A Szenvedélyeink szenvedélyek mindannyiunkat érintenek. Az emberek 80%-a élete során legalább kismértékben átélte a szenvedély egyik vagy másik változatát: cigarettázott, gyakran fogyasztott szeszes italt vagy valamilyen nyugtatót, altatót, kipróbálta a marihuánát, esetleg valamelyik diszkó drogot. Amikor kóros szokásokról, szenvedélybetegségekről (addikciókról) és a hozzájuk társuló függőségről (dependencia) beszélünk, többnyire olyan dolgok jutnak eszünkbe, mint az alkohol, a gyógyszerek, a dohány vagy a kábítószerek különböző csoportjai. Valóban, ezek a közismert, függőséget okozó szerek. De hasonló betegség a kóros játékszenvedély is. A kártya vagy lóverseny mellett ma gyakran emlegetik az Internet- illetve számítógép-függőséget, de a munkába, egyes kedvtelésekbe (pl. vásárlás), a politikába, a vallásosságba menekülésnek is vannak fanatikus, megszállott változatai. És ne felejtsük el azokat sem, akik a szexet keresik szenvedélyesen. Kórosnak tekinthető az a viselkedésforma, amely bár ártalmas az egyénre, azt mégis kényszeresen ismétli, nem tudja abbahagyni. Vajon mivel magyarázható, hogy az emberek mintegy 50%-a tartósan esztelennek tűnő módon viselkedik?

Bizonyára nem nehéz kitalálni, hogy csak olyan szerekhez, viselkedésmintákhoz kötődünk szenvedélyesen, amelyek örömöt, kellemes érzést okoznak. Általában az szerez örömöt, ami jó, vagyis kielégülést ad, kellemes állapotot idéz elő, illetve megszüntet kellemetlen érzéseket. Például a munkába menekülő ember sikereket ér el, valószínűleg valamilyen módon előre halad pályáján, és eközben elfelejtheti magánéletének sikertelenségét vagy kínzó magányosságát. Ha nem menekülne a munkába, újra és újra eszébe jutnának a fájó dolgok, üresnek, értéktelennek érezné magát. A menekülés a rossz érzés elől pedig visszavezet a munkába, megállás, pihenés nélkül.

A kábítószer segíthet feloldani az egzisztenciális szorongást, az állandó unalmat, a „soha nem történik semmi” nyomasztó érzését. Nagyon sok fiatal „drogos” azonban azért használ tudatmódosító szereket, mert képességei, alkotókészsége növekedését éli meg segítségükkel. Vagy azért, mert úgy érzi, a kábítószerek által lehetősége nyílik a megvilágosodásra, az egység elérésére. Az ilyen droghasználókról Erich Fromm azt mondja: „Közülük sokakat csakugyan élet-igenlés, őszinteség, kalandvágy jellemez, azt állítják, hogy a drogok használata „bekapcsolja” őket és tágítja tapasztalataik határát. Ezt nem vonom kétségbe, de a drogok használata nem változtatja meg karakterüket, tehát nem szünteti meg unalmuk okát. Nem segíti elő magasabb fejlődési szint elérését sem, ami csak türelmes és küzdelmes belső munkával érhető el, ha belátjuk és megtanuljuk, hogyan legyünk összefogottak és fegyelmezettek.”

A drog veszélyei egyértelműek, bár a kábítószer-fogyasztás kimenetele döntően a személyiségtől függ. A hallucinogén kábítószerek esetén nagy a kockázat, fennáll a „rajta maradás” veszélye. Van, aki néhány próbálkozás, „klassz betépés” átélése után le tud mondani erről az élvezetről. A tartós narkománia idővel rontja a koncentrációs és tanulási képességeket, a motivációk, az akarat gyengüléséhez, az emberektől való elidegenedéshez vezethet. A lényeg az, hogy akik a droghoz nyúlnak, az életükkel is játszanak. A narkománia legszomorúbb kimenetele sajnos a serdülők köréből is szedi áldozatait. Minél később ébred rá valaki, hogy változtatni szeretne, annál nehezebb megtenni ezt a lépést és végigjárni az utat.

A függőség kialakulásának kezdetén, amikor még viszonylag könnyen meg lehetne állni, az emberek nem ismerik fel ennek szükségességét. Később viszont már minden szenvedély annyira rögzül, hogy egyedül, segítség nélkül nem tudnak róla leszokni. A szenvedélybetegségből való gyógyulás sokkal nehezebb, mint a megelőzés (prevenció) – a folyamat megállítása a kezdetekkor, amikor az elvonási tünetek még nem jelentkeznek.

Az egészség és a személyiség közötti kapcsolat, és annak vizsgálata, hogy miképpen befolyásolja személyiségünk szervezetünk működését, viszonylag új keletű. Az egészségmagatartás, az egyén által választott életmód akkor került a kutatások középpontjába, amikor kiderült, hogy az elhalálozási statisztikákban az első helyeken szereplő betegségek – szív és érrendszeri, daganatos, mentális, emésztőrendszeri – kialakulásában meghatározó szerepe van az egyén életmódjának, a viselkedésének. Egy másik tényező is hozzájárult a kutatások felgyorsulásához: az egészséget károsító magatartások, az alkohol- és a drogfogyasztás, a dohányzás riasztó mértékű terjedése a fiatalok körében.

A kutatások azt mutatják, hogy annak, aki meg akarja találni az egészséget hosszú távon szolgáló életforma titkát, meg kell ismernie a jó és a rossz választások, döntések hátterét, lelki tényezőit.

Az egészségtudatosság pszichés okait kutató szakemberek a személyiségtesztekben feltárt tulajdonságokat összevetették a jellemző magatartási megnyilvánulásokkal, azt elemezve, milyen sajátosságok kedveznek a konstruktív magatartásváltozásnak. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy az egészségtudatosság fontos tényezői a jövőorientáció, az élettel való elégedettség, az optimista beállítódás és az önbizalom.

Az egészséggel kapcsolatos magatartásformák alapvetően két csoportba sorolhatók:

Az egészség megtartását célzó magatartások

Aktív megelőző cselekvések (rendszeres tisztálkodás, tudatos figyelem a szervezet állapotára – részvétel a szűrővizsgálatokon, fogászati kontrollon, védőoltások), szükség esetén készség az életmód változtatásra (pl. új táplálkozási szokások), de ide tartozik a biztonsági öv használata és a biztonságos szexuális viselkedés is.

A pozitív viszony az egészséghez általában csak bizonyos határig jelenti, hogy az egyén minden téren valóban egészséges életmódot folytat. Meglehetősen ellentmondásosak azok a kutatási eredmények, amelyek azt vizsgálták, mennyire egységes indítékok szabályozzák az egészségmagatartást: például mennyiben igaz az, hogy aki odafigyel az étkezésre, az egyúttal sportol is, és tartózkodik a káros szenvedélyektől? A mintázat meglehetősen egyéni, s különösen serdülőknél gyakori, hogy a sportolás nem feltétlenül társul a dohányzás, vagy az alkoholfogyasztás mellőzésével. Általában ismert, hogy a dohányzás a rák és több más betegség rizikófaktora, valamint, hogy a rendszeres sportolás szerepet játszhat a szív és érrendszeri betegségek, az elhízás, a cukorbetegségek megelőzésében, s ezek az ismeretek valóban fontos összetevői a dohányzással szembeni és a sportolást igenlő alapállásnak. Azonban ezek az attitűdök önmagukban mégsem elégségesek a kívánt életmód gyakorlati követéséhez.

Az egészséget kockáztató
magatartások

Az egészségre veszélyes, azt károsító kockázati vagy rizikó magatartások, ilyen például a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás, a túlhajszoltság, az állandó rohanás, a rendszertelenség a pihenésben, az étkezésben, a mozgásszegény életforma stb.

A kockázati magatartások hátteréről kiderült, hogy inkább érzelmi, gyakran tudattalan indítékok, irracionális hiedelmek befolyásolják. A könnyen elérhető öröm, a veszély keresése, vagy egy csoporthoz való érzelmi kötődés, a felnőttség látszatának keltése, a szabadság igénye akár önmagukban is előhívhatják a kockázati magatartásokat. Fontos megfigyelés, hogy a serdülőknél meglehetősen szoros az összefüggés a dohányzás, valamint az alkohol- és drogfogyasztás között, ami közös pszichés indíték létére utal. A közös pszichológiai összetevője az önkárosítás súlyosabb formáinak a függőség. Az egészség megtartására irányuló magatartások mögött kevésbé lehet egységes indítékokat felfedezni. A serdülőkori átalakulások, az önállósodás, a kortárshatások felerősödése, a családi értékrend kritikája, a korábbi kötelékek fellazulása kedvez a kockázati magatartások kipróbálásának. Különösen igaz ez csoportban.

Az emberek egy része többé-kevésbé vigyáz magára, de szép számmal vannak olyanok, akiket sodornak a hétköznapok, s alig figyelnek oda életmódjuk egészségi vonatkozásaira. Legfeljebb csak akkor, amikor ez már elkerülhetetlen, mivel megváltozott egészségi állapotuk rákényszeríti őket erre.

A fiatalok egészségmagatartása terén a hazai tendenciák meglehetősen kedvezőtlenek. A kockázati magatartások terjedése járványos méreteket öltött. Aggasztó tény például, hogy a dohányzás elkezdése egyre korábbi életkorban történik, hogy egyre több lány dohányzik, az alkoholt és a dohányzást sokan a társas élet elmaradhatatlan kellékeinek tekintik. A fiatalok között egyre elfogadottabb, hogy a drogok az unalom és a stressz elűzésének alkalmas eszközei.

Az egészségtudomány arra keresi a választ, milyen tényezők, indítékok állnak az egészséggel kapcsolatos, az életformát alakító döntések hátterében. Milyen lehetősége van az embereknek arra, hogy kockázati magatartásukkal szakítsanak, milyen lelki adottságok segítenek abban, ha valaki változni kíván?