséből és önmegfigyeléséből, illetve néhány laboratóriumi kísérletből következtetve írták le:

• előkészítés
• lappangás (inkubáció)
• ihlet vagy megvilágosodás
• ellenőrzés vagy átrendezés.

Zseni vagy őrült?

A kreativitás megvalósulásában általában kétféle tényezőről beszélnek: objektív, az élet és társadalommal kapcsolatos faktorokról, valamint szubjektív, az alkotó személyével kapcsolatos faktorokról. Ez utóbbiak három fő sajátosságot jelentenek: értelmi faktorokat, sajátos képességeket, valamint személyiségjellemzőket.

Ide kapcsolódik az a kérdés, hogy a fokozottan kreatív elme közel áll-e az őrültséghez. A válasz a kérdésre nem. Elenyészően kicsi ugyanis a pszichikai betegek aránya a híres alkotók között, az egészségesekhez viszonyítva. Ugyanakkor mivel az újító elmék szembehelyezkednek a megmerevedett hagyományos látásmóddal, szokatlan új szempontokat kínálnak, környezetük ezt gyakran furcsának, rendhagyónak látja és hajlamos abnormálisnak ítélni őket. Talán az is erősíti a környezet ilyen ítéletét, hogy az újszerű látás abból is fakadhat, hogy az ilyen emberek – művészek, tudósok – érzékenyebbek, mint mások és képesek kitágítani a tudatosság határait korábban tudattalan folyamatokra. Mindez másképpen látókká, eltérővé teszi őket. Emiatt számukra olykor nem egyszerű a kapcsolattartás, az alkotói életforma összeegyeztetése a civil hétköznapokkal.

A társadalmi faktorok azt jelentik, hogy egyetlen nagy felfedezés sem született a semmiből, hanem az előzetes felfedezések, a kortársak hatására jött létre. Az a tény, hogy egymástól függetlenül tevékenykedő tudósok esetében gyakori az egyidejű felfedezés, a társadalmi-történelmi tényezők szerepét igazolja. Amíg a társadalmi igény nem jelenik meg valamire, addig az a dolog nem foglalkoztatja a kiváló elméket. A társadalmi hatások a nevelésen keresztül is befolyásolják az alkotó személyiség kialakulását. A nevelési szokások serkenthetik az alkotóképesség kibontakozását, de korlátokat is jelenthetnek.

Évekkel ezelőtt igen sokat reméltek ezen a téren az intelligencia tesztektől. Úgy vélték, ez az az általános képesség, amely az élet számos területén biztosítja a sikert. De a kutatások nem váltották be az ehhez fűződő reményeket. Az intelligencia teszt eredményei elég magas fokú összefüggést mutattak az iskolai sikerrel és alig valamit az alkotói képességgel. Az intelligencia magas szintje nem jelenti egyúttal a kreativitás magas szintjét is. Ugyanakkor bizonyos intelligencia szint alatt nem észleltek alkotóképességet.

Az intelligencia tesztektől eltérően kreativitás mérésében a nyitott, több szempontot rugalmasan alkalmazó, ún. divergens gondolkodás leegyszerűsített modellje kapott nagyobb szerepet. Három ilyen ismérvet határoztak meg:

1. Eredetiség – szokatlan felhasználás (valamely tárgy, például tégla minél több felhasználási lehetőségét kell felsorolni, lehetőleg olyanokat, ami eltér a szokásostól)

2. Fluencia – a megadott időtartamon belül talált felhasználások száma

3. Rugalmasság – Az érdekes felhasználások típusainak gazdagsága. Minél több különböző kategóriába sorolható választ kapunk, annál fejlettebb a gondolkodás rugalmassága.