A személyiség fogalma

A személyiség fogalmát a mindennapi életben is gyakran használjuk, ilyenkor általában az egyénre tartósan jellemző viselkedés- és gondolkodásmintákat értjük alatta. „Neki aztán van személyisége” szokták mondani, ha jól látható, jellemző viselkedésminták figyelhetők meg valakin. Az igazság az, hogy mindenkinek van személyisége, csak az egyéni jellegzetességek egyeseknél feltűnőbbek, mint másoknál.

A személyiség fogalom hétköznapi és pszichológiai jelentése azonban eltér egymástól. Hétköznapi értelemben a személyiség kifejezés főként az emberekben fellelhető egyéni különbözőségekre utal, általában az ember olyan tulajdonságaira, amelyek megkülönböztetik másoktól. Pszichológiai értelmezésben ennek épp az ellenkezője igaz. Valahányszor a személyiségtípus vagy személyiségvonás kifejezést használjuk, akkor az egyes emberek közötti hasonlóságokat próbáljuk megragadni.

A személyiség tudományos meghatározására több próbálkozás is történt, közülük csak egy meghatározást mutatunk be, amely összefoglalja mindazokat a lényeges jegyeket, amelyek a személyiséget körülírják.

A személyiség - az egyénen belüli pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése, amely létrehozza az egyénre jellemző viselkedés-, gondolat- és érzelemmintákat.

Kissé nehézkesnek tűnik ez a meghatározás, de vegyük sorra a benne levő fogalmakat, nézzük meg, mit is rejtenek valójában!

• A személyiséget az egyénen belül kell keresnünk, vagyis nem a környezet ingereire adott egyszerű reakció. Ugyanarra a környezeti ingerre az egyes emberek sokféleképpen reagálhatnak, éppen személyiségüknek köszönhetően. Nézzünk meg erre egy példát!

Napjainkban történt, hogy az egyik új áruház nyitásakor fél áron lehetett vásárolni drága termékeket, például mosógépet, televíziót stb. Az emberek egy része tülekedett, verekedett és napokig állt sorban, mások elkerülték a zsúfolt üzletnek még a környékét is. Volt, aki a szegénységről, illetve a fogyasztói társadalomról elmélkedve, azt állította, hogy a jelenség oka egyértelműen az elszegényedés, és sajnálta a tülekedőket. Mások felháborodva kommentálták az eseményt, mondván, hogy aki ott százezres nagyságrendben tudott vásárolni, annak valójában nem volt szüksége a tülekedésre, verekedésre, hiszen egyébként is meg tudta volna venni ezeket a tárgyakat. Vagyis ugyanarra a helyzetre, mindenki a saját személyiségének megfelelően reagált. Ugyanakkor az is látható a példából, hogy a külső helyzethez való viszonyulások száma nem végtelen, besorolható pár jellegzetes álláspontba.

• A személyiség „pszichofizikai jellegű”, vagyis a lelki élet elválaszthatatlan a testtől, az idegrendszer működésétől. Testi valóságunk gyakran mélyen befolyásolja lelki életünket. Egyrészt arról van itt szó, hogy milyen hajlamokat öröklünk génjeinken keresztül, de nemcsak erről, hanem sokkal többről. A test és a lélek összefüggésének jellegzetes példái hétköznapi tünetekhez, vagy éppen a külső megjelenéshez kapcsolódnak.

Közismert, hogy vizsga, vagy más izgalmak nemcsak „megizzasztanak”, hanem álmatlan éjszakát, fejfájást okozhatnak napokkal az esemény előtt. De beszélnek a kövér emberek jobb kedélyéről, humoráról, az alacsony férfiak fokozott ambícióiról, hatalmi törekvéseiről, hogy kiváló teljesítményekkel ellensúlyozzák azt a 10-20 cm-t, amennyivel magasabbak szeretnének lenni.

• A személyiség „rendszerek szerveződése”, ami azt jelenti, hogy olyan egységekből, (alrendszerekből) áll, amelyek szoros kapcsolatban vannak egymással, így az egyik alrendszerben beállt változás a többi alrendszerre is hatással van. A személyiség összetevő elemei bizonyos szabályosságot mutatnak, nem csak véletlenszerűen összerakott tulajdonságok együttesei. Erre is több kézenfekvő példa kínálkozik.

Jól ismert jelenség az, hogy a hosszabb és nehezebb betegségek gyakran lelki tüneteket is okoznak. Ezek a lelki tünetek többnyire szorongásos, depressziós jellegűek, az illető személy beszűkül, állapotával foglalkozik, kevéssé érdeklődik más dolgok iránt. Vagyis a fizikai/testi alrendszer működési zavara változásokat idéz elő az érzelmi viszonyulásban, az érdeklődésben stb. De ugyanilyen helyzet alakulhat ki gyász vagy válás okozta krízishelyzetekben is. Az ember ilyenkor szomorú a veszteség miatt, illetve sérelmein rágódik. Mindez természetesen befolyásolhatja munkájának eredményességét, károsíthatja, meggyengítheti szervezetét. Nemigen képzelhető el olyan változás a személyiség valamelyik alrendszerében, amely ne lenne hatással kisebb vagy nagyobb mértékben az egész működésére.

• A személyiségdinamikus, ami azt jelenti, hogy fejlődik, változik és aktívan hat, nemcsak elszenved különböző ráhatásokat. Erre mindannyiunk életében számtalan példa akad. Vannak olyan változások, amelyek az életkori fejlődésből adódnak, mások tudatos törekvések révén jönnek létre, úgy hogy a személy akarja ezeket a változásokat, és kisebb nagyobb erőfeszítéssel el is éri azokat. A változások egy része megmarad, más esetekben visszatérünk az eredeti viselkedésmintához. A személyiségben létrejövő változások lehetnek visszafordíthatatlanok. A másodlagos nemi sajátosságok, a férfias hang, a megnövekedett emlő tartós tulajdonságok, de ilyen a szorzótábla ismerete, az olvasás, a biciklizés készségei stb. De vannak visszafordítható változások is. Ilyenkor az ember vissza-visszatér az eredeti mintához, olykor akaratlanul is egy korábbi életszakasz reagálás módjához csúszik vissza. Például, egy már évek óta szobatiszta kisgyerek valamilyen megrázó élmény hatására éjszaka ismét bevizelhet. Stressz hatására az emberek zöme él át korábban rá jellemző gyermeki érzelmeket, vizsgalázat, túlméretezett izgalmat, félelmet („mint amikor kiskoromban egyedül voltam egy sötét szobában”).
• 
  A személyiség és a benne létrejövő változások általában hatnak a környezetre. Nem mindegy például, hogy milyen típusú személy lép be új tanulóként egy osztályba, egy munkacsoportba, vagy kik kerülhetnek be egy adott baráti körbe. Az úgynevezett „erős” személyiségek képesek arra, hogy jelentősen befolyásolják környezetüket. Valójában kisebb nagyobb mértékben mindenki befolyásolja a környezetét. Az erősebbek, a követelődzőbbek általában könnyebben elérik, amit akarnak, de ez nem feltétlenül tetszik a környezetüknek. Mint ahogy a kisebb körben nem látványosan érvényesülők ezt nem élik meg hátránynak, sőt teljesen jól érzik így magukat.
• És végül eljutottunk a jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzelemmintákhoz. A „minta” kifejezés azt jelzi, hogy egy adott személy esetében a megélés, a reagálás módjában, stílusában bizonyos állandóság tapasztalható. De nemcsak egyfajta minta létezik, hanem több is. Van érzelmi és gondolkodási minta, de létezik értékek és normák mintázata is. Vannak mintázatai a másokkal való érintkezésnek, a külső és belső konfliktusok kezelésének. A személyiséget legtöbbször ezekkel a mintákkal, jellegzetes megoldásokkal határozzák meg. A viselkedés mindig jól látható, az érzés, az érték és a gondolat kevésbé. Ezekre sokszor csak következtetünk, emiatt a tévedés lehetősége mindig fennáll.

Miben szoktunk a leggyakrabban tévedni? Általában abban, hogy azt hisszük, természetes, hogy a másik is úgy gondolkodik és érez, mint mi magunk. Pedig erre semmilyen garancia nincsen! Egy másik ember a maga személyiségének megfelelően reagálhat ugyanarra a helyzetre másfajta mintákkal. Nézeteltéréseiket, sérelmeiket egyesek szeretik megbeszélni harmadik személlyel, míg mások egy sarokba félrevonulva duzzognak. Van, aki magát vádolja a konfliktusért; van, aki a másik galádságát ragozza a végtelenségig, elméleteket gyárt, bosszút forral; van, aki elfelejti a történteket, s úgy tesz, mintha mi sem történt volna; van, aki tisztán szeretne látni, és nyitottan új beszélgetést kezdeményez.