Minden fiatal lételeme a szórakozás. Azok a pillanatok, amikor társaikkal közös elhatározásból tesznek valamit, s közben jól érzik magukat. Ennek formája lehet kirándulás, közös sportolás, házibuli. Moziba, színházba, kiállításra, hangversenyre járnak, bár kedveltebb a könnyűzenei koncert, vagy még inkább a diszkó, és a házibuli. A mai fiatalok szívesen látogatnak szórakoztatóipari egységeket, kedvelik a plázák világát. Az ifjúkor örömkereső időszak, írja G.W. Allport. A serdülők életében rendkívül fontossá válik a kortársakkal együtt töltött szabad idő. Moziba, koncertre menni csoportosan szokás, s a szórakozóhelyek látogatása is többszemélyes program. Ahhoz, hogy a kortársak tudjanak miről beszélgetni, közös érdeklődési irányultsággal kell bírniuk. Megfigyelhető, hogy a fiatalok valamely területeken igyekeznek naprakész ismeretekkel bírni. A könnyűzene, a sport, a divat, a filmek, a technika egyes területei (mobiltelefonok, számítástechnika, autók stb.) aktualitásai iránt lelkesednek. Az ilyen érdeklődések motívuma sokszor szociális jellegű: legyen miről beszélgetni.

Az érdeklődés konkrét tárgyának kiválasztása így sokszor alig választható el a közegtől, ami a serdülőt körülveszi, elsősorban a kortársaktól, akikkel e korosztály tagjai a legtöbb időt töltik együtt. Kellemes téma a beszélgetésekhez az ellenkező neműek és a szexualitás világa. A fiataloknak szóló magazinok, TV-műsorok, rendezvények mind-mind további beszélgetési témák forrásai. Ilyen bőséges kínálat közepette mindenki megtalálhatja, ami az ízléséhez közel áll. De előfordulhat e téren is mértéktelenség és a könnyebb ellenállás, az igénytelenség, amikor a serdülő elcsábul, és a hosszabbtávon értelmes tevékenységeket esetleg elhanyagolja. Az örömkeresés egy határon túl elsődlegessé és kizárólagossá válhat, s ekkor a fiatal minden erejével újabb és újabb egyszerű örömök, érzéki kielégülési lehetőségek felkutatására törekszik.

Nem mindegy tehát, hogy mivel telik az együtt töltött idő. Az "aktivitásra serkentő" ingerek nem egyszerű, ösztönös választ váltanak ki az emberből, hanem gondolatait megmozgatva személyiségének gazdagodásához vezetnek. Művészeti alkotások, tudományos gondolatok és különböző ideológiák a velük való azonosulásra buzdítanak, "arra, hogy aktívan érdekeltté téve a tárgyban, (amely ily módon megszűnik egyszerű tárgynak lenni) benne egyre újabb aspektusokat lássunk meg és fedezzünk fel". A kétféle ingerre adott válaszok különbségét abban látja Fromm, hogy míg az egyszerű inger gyakori ismétlődésével csökken a válaszként adott serkentő hatás, addig az aktiváló ingerek "a rájuk való produktív válaszadás következtében nem maradnak változatlanok", s ezzel tovább serkentik a velük való foglalatosságot. Egy jó könyv "felébreszti az olvasót, és éberebbé teszi". Az egyszerű inger tehát kielégülést okoz, majd ismétlődésével unalmassá válik, az aktiváló ingerlésnél ezzel szemben "nincs telítődési pont - azaz a személy sohasem érzi úgy, hogy elege van, kivéve természetesen, amikor a fizikai fáradtság beáll". A hedonista, örömkeresés kellemes élményeket jelent, amelyekre egészséges mértékletességgel minden embernek szüksége van. Ez olyan tevékenységekben valósul meg, melyekben anélkül jelentkezik az öröm, a jól eső érzelmi állapot, az élvezet, hogy különösebben épülne általa az egyén személyisége. A mértékletesség akkor kerül veszélybe, amikor az egyén tevékenységeinek céljává az unalom elkerülése válik. A „lötyögés”, bár kétségtelenül nem tudományos fogalom, hűen fejezi ki az olyan tevékenységeket, amelyek nem kifejezetten építő jellegűek, de kiválóan alkalmasak az időtöltésre.

Járom az utcákat, szórakozóhelyeket, internetes ismerkedő fórumokat, és figyelem a fiatalok beszélgetéseit, valamint jó néhányszor szóba is elegyedem velük. Kik ők valójában? Kik ők, akik elmélyülten beszélgetnek a mobiltelefonon egymással, vagy fennhangon tárgyalják, hogy ittas állapotban hogyan győzték le flipperen a haverjukat? Kik ők, akik az Internet virtuális valóságában keresik saját magukat? Kik ők, akik szűk pupillával mélyet szippantanak a marihuánás cigarettából? Kik ők, akiknek álmaiban a sport egyet jelent a siklóernyőzéssel, halálugrással gumikötélen, és hasonló extrém élvezetekkel? Kik ők, akiknek fülében bumm-cakk-bummbumm-cakktaka-bumm-cakk-bummbumm-cakk szól a zene a szó szoros értelmében ott bent a dobhártyájukhoz oly közeli hangszóróból? Kik ők, akikről ránézésre megmondom, milyen zenét hallgatnak?

Mi lesz velük tíz év múlva? „Tűzoltók lesznek, katonák, vadakat terelő juhászok?” Vagy rendszergazdák, telefonmarketingesek, média kreatívok? S kiből lesz munkás a gyárban, s ki termeli meg húsz év múlva mindenki kenyerét? Lesznek e közöttük híres költők, festők, zeneszerzők? Akadnak majd egy jobb jövőbe vetett hit által vezérelt forradalmárok?

Milyen tényezők formálják vajon napjainkban a jövő felnőttjeinek érdeklődését? A 80-as évek népszerű dalszövegét idézve kérdezhetjük, igaz, hogy a „divat mondja meg, hogy kik ők”? S valóban csak a divat, csak a trend? Valóban mindössze ennyi háttér lenne a serdülők érdeklődése mögött? Hogyan hat vajon a családi ház, lemaradtak volna a szülők, akik egy átalakuló társadalom zihálva zakatoló gépalkatrészeiként próbálnak helytállni egy megváltozott világban? És mi a szerepe az iskolának? Vajon tényleg lejárt az ifjúsági tömegmozgalmak kora? Mennyire általános az érdektelenségbe süppedő korszerű üresség? Kik képesek rá és milyen körülmények között hogy más utat válasszanak és megmeneküljenek a divat egyeduralmától? Miképpen fognak a mai fiatalok felnőttkorukban megfelelni a változó világ változó kihívásainak?

A magnók és cd-lejátszók, valamint ezek hordozható változatainak árát rohamosan csökkentő tendenciáival a szórakoztatóipar technológiai oldalának fejlődése lehetővé teszi, hogy a fiatalok intenzív zenei közegben éljenek. A serdülők egy része kifejezetten érdeklődik, ha nem is annyira a komolyzene, a jazz vagy a blues, de a rock, punk, heavy-metal, vagy a különböző népek zenéi, a világzene iránt. Napjainkban az identitásigény egyik legalkalmasabb kifejeződése a különböző zenei stílusok és előadók iránti rajongás, a kiválasztott zenekar, illetve irányzat koncertjeinek lelkes látogatása.

A különböző stílusok iránti rajongás egyben szubkultúra választást is jelent. Identifikációt, amelynek a zenén túl részét képezik öltözködési, médiabefogadási, kábítószer fogyasztási szokások is. A zenei irányzatok döntő szerepet játszanak a fiatalok ízlésvilágának alakításában, mert adott zenei irányzathoz adott TV csatornák, magazinok, öltözködés tartozik. A hasonló ízlésűek összetartanak, és az által is erősítik ezt az érzést, hogy a más stílusok iránt elkötelezettektől elhatárolódnak, olykor lenézik őket.

A unalom kérdése az érdeklődés kapcsán úgy merül fel, mint hiányállapot. Akiknek színes az érdeklődésük mindig találnak maguknak boldogító elfoglaltságot. Zenét hallgatnak, olvasnak, kutyát sétáltatnak, beszélgetnek a barátaikkal, interneteznek stb. Nemigen ismerik azt a zavart, szorongást, amit a sok szabadidő okoz. Akkor válik nyomasztóvá az idő, ha nem lehetőséget jelent, hanem ürességet, ami annyira feszítő, hogy bármi áron szabadulni szeretnénk tőle. A fiatalok lelki veszélyeztetettségét vizsgáló hazai kutatók hangsúlyozzák, hogy a depresszióhoz, öngyilkossági fantáziákhoz vezető meghatározó körülmény az unalom, a céltalanság állapota és az, hogy nem alakultak ki a feszültségek kezelésének alkalmas eljárásai. A veszélyeztetettség megelőzését is ennek megfelelően tömegméretekben az iskolázottság növelésében, a magas szintű oktatásban látják. Ez nyújthat igényes kulturális hátteret, amely útmutató lehet az energiák helyes kihasználására. A konfliktusok kezelési technikájának megtanítását is az iskola feladatának tartják.