Az a szomorú felismerés, hogy a megbetegedési és halálozási statisztikák élén olyan szív- és érrendszeri, daganatos és emésztőrendszeri betegségek állnak, amelyek kialakulásában a beteg életmódjának, maga választotta viselkedésének kiemelt szerepe van, irányította az orvostudomány figyelmét az egészségmagatartásra és annak lelki tényezőire. A felsorolt betegségek úgynevezett krónikus kórképek. Az orvosi kezelés a betegség tüneteit enyhíti, de mivel nincs teljes értékű gyógyulás, a betegek arra kényszerülnek, hogy tartósan együtt éljenek állapotukkal, amely nagy ingadozásokat mutathat. A felsorolt betegségeket civilizációs ártalmaknak is nevezik, mivel a modern kor feszültségekkel teli életformájával együtt terjedtek el, váltak tömegessé.

Ma már nem vitatja senki, hogy a krónikus betegek jelentős része pszichoszomatikus eset, vagyis a testi tünetek kialakulásában fontos szerepe van a lelki megterhelésnek. A szív- és érrendszeri betegek, a cukorbetegek, a daganatos betegek állapota stressz hatására gyorsan romlik. Az asztma esetében például jól nyomon követhető, hogy a rosszabb periódusok, a tünetek felerősödése nem vezethetők vissza pusztán fizikai okokra, hanem stresszhatás következményei.

Megfigyelték, hogy a betegek stressztűrő képessége a betegség előrehaladásával megfelelő megküzdő stratégiák hiányában egyre csökken. A kezelés körülményei, személytelensége magát a gyógyítást is stresszé teszik a kiszolgáltatottságában sérülékeny ember számára. Ezek a jelenségek irányították rá a figyelmet arra, hogy a szervi betegségekkel küzdő embereknek is szükségük van pszichológiai gondozásra. A pszichológusok segíthetik a krónikus betegek gyógyítását az életmódbeli változtatások támogatásával, az életminőség fenntartásával, és emberhez méltóvá tehetik az élettől való búcsúzás időszakát. Részt vehetnek a betegségek megelőzését célzó életmódprogramokban.

Mindezek hívták életre a pszichológiának egy új ágát, az egészséglélektant. Az egészséglélektan a sikeres alkalmazkodásra, a tűrőképesség fokozására helyezi a hangsúlyt, az olyan megoldásokra, amelyek ellensúlyozzák betegségre hajlamosító, illetve a szervi megbetegedést fokozó tényezők hatását, ezért pozitív pszichológiának is nevezik.

A pozitív pszichológia az emberi erények és erősségek vizsgálatára irányul, az alkalmazkodás sikeres megoldásait tárja fel. Nemcsak azt kérdezi miért, mitől betegszenek meg az emberek, hanem azt is, miképpen maradnak hasonló külső feltételek között egyesek egészségesek. Azt keresi, mi a titkuk azoknak a kiegyensúlyozott, embereknek, akik akkor is örömüket lelik az életükben, ha komoly nehézségekkel kell megküzdeniük. Korábban nem hozták összefüggésbe az ilyen tulajdonságokat az egészséggel, ma viszont tudományos mérések bizonyítják, hogy az optimista beállítódás, az önbecsülés, a felelősség vállalása magunkért, a belső biztonság és rendezettség, a megértő és megbocsátásra kész alapállás, valamint a közvetlen társas közeg támogatása tényleges hatással van az egészség megőrzésére, növeli a teherbírást, az ellenálló képességet, javítja a gyógyulás esélyét, statisztikailag igazoltan késlelteti az elhalálozást. A hagyományos orvoslás sokszor passzív, kiszolgáltatott szerepbe kényszeríti a beteget, korlátozza abban, hogy saját erőforrásait felfedezze. Holott az egyén nagyon sokat tehet saját egészségéért. Hatékonyan segíteni, gyógyítani csak akkor lehet, ha ez a szándék összhangban van a rászoruló ember aktív hozzáállásával.

A pozitív pszichológia, amely a test és lélek betegségeinek megelőzését veszi célba, az emberi tulajdonságok fejleszthetőségére irányítja a figyelmet. Kutatásai azt igazolják, hogy az élethez való pozitív hozzáállás hosszabb távon és végső soron feltétlenül megtérül, kifizetődik, érdemes ezen az úton elindulni akkor is, ha bizonyos káros dolgok élvezete a jelenben, gyorsabban elérhető örömöket kínál. A pozitív pszichológia címzettjei nem kifejezetten és kizárólag a már beteg emberek. Az egészségeseknek is szükségük van folyamatos fejlődésre, egészségtudatosságuk erősítésére. Nem tételez fel éles határt a kóros és a normális között, nem címkéz, azt feltételezi, hogy a kockázatokra elcsábító érzelmi problémák, konfliktusok, mentális zavarok az emberi erőforrások kibontakoztatásával megállíthatók, visszafordíthatók, vannak képességeink, melyek révén megőrizhetjük az egészségünket, javíthatunk az életünkön.

Nemcsak a gyógyítás a pszichológia feladata, hanem a fejlesztés is, az életminőség folyamatos javítása, aminek egyik oldala az anyagi-tárgyi körülmények javulása, de legalább ennyire fontos a másik is, az együttélés kultúrájának, a nehézségekkel való megküzdés készségeinek fejlesztése. Az élet minősége akkor megfelelő, ha a számunkra adott keretek között képesek vagyunk élvezni az életet, ha merünk boldogok lenni, bízunk magunkban és örömet találunk a kapcsolatainkban. Ezért érdemes olykor az úton bizonyos áldozatokat is vállalni.

Egészségvédő viselkedésnek nevezzük az embereknek azt a magatartását, ami segít megőrizni az egészséget, lehetővé teszi a betegségek megelőzését, korai felismerését. Az egészségével törődő ember kerüli az egészségre káros, ún. rizikótényezőket (pl. dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, elhízás), nem hanyagolja el a szűrővizsgálatokat, ügyel környezetének állapotára.

A betegség-magatartás olyan viselkedés, amelyet a magát betegnek érző személy végez, hogy tisztázza állapotát, megfelelő gyógykezelést találjon, elősegítse helyzetének javulását akár életmódjának gyökeres megváltoztatása árán is.

A személy számára mind az egészségmagatartás, mind a betegséggel való megküzdés nehéz – olykor konfliktusokkal kísért – döntéseket jelent, mely részben lemondást kíván kényelmes, megszokott dolgokról, másrészt új viselkedésformák tanulását teszi szükségessé.

Az olyan elhatározások mint a leszokás a dohányzásról, a fogyás, a kezelések vállalása stb. egy folyamat, amelyben ésszerű és ésszerűtlen döntések egyaránt születhetnek. A döntési folyamatban öt szakaszt különítenek el, amelyek mindegyikében előfordulhatnak megtorpanások.

• A jelen viselkedés megkérdőjelezése, a veszély észlelése.
• Másfajta megoldások keresése.
• A lehetséges lépések mérlegelése, összehasonlítása, a legcélravezetőbb kiválasztása.
• Elköteleződés, a célok kitűzése, szembesülés azzal, hogy el kell fogadtatni elhatározását a környezetében (pl. diéta a családban).
• Teljes elköteleződés, kitartás a nehézségek, negatív visszajelzések ellenére is.