A legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztető eseménnyel szembesülnek. Ezeket az eseményeket stresszoroknak nevezzük és az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók.

A pszichológia és más tudományok szakkifejezései közül a stressz az egyik olyan, ami a bekerült mindennapi szókincsünkbe. A stressz az angol kihangsúlyozni jelentésű igéből (to stress) származik. A jelenség leírása és a kifejezés meghonosítása Selye János magyar származású, világhírű tudós nevéhez fűződik. Az általa alkotott stresszelmélet nyomán került a kifejezés a köztudatba.

A stressz fogalmának megértéséhez Selye JánosÉletünk és a stressz című könyvéből idézünk röviden:

„Orvosi megfogalmazásban a stressz az élettel járó elhasználódási folyamatok egysége. Aki megérezte már, hogy mindaz, amit tesz - s az is, amit mások tesznek vele - bizonyos fokig kimeríti és igénybe veszi, az körvonalaiban már látja, hogy mit nevezünk stressznek. A fáradtság, az ingerlékenység, a betegség érzete voltaképpen mind a stressz egy-egy megjelenési formája. De a stressz nem jelent feltétlenül beteges elváltozást, hiszen normális körülmények között is állandóan kopik a test építménye. Bizonyos tekintetben a stressznek határozott gyógyhatása is van, erre példának idézhetjük a sportot, a versenyzést…

A stressz kutatását mindaddig rendkívül megnehezítette a kimutatható, tárgyi alap hiánya, amíg vagy húsz évvel ezelőtt világossá nem vált, hogy a stressz pontosan észlelhető változásokat okoz a test működésében, idegi és hormonális szabályozásában. E változások némelyike pusztán károsodási tünet; másik csoportja a test alkalmazkodását jellemzi, szervezetünk védekezését a megterhelések ellen.

A változások egésze - a stressz tünetcsoportja az általános alkalmazkodási tünetegyüttesben foglalható össze, ami három fokozaton át bontakozik ki:

1. a vészreakció (alarm-reakció)

2. a rezisztencia (ellenállás)

3. a kimerülés állapota.

Stressz hatása alatt a rezisztencia fenntartásában különösen fontos szerephez jut az idegrendszer és a hormonális rendszer. E rendszerek igyekeznek a test építményének épségét és működését egyensúlyban tartani a stresszt okozó, úgynevezett stresszor-tényezők- mint például feszültség, sebesülés, fertőzés, mérgek ellenében.”

A mindennapi szóhasználatban ma a szorongást kiváltó helyzetet nevezzük stressznek. Stressznek tekinthető a túlterhelés, a munkahelyi konfliktusok, a súlyos betegség vagy a hozzánk közelállók betegségei, a válás, a költözés, a munkahely-változtatás, a munkanélküliség állapota stb. A stressz ugyanakkor belülről is eredhet, lehet az egyén belső konfliktusa, egy nagyobb érzelmi csalódás. Az, hogy mennyire viseli meg a személyt, az nemcsak magától az eseménytől függ, hanem a személyiség kiegyensúlyozottságától, lelki erejétől is.

Természetesen „stressz nélkül” jobban élnénk – gondolhatnánk – hiszen a stressz nyugalmunk ellen hat, bonyolítja életünket. Az effajta kifejezések: „ideges vagyok, szétrobbanok a dühtől, már megint felhúztak, rohannom kell, idegeimre megy, padlón vagyok, elegem van, miért pont én, nem tudok aludni, egész nap aludnék, nem látok a méregtől, azt sem tudom, hol a fejem...” - arra utalnak, hogy stresszes állapotban vagyunk. A kellemetlen feszültség, agresszív késztetések, a lehangoltság jelzik, hogy fizikailag vagy lelkileg az átlagot meghaladó megterheléseknek vagyunk kitéve.

A stressz kifejezés hallatán az emberek többnyire csak rossz dolgokra gondolnak, hiszen a mindennapokban kínos hatásokra és élményekre használjuk ezt a szót. De a kérdés ennél kicsit bonyolultabb. Mert milyen lenne az életünk stressz nélkül? Lehet, hogy úgy járnánk, mint Misi Mókus, amikor elért az örökké termő fához. Egy idő után unatkozott és vágyott haza, a gondokhoz, amelyek elől világgá ment. Amikor életünk a megszokott minták ismétlésével rutinszerűen halad, akkor valószínűleg kevesebb a stressz. Az emberek viszont igényelnek bizonyos mennyiségű izgalmat, és vannak, akik kifejezetten keresik is a bizonytalanságot, a kockázatot jelentő helyzeteket. Józan ésszel alig fogható fel, mi ösztönöz egyeseket életveszélyes bravúrokra, csúcsokat és mélységeket meghódító kalandokra.

Az iskolában stressznek tekinthető a túlterhelés, a konfliktusok a tanárokkal vagy társainkkal, a kudarc, egyeseknek olykor pusztán egy felelés vagy akár a siker elviselése is.

Minden emberre érvényes, hogy gyakorlatilag születésétől, sőt fogantatásától haláláig stresszhatások sorozatának van kitéve. Egy olyan energia a stressz, amely aktivizálja testi és lelki működésünket. Stresszhelyzetekben agyunk aktivizálja a vegetatív idegrendszer és a hormonális rendszer működését. Ennek eredményeként szívverésünk, légzésünk fokozódik, vérnyomásunk emelkedik, vázizmainkban több vér áramlik, mellékvesénkből több hormon – adrenalin – kerül a vérbe, vércukorszintünk emelkedik, pupillánk kitágul, éberebbekké válunk. Az élettani változások felkészítik szervezetünket a nehézségek, a megterhelések leküzdésére. Sok esetben életünket menti meg, ha agyunk kiadja a „Küzdj vagy menekülj” parancsot. Testi működésünk akkor is fokozódik, ha örömteli esemény történik velünk, például, nagy pénzösszeget nyerünk a szerencsejátékon, felvesznek az egyetemre, kitüntetnek vagy egy családban gyermek születik.