Az érhálózatban keringő testfolyadék, a vér a kötőszövetek közé tartozik. Sejt közötti állománya a vérplazma. Sejtes elemei a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék. A vér sejtes elemei a vörös csontvelőből származnak.

A vérplazma sárgás színű, 93% vizet, sokféle iont (pl. nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium-, klorid-, hidrogénkarbonát-, foszfát-ion), szerves anyagot (pl. glükóz, aminosavak, karbamid, fehérjék stb.) tartalmazó folyadék. Fehérjéi közül legfontosabbak az albuminok, az immunglobulinok és a fibrinogén. Az albuminok zsírszerű, vízben nem oldódó anyagok szállításában vesznek részt. Többek között szteránvázas hormonok, zsírsavak, különböző fémionok kötődhetnek hozzájuk. Az immunglobulinok a szervezetbe került testidegen anyagok (antigének) elleni védekezést szolgálják. A fibrinogén a véralvadásban játszik szerepet. A vérplazma összetételének vizsgálata (fehérjetartalom, ionösszetétel, vércukorszint stb.) fontos információt nyújt a szervezet egészségi állapotáról.

A vörösvérsejtek (eritrociták) lapos, korong alakú sejtek. Alakjuknak köszönhetően kicsi a közegellenállásuk és rugalmasak. Sejtplazmájukban nagy mennyiségű vörös színű vérfesték, hemoglobin található. A hemoglobin vastartalmú fehérje, feladata az oxigén megkötése és szállítása. A vörösvérsejtek folyamatosan képződnek a vörös csontvelőben, érésük során elvesztik sejtmagjukat, ezért vörösvértesteknek (röviden vvt.) is nevezik őket. Az érpályába kerülve mintegy 120 napig működőképesek. Az elöregedett vörösvérsejtek a lépben bomlanak le. Egészséges ember vérének 1 mm³-ében mintegy 4-5 millió vörösvérsejt található. A férfiak vörösvérsejt-száma valamivel magasabb, mint a nőké.

A fehérvérsejtek (leukociták) a szervezetet az idegen anyagok (antigének) ellen védő immunrendszer tagjai. Változatos alakúak és méretűek. Sejtplazmájuk áttetsző, sejtmagjuk van. Három alapvető típusukat különböztetjük meg: a monocitákat, a granulocitákat és a nyiroksejteket (limfociták). A monociták a legnagyobb fehérvérsejtek. A hajszálerek falán átlépve állábas falósejtekké (makrofágok) alakulnak a szövetnedvben. Bekebelezik, és lebontják a szervezetbe került idegen anyagokat. A karéjos sejtmagvú granulociták kisebb méretű falósejtek (mikrofágok). A nyiroksejtek (limfociták) ellenanyagokat (immunglobulinok, antitestek) termelnek a kórokozók ellen.

A fehérvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, majd a nyirokszervekben érnek meg. Egészséges emberben számuk 4-10 ezer 1 mm³ vérben. Ennek 70%-a granulocita, 25%-a limfocita és 5%-a monocita. Gyulladásos megbetegedés, vírus- vagy baktériumfertőzés esetén a fehérvérsejtek száma megnő.

A vérlemezkék (trombociták) apró, sejtmag nélküli elemei a vérnek. A véralvadásban van szerepük. Sérülés esetén kitapadnak az egyenetlenné vált érfalra, majd olyan anyag szabadul fel belőlük, ami beindítja a véralvadás folyamatát, másrészt kiváltják a sérült érfal összehúzódását, ami mérsékli a vér elfolyását.

A vérlemezkék száma egészséges ember vérében 150-300 ezer/mm³. Ha valakinek a vérében kevés vérlemezke van, annak a vére az átlagosnál hosszabb idő alatt alvad meg. A vérlemezkék magas száma fokozott véralvadási hajlammal járhat. Ilyenkor az erekben az érfal sérülése nélkül is kialakulhatnak vérrögök (trombus). A vérrög leválhat az érfalról, és az érpályába kerülve érelzáródást (trombózis) okozhat.

A véralvadás több lépésből álló reakciósorozat, amelyben a vérlemezkék és a vérplazma egyes fehérjéi vesznek részt. A kémiai átalakulások végeredménye, hogy a vérplazma egyik fehérjéjéből (fibrinogén) vízben oldhatatlan, térhálós szerkezetű fehérje (fibrin) alakul ki, ezáltal a vér kocsonyás állagúvá válik. A fibrinháló és a benne fennakadó sejtes elemek alvadékot képeznek, ami lezárja a sérült érszakaszt. Az alvadék alatt hamarosan regenerálódik az érfal. Végül az alvadék is lebomlik, felszívódik. A normális véralvadás kalcium-ionok jelenlétében zajlik, időtartama egészséges emberben 5-6 perc. Ha ennél lényegesen hosszabb a véralvadási idő, vagy a vér nem alvad meg, vérzékenységről beszélünk. Vérzékenységet okozhat a vérlemezkék alacsony száma, a véralvadásban szerepet játszó fehérjék (véralvadási faktorok) alacsony szintje. Ez utóbbi oka lehet a májsejtek károsodása, hiszen a véralvadási faktorok egy része a májban képződik. A vérzékenység örökletes ártalom is lehet.

Fibrinszálak megjelenése a vérben