Az érzelmek akkor szolgálnak bennünket, ha segítenek pontosan tájékozódni a kapcsolatok világában, és ártanak, amikor rombolják annak esélyét, hogy tartós, produktív módon tudjunk érintkezni másokkal. Az érzelmek kontrollja nem azonos azzal, hogy faarccal, kő szívvel fegyelmezetten elfedjük érzéseinket mások előtt. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy ki tudjuk fejezni nyíltan hiteles érzelmi igényeinket, reakcióinkat legyen az düh, ujjongás, félelem, szomorúság, lelkesedés. Ugyanakkor megtanulhatjuk, hogy kontrolálatlanul áramló, heves érzelmi zsarolással, manipulációkkal ne terheljük meg a számunkra fontos családi, baráti, partneri, azaz intim személyes kapcsolatainkat. Az intimitás nem azt jelenti, hogy ő köteles meghallgatni minket válogatás nélkül és akkor azonnal, amikor belőlünk kikívánkozik a feszültséget okozó mondanivaló, hanem azt, hogy tekintettel tudunk lenni egymás fogadókészségére, tudunk időzíteni a megfelelő pillanatra, képesek vagyunk megteremteni a meghitt, bensőséges beszélgetések megfelelő körülményeit stb.

1. Érzelmi nyitás

• Az elismerés, a megbecsülés, az elfogadás kifejezése, éltető jelzések, ún. sztrókok adása (nagyszerű voltál, jó munkát végeztél, örömöt szereztél stb.).
• Az elismerés és a kritika igényének kifejezése, az éltető jelzések, ún. sztrókok kérése (milyen voltam? érdekel a véleményed, ölelj át stb.).
• Az elismerés és bírálat nyílt fogadása, az éltető jelzések, ún. sztrókok elfogadása vagy elutasítása (jól esett, illetve megbántottál, igazságtalan voltál, mert…).
• Önmagunk erősítése éltető jelzések által, az ún. önsztrókok (ezt jól megoldottam, büszke vagyok magamra, ezt elrontottam) Ez csak részben fedi az ún. pozitív gondolkodás fogalmát, ugyanis kulcsa az őszinteség, a nyíltság magunkhoz, amibe a kudarcok tudatosítása, elemzése, feldolgozása is beletartozik. Ezek letagadása, szépítése, tompítása idegen az érzelmi intelligenciának ettől a felfogásától.

2. Az érzelmi események megfigyelése

• Cselekmény-érzelem összefüggésének megfogalmazása (pl. rosszkedvű leszek, ha megegyeztünk valamiben, és mégsem úgy történik).
• A fenti típusú kijelentések elfogadása, nyitott a másik szempontjára, érzéseire.
• Fedezzük fel megérzéseinket, intuícióinkat, engedjük szóhoz jutni beleérző sejtéseinket a másik és a saját viselkedésünk megértésében.
• Teszteljük le, hitelesítsük, amit az intuíciónk mond, mielőtt egy sejtést meggyőződésnek minősítenénk, kérdezzük meg a másikat, előfordulhat, hogy tévedtünk.
• A felelősség vállalása
• Tanuljunk meg elnézést kérni a hibákért, tévedésekért, ez megtehető méltóságunk feladása nélkül.
• Tanuljuk meg elfogadni vagy visszautasítani a bocsánatkérést oly módon, hogy egyik fél méltósága se szenvedjen csorbát. (Ha valaki késik a randevúról, ha elfogadhatóak az indokai, azt méltányolhatjuk, amikor ez nincs így, akkor haragszunk miatta.)
• Tanuljuk meg a megbocsátást vagy annak elutasítását. (A megbocsátás nagyon nehéz, ha nagy veszteséget okozott a másik, ilyenkor fontos tudatosítani, hogy a megbocsátás nem azonos a felejtéssel.)

(Claude Steiner nyomán)