Az ergonómia az ember-gép-munkakörnyezet kapcsolatát vizsgáló tudományág. Az ergonómia a görög „ergon – munka”, valamint a „nomos - tan, törvény” szavakból alkotott szóösszetétel. Kialakulása és fejlődése kapcsolatban van a műszaki, technikai fejlődéssel, az automatizációval, az összetett ipari rendszerek fejlődésével, valamint annak felismerésével, mennyire fontos tényező a munkavégzésben az ember. Az ergonómia egyaránt támaszkodik a pszichológia, a szociológia, a pedagógia, a műszaki tudományok, az orvostudományok és a munkaszervezés ismereteire.

A műszaki fejlődés következtében mindinkább előtérbe kerülnek a különböző vezérlő és szabályozó rendszerek, amelyekben az ember képességeinek és a gép lehetőségeinek összekapcsolása és összehangolása lényegesen megnöveli a rendszer hatékonyságát. Ehhez azonban szükség van a munkavégző ember számára megfelelő környezeti feltételek megteremtésére is.

A munkatevékenység ergonómiai vizsgálatában a kutatók egyik legfontosabb szempontja az emberközpontúság, amely abban nyilvánul meg, hogy az emberi adottságokhoz kívánja igazítani az ember-gép-munkakörnyezet rendszer elemeit, illetve e rendszeren belül fejleszti az „emberi tényezőt”.

Az ember-gép-munkakörnyezet működőképességének hatékonyságát alapvetően az határozza meg, hogy milyen mértékben vették figyelembe a rendszer kialakításánál az emberre, illetve a gépre jellemző lehetőségeket és korlátokat.