Sejtjeink akkor működnek megfelelően, ha az őket körülvevő folyadéktér, vagyis a szövetnedv térfogata, összetétele (pl. sótartalma, kémhatása), hőmérséklete állandó, vagy legalábbis csak szűk határok között változik. A sejtek belső környezetét adó szövetnedv és a külvilág között a vér teremti meg a kapcsolatot, hiszen a hajszálerek vékony falán át anyagkicserélődés zajlik a szövetnedv és a vér, illetve a vér és a külvilág között. A belső környezet állandóságának fenntartásában szinte mindegyik szervrendszer részt vesz, de különösen fontos szerepe van a kiválasztó szervrendszernek. A hasüregben elhelyezkedő kiválasztó szervrendszer részei a vese, a húgyhólyag, a húgyvezeték és a húgycső.

A vese babszem alakú páros szerv, amely a hasüreg felső harmadában, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el. Külső felszínét kéregállomány alkotja, ez alatt található a világosabb színű velőállomány. Belső üregrendszere a vesekelyhekből és a vesemedencéből áll. A vesekapun lép be a vesébe a veseartéria, és ott lép ki a vesevéna, illetve a húgyvezeték. A vese feladata a szűrlet- és vizeletképzés. Felépítési és működési egységei a nefronok.

Izmos, redőzött falú szerv, amely a vesékben folyamatosan képződő vizelet tárolására szolgál. A belőle kiinduló húgycső kimeneti nyílását két gyűrű alakú záróizom fogja körül. Vizeletürítéskor a húgyhólyag izomzata összehúzódik, a húgycső körüli izmok pedig elernyednek.

• A felnőttek veséjének tömege átlagosan 130-140 gramm.
• A vesék 1-1 millió nefront tartalmaznak.
• A két vesében naponta átlagosan 180 dm³szűrlet képződik.
• A szűrlet anyagainak 99%-a visszaszívódik a vérbe, csak 1% kerül kiválasztásra a vizelettel.
• A vizelet térfogata átlagosan 1,5 dm³/nap.
• A veséken átfolyó vér plazmájának mintegy 20%-a szűrődik át.
• A húgyhólyag vizeletürítés előtt 200-400 ml vizeletet tárol.