A munkahely magában foglalja azt a területet, amelyet a munkát végző tevékenysége során bejár vagy használ. Ide soroljuk a munkabútorokat, azokat a berendezéseket, eszközöket, szerszámokat, amelyek a munkavégzéshez valamilyen módon kapcsolódnak. A munkahely kialakítása befolyásolja a munkavégzés során a testtartást, az erőkifejtést, a kényelmes munkavégzés lehetőségeit. A munkahely nem korlátozódik a munkavégzés konkrét területére, magában foglalja például az öltözőt, a pihenőhelyiséget, az étkezőt, a mosdót stb.
A munkatér a munkahelynek az a területe, ahol a konkrét munkavégzés folyik. Ebben a munkatérben találhatók a munkavégzés során használt eszközök, gépek, berendezések, illetve a munkabútorok. A munkatér biztosítja az ember mozgási lehetőségeit feladatellátása közben.
A munkatér megfelelő kialakításában fontos szerepük van az antropometriai kutatásoknak.
Az antropometria az embertan segédtudománya, amely az emberi test méreteinek és a testrészek mozgástartományainak megállapításával foglalkozik. A testméretek az emberi test anatómiai jellemzői, amelyeket az ember számára készülő és az ember által használt eszközök, gépek, létesítmények kialakításakor figyelembe kell venni ahhoz, hogy a kényelmes hozzáférhetőség és a természetes testhelyzetben való munkavégzés lehetővé váljon. A testméreti antropometriai adatok általában statisztikai méretadatok. Például a testrészek hosszúsági vagy vastagsági méretei, vagy a törzs és a végtagok hajlási, dőlési, feszítési határainak átlagértékei. Ezeknek az adatoknak a felhasználásával biztosítani lehet a kényelmes munkavégzés feltételeit, ki lehet alakítani az ember számára optimális munkahelyeket, gépeket stb. Az antropometriai adatok meghatározása nemenként és emberfajtánként történik.
A munkatérnek az a része (munkazóna), amelyben a munkát végző személy kényelmesen, fárasztó testhelyzetek elkerülésével elérheti a munka tárgyát és a munkaeszközöket. A normális munkazóna átmérője a vállszélesség és az alkarok hosszának összege. A maximális munkazónát a két kinyújtott kar által leírt, egymást metsző félkörök határolják.
A látótér a környezet azon része, amelyet az előretekintő ember oldalpillantás nélkül egyszerre képes befogni. A különböző munkakörökben eltérőek az ember látóterével szemben támasztott követelmények. Például egy gépkocsivezetőnek nagyobb látótérrel kell rendelkeznie, mint egy irodában számítógéppel dolgozó munkatársnak.
A látótérrel szembeni követelmény függ a tárgyak álló vagy mozgó állapotától, színétől, a figyelem jelentőségétől.