Ha közelebb akarunk kerülni a stressz megértéséhez, akkor legelőször az úgynevezett „stresszorokat”, magyarosabban a stresszt okozó tényezőket kell feltérképeznünk. A stresszkeltőnek ítélt események általánosságban a következők:

• az emberi kapcsolatokon kívül eső traumatikus események
• a befolyásolhatatlan események
• a megjósolhatatlan események
• azok az események, amelyek kihívást jelentenek képességeinknek és énképünknek
• a belső konfliktusok.

Csakhogy a stressz okai egyénenként különböznek. Ami egyeseknek súlyos megterhelés, az másoknak izgalmas és kihívó feladat csupán. Lehet, hogy ez az állítás nem tűnik túl hihetőnek. De gondold át a következő példát! Közismert stresszor a vizsgahelyzet. A személyiségtől függ, hogyan hat, hiszen a vizsgadrukk az egyik diákot gátolja, a másikat feldobja. Az előző teljesítménye meg sem közelíti valós tudását, míg a másik eleven gondolkodása a jótékony feszültség hatására olyan felismeréseket is kihoz, amiket nem tanult korábban, ráadásul nagyszerű benyomást is kelt.

Traumának nevezzük, amikor különlegesen fájdalmas események felborítják a lelki egyensúlyt.

Kisgyermekekre egy trauma - mivel védtelen és felkészületlen - különösen súlyos hatást gyakorolhat, mélyreható érzelmi elváltozásokat okozhat, amelyek később alig változtathatók meg. Ha egy bizonyos élményfajtával az első találkozás traumatikus, az általa eredetileg kiváltott érzések az adott esemény ismétlődésekor újra felelevenednek, és mindent átszíneznek. Nem mindegy, hogy egy kisgyermeknek milyen az első találkozása az orvossal, egy fiatalnak a szexualitással stb. Stresszben romlik az a képességünk, hogy a környezet elemei között észleljük a különbségeket, ezért a traumát elszenvedő személy általánosítja érzelmeit a traumatikus eseményhez akár csak távolról vagy véletlenül kapcsolódó személyekre, tárgyakra is.

Sokáig tartotta magát a nézet, hogy a lelki zavarokat és betegségeket egyetlen traumára vezessék vissza. A jelenlegi felfogás szerint ez csak igen ritkán van így, a kóros viselkedésváltozatok legtöbbje ismétlődő vagy folyamatos traumatizáló hatásokra, a szinte állandósult stresszre rögzült reagálási mód.

A traumák közé tartoznak a természeti katasztrófák (árvíz, földrengés, lavina), az ember által okozott katasztrofális hatású helyzetek (2001. szeptember 11. - a New York elleni merénylet felejthetetlen példa erre), a végzetes balesetek és a fizikai támadások. Ezek azok a helyzetek, amelyekre nincsenek mintáink, hiszen szerencsére ritkán fordulnak elő az életünkben.

Az emberek különbözőképpen reagálnak a traumára, de létezik egy általános viselkedési minta is, amit katasztrófa-szindrómának neveznek. A katasztrófa-szindróma lefolyása három szakaszra bontható. A traumát elszenvedett emberekre először kábultság, zavarodottság jellemző. Összevissza járkálnak, láthatóan nem észlelik a helyzet valóságos veszélyeit. A második szakaszban passzivitást mutatnak, követik ugyan az utasításokat, de önálló gondolkodásra képtelenek, nem kezdeményeznek. A harmadik szakaszban a szorongás a legjellemzőbb, az áldozatok nehezen koncentrálnak, újra és újra elmondják a történetet, nem képesek arra, hogy a tőlük megszokott szinten dolgozzanak.

2001. szeptember 11.

2001. szeptember 11.

Stresszkeltő helyzetek – Befolyásolhatatlan események

Stresszkeltő, a stresszt elszenvedő személy által befolyásolhatatlan esemény például a súlyos betegség a családban, a munkahely megszűnése, egy közeli hozzátartozó halála stb. De a felsoroltaknál kevésbé jelentős helyzetek is vannak: lekéssük a vonatot, mert közlekedési dugó van, nem tudunk találkozni a kedvesünkkel, mert annak hétvégén tanulnia vagy dolgoznia kell stb.

Baleseti sérült ellátása

Stresszkeltő helyzetek – Bejósolhatatlan események

Könnyebben birkózunk meg azzal a helyzettel, ami előre látható módon történik, amire van korábbi mintánk, tehát az esemény lefolyása tervezhető, bejósolható. Így kevésbé okoz kellemetlen érzést. Ha viszont egy adott esemény nem a minta szerint történik, akkor úgy érezzük, hogy nem bejósolható és stresszorként hat ránk. Sokszor mondjuk, hogy „ha tudtam volna előre”, „ha szóltál volna, akkor sokkal jobb volna”. Kényelmetlenséget érzünk és különböző fokú stresszt, ha nem látjuk előre, mi fog történni bizonyos helyzetekben. A legkézenfekvőbb példa erre a sok kisebb-nagyobb izgalom, ami egy párkapcsolatot fűszerez, például az ismeretség kezdetén. Vagy azok az izgalmak, amelyek egy új közösségbe kerülést kísérnek, legyen az új iskola, munkahely vagy ország. Hogyan tudjuk megállni a helyünket, jó benyomást kelteni ott, ahol még nem ismerjük a kialakult hagyományokat? Gyakori, hogy ami nem bejósolható, az nem is befolyásolható. Így érthető, hogy ez a két tényező együtt jelentős stresszforrás lehet.

Stresszkeltő helyzetek – Az énkép és stressz

Vannak olyan események, amelyek egyszerűen azért stresszkeltők, mert olyan fontos dologhoz kapcsolódnak, amely életünk egy szakaszát, egész életünket vagy énképünket befolyásolja, belső egyensúlyunkat, önértékelésünket fenyegeti. Ezek az események bár bejósolhatók és befolyásolhatók, de kimenetelük nem mindig látható előre. Jellegzetesen ilyen helyzetet jelentenek a vizsgák, egy orvosi kivizsgálás, de ilyen a barátság, a szerelem és a házasság is. Minden olyan helyzetet stresszként élünk meg, amelyben elutasíthatnak bennünket. Ilyen az álláskeresés és az állásinterjú is. Bár mindenki számol azzal, hogy első jelentkezése nem lesz sikeres, mégis nagyon negatívan éli meg a legudvariasabb elutasítást is.

A vizsga is stresszhelyzet Általában azokat a helyzetek is stresszkeltőnek éljük meg, amelyekben alkalmazkodnunk kell másokhoz. Minél nehezebb az alkalmazkodás, annál stresszkeltőbb az esemény. Ilyen, ha új környezetbe kerülünk, például először vagyunk az óvodában vagy az iskolában, új tagként lépünk be egy társaságba. A párkapcsolatok kezdetén sokszor nagyon lelkesek vagyunk, de hamar kiderül, hogy alkalmazkodnunk kell partnerünk szokásaihoz, ami nem mindig vág össze elképzeléseinkkel. Egy intenzív érzelmi kapcsolatban az is stresszforrás lehet, hogy a másik nem telefonál, nem küld sms-t vagy e-mailt.

Belső konfliktus, amikor a személynek egymást kölcsönösen kizáró célok vagy eseménysorok közül kell választania és a választás tétje fontos számára. Belső konfliktushoz vezet az is, amikor olyan helyzethez kell alkalmazkodnia valakinek, amelyet méltánytalannak tart. A leggyakrabban előforduló belső konfliktusok a következők:

• A magány vagy a bensőséges kapcsolat választása – a legtöbb esetben azért félünk közeledni, mert visszautasíthatnak minket.
• Az érzések őszinte kifejezése vagy a normákhoz való igazodás. Ez elsősorban a düh és a szexualitáshoz kapcsolódó érzelmek kifejezésére vonatkozik.
• Sokszor a külső megjelenéshez kapcsolt elégedetlenség is stresszforrás, mert ilyenkor nagy a távolság az énkép és az énideál között, azaz a között, amilyennek véljük magunkat, és amilyenek szeretnénk lenni.
• A versengéshez kapcsolt helyzetek is jelentős stresszforrások lehetnek. Van, aki úgy érzi, mindenben a legjobbnak kell lennie. Mások csak egy-egy területhez kötik versengési vágyukat, s hogy az esetleges kudarcra mint végzetesen drámai eseményre gondolnak.

Jellemző konfliktushelyzet a válás. Általában a házastársak ragaszkodnak ahhoz, hogy családban éljék le az életüket, hogy gyermekeik megkapják mind az anyai, mind az apai törődést. Ugyanakkor ahhoz is ragaszkodnak, hogy jól érezzék magukat a mindennapokban, és ha ez valamiért nem teljesülhet az adott kapcsolatban, előbb-utóbb valamelyik fél eljuthat oda, hogy nem kívánja fenntartani tovább az együttélést, változtatni akar. A gyermekek iránti kötelesség és saját életük javítása, boldogabbá tétele között kell döntenie a megromlott házasságban élő szülőnek. A gyermekek számára a legkulturáltabban zajló válás is nagyon megterhelő, nagyon nagy bizonytalanságot keltő történés. Ha az eseményt hosszú időn át hangos, gyűlölködő jelenetek is kísérik, akkor ez a trauma alig elviselhető, és csak igen nehezen feldolgozható, érzelmi hatása szinte sohasem múlik el egészen.

„A válás az kemény, mert a szüleid szétszakadnak és elmennek egymástól. Néha rosszul érzed magad, meg szomorúnak. Máskor meg felszabadultnak, mert a szüleid közt nem lesz olyan sok veszekedés. Néha választanod kell a szülők között. Az kemény! De máskor csak mész anyuval vagy apuval. Időnként - hülyének érzed magad a többi gyerek között, mert úgy érzed, te vagy az egyetlen, akinek elváltak a szülei.” (Részlet egy 15 éves fiú dolgozatából.)

• a testi változások (nemi érés, testméretek, magasság, súly)
• a másik nem kiismerése
• vívódás azon, hogy mi a jó, a helyes (drogok és szex)
• társak nyomása, megfelelési kényszer
• feszélyezettség társaságban