A stresszre adott leggyakoribb érzelmi válasz a szorongás. Másik gyakran előforduló reakció a harag és agresszió, illetve a fásultság és depresszió. Mindezekhez élettani reakciók egész sora társul, mint például gyomoridegesség, tenyérizzadás, kapkodó légzés, az izmok megfeszülése, émelygés, étvágytalanság stb. A pszichológiai reakciók a stresszre általában érzelmi válaszok, amelyek a pozitív lelkesítő érzelmektől – amikor az eseményt kihívásként értékeljük – egészen a szélsőséges negatív érzelmekig terjedhetnek, mint például a düh vagy a súlyos depresszió. A látványos viselkedéses válasz sem ritka.

A stressz a legtöbb esetben pszichikai reakciót vált ki. Ez – ha kihívásnak értékeljük a helyzetet – lehet feldobott hangulat, koncentrált erőérzet vagy jókedv is. Természetes, hogy új vagy nehéz helyzetekben szorong az ember. Egy vizsga előtt az optimális szorongás növeli a teljesítményt. A túl erős szorongás viszont csökkenti. De a stressz hatására többnyire inkább negatív érzelmek jelentkeznek.

A szorongás érzelmek keveréke. Leginkább a nyugtalanság érzéséhez hasonlítható, kellemetlen, bizonytalan érzelmi állapot, amely a legtöbbször testi tünetekkel társul. A nyugtalan személy izzad, remeg, idegesen mocorog, gyakoriak az ürítési problémák, a gyomorpanaszok, a fejfájás, szédülés stb. Aki szorong, az kellemetlen, kényelmetlen érzést él meg tudatos szinten. Tudja, hogy ingerlékeny, ideges, sőt zaklatott. Ugyanakkor az is zavarja, hogy közben kellemetlen testi érzései is vannak. Ezeket a reakciókat nevezzük a stresszpszichoszomatikus jeleinek, tüneteinek. Nehéz határozottan elkülöníteni a nyugtalanságot és a szorongást, mert nincs olyan eszközünk, amivel ezt meg tudnánk tenni. A gyakorlatban a szorongás fizikai zavarokkal kísért, erősebb nyugtalanságot jelölhet. A nyugtalanság és a szorongás tehát fokozatokat alkot.

Meg kell különböztetni a szorongást a félelemtől is. Ez utóbbinak mindig van tárgya, vagyis tudjuk, hogy mitől félünk. A szorongást tárgy nélküli félelemként is szokták jellemezni. Vagyis, aki szorong félelmet él át, amelynek oka ismeretlen, és többnyire az egyén valamely belső konfliktusára vezethető vissza. A szorongás abban különbözik a félelemtől, hogy tárgya homályos és nem tudatos.Nem olyan érzelem, aminek kiváltója, kezdete, lefolyása és vége van, hanem inkább egy hangulat, ami állandósul és átszínezi a tapasztalatokat. A veszély elmúlta lecsendesíti a félelmet, a szorongást azonban nem. A szorongás a félelemhez hasonlóan, működhet vészjelzőként is.

A fejlődés útját természetes szorongás kíséri, és ezt nem lehet elkerülni. Az önállóság felé tett minden egyes lépés szorongással jár. Az elszakadás, az osztozás, amit például egy kistestvér születése kényszerít ki, természetes része a fejlődésnek. A gyermekek a szülők feltétel nélküli szeretetének köszönhetően győzik le szorongásaikat. Akkor birkózunk meg jobban ezzel az érzéssel, ha megfelelő mennyiségű szeretetet és törődést kaptunk, és erős – az elvárásokat és a személyes vágyakat sikerrel összeegyeztető – énünk alakult ki.

A beteges szorongás nem függ a helyzettől, nagyon erős és folyamatos, állandó testi tünetek kapcsolódnak hozzá. Leggyakrabban légzési és szívpanaszok, fejfájás, hátfájás jelentkeznek. A szorongásos beteg fáradékony, elesett, tanácstalan és bizonytalan, képtelennek érzi magát arra, hogy erőfeszítéseket tegyen. A szorongáshoz legtöbbször letörtség, depresszió társul. Az ilyen állapotban levő beteget mindenképpen szakemberhez kell irányítani.

Vannak, akik általános szorongásban élnek, mindig a legrosszabbtól tartanak. Feszültek, izomfájdalmakra és emésztési gondokra panaszkodnak. Fáradtak, mégsem tudják kipihenni magukat, rosszul alszanak. Mások bizonyos helyzetekre tartogatják szorongásukat. Néhányan megpróbálják elrejteni félelmüket. A túlzott pislogás, remegés, izzadás, hideg vagy nyirkos kéz azonban elárulja őket.

Megint mások egészen egyszerűen nem érzik a szorongást, mélyen magukba temették. Egyszerűen csak képtelenek abbahagyni bizonyos tevékenységeket, sokáig dolgoznak, rágják a körmüket, megállás nélkül rágcsálnak vagy dohányoznak.

Bárkivel előfordulhat, hogy időnként elkeseredik és szomorúvá, nyomottá, levertté válik. De ezek az érzések többnyire hamar és maguktól elmúlnak. Amikor a rossz hangulat állandósul vagy kóros szintet ér el, depresszióról beszélünk. A depresszió megjelenhet stresszreakcióként, amit valamilyen veszteség vagy sérelem vált ki, például a szeretett személy elvesztése, csalódás vagy sikertelenség, súlyos betegség, sérülés. Ezek jellegzetes stresszhelyzetek, amelyek a szorongáson kívül, a veszteségek megélésekor a depresszió különböző erősségű tüneteiben jelentkeznek. De megjelenhet különböző kórformákban a depresszió anélkül is, hogy kiváltó oka nyilvánvaló lenne.

A depressziós tünetegyüttes enyhébb foka tartós negatív érzelmi állapotot jelent, amikor a tehetetlenség, reménytelenség, pesszimizmus, érdektelenség, döntésképtelenség felerősíti az önkárosító, önpusztító magatartásformákat. Ilyenkor fordulnak problémamegoldás gyanánt a fiatalok az alkoholhoz, kábítószerhez, veszítik el életkedvüket.

A depresszió hétköznapi és súlyosabb formái bizonyos jelekből viszonylag könnyen felismerhetők:

• szomorú, levert, érdektelen vagy ingerlékeny hangulat
• túlzottan negatív énkép, reménytelenség
• fáradtság, lassúság, lelassult gondolkodás
• testi zavarok, mint például a kimerültség, rossz alvás, étvágytalanság vagy túlzott evés
• elhanyagolt külső, amely ellentmond a személytől várható ápoltsági szintnek.

Stresszreakciók – Agresszió stresszhelyzetben

Ha a stresszhelyzetet úgy fogjuk fel mint amiben szükségleteink kielégítésében vagy erőfeszítéseinkben akadályoztatva vagyunk, vagyis frusztrációt élünk meg, akkor valószínű, hogy agresszióval reagálunk.

Bizonyára hallottál már olyan esetről, amikor egyik kocsi vezetője rátámadt a másikra, mert az arra a helyre parkolt, ahová ő szeretett volna beállni. Az adott helyzetben a stressz már akkor jelen volt, amikor kiderült, hogy nincs parkolóhely. Ráadásul, amikor felszabadult egy hely, valaki éppen elfoglalja az orra elől. A frusztráció következtében az eredeti stressz felerősödik, agresszív viselkedéshez vezet és erőszakos formában jelentkezik.

Ez a fajta kapcsolat a stresszhelyzet és a végkifejlet között nem mindig ennyire egyértelmű. Előfordul, hogy nem látható tisztán a frusztrációt kiváltó ok, vagy az azt okozó túlerőben van. Ilyenkor megtörténik, hogy az agresszió áttolódik és valamin vagy valaki máson vezetődik le, az eredeti kiváltó ok helyett. A család sokszor válik színterévé olyan agresszióknak, melyeket a szülők munkahelyi, a gyerekek iskolai feszültségei váltanak ki. A szülők a munkahelyi főnöküktől elszenvedett sérelmeiket sokszor házastársaikkal vagy gyermekeikkel folytatott, látszólag ok nélküli vitában vezetik le. Egy másnapi dolgozat megközelíthetetlenné, durván elutasítóvá, pimasszá tehet egy gyereket, amikor – mondjuk - mindössze arról van szó, hogy később akarja elfogyasztani a vacsoráját.

Stresszreakciók – Gondolkodásbeli károsodások

A stressz hatására keletkező pszichés reakcióknak egy további típusa a gondolkodási zavar. A gondolkodásbeli reakciók általában a megismerő folyamatok működésében jelentkeznek. Komoly stressz hatására a személy zavarodottá válhat, elveszítheti realitásérzékét, nem képes valóságosan észlelni a körülményeket, nem tud összeszedetten gondolkodni, nehézségei lehetnek a koncentrálásban, felejt.

A reakció okaira többféle magyarázat is lehetséges. Az egyik szerint a stressz következtében negatív gondolatok özönlik el a személyt, és ezek zavarják meg a logikus és célszerű gondolkodást. A másik magyarázat szerint a magas érzelmi szint az, amely a gondolkodási teljesítmény csökkenéséhez vezet.

Függetlenül attól, hogy mi a stressz által okozott gondolkodási zavarok magyarázata, az biztosnak tűnik, hogy ilyenkor a személy nem képes a rugalmas gondolkodásra és haszontalan, a helyzet megoldását nem segítő, merev, gondolati, értékelő és viselkedésmintákat ismétel, esetleg visszacsúszik gyermekkori viselkedésmintáihoz.