A stresszt könnyebb elviselni, ha nem vagyunk egyedül. A társak és a megértő közösség fontos támaszt jelenthet. Bár ezek a megállapítások közismertek, hiszen mindenki átéli őket, mégis kutatásokat is végeztek ezen a területen. Ezek a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy akinek sok kapcsolata van, tovább él, és kevésbé valószínű, hogy stresszel kapcsolatos betegség támadja meg, mint azokat, akik csak kevés támogató szociális kapcsolattal rendelkeznek. A barátok és a család számos módon jelentenek támaszt. Önértékelésünket védi, hogy szeretnek bennünket problémáink ellenére. Felvilágosításokat és tanácso­kat adnak, társaságot nyújtanak, és elvonják figyelmünket a szorongásról, szükség esetén pénzügyi segítséget is adhatnak. Mindezek csökkentik a tehetetlenség érzését, és növelik hitünket abban, hogy képesek vagyunk a problémákkal megküzdeni.

A szerencsétlenségek, árvizek, földrengések, tornádók, háborúk gyakran a legjobb tulajdonságokat váltják ki az emberekből. Az egyéni szorongások és konfliktusok elfelejtődhetnek, ha az emberek együttmű­ködnek egy közös ellenséggel szemben vagy egy közös cél érdekében. London erős bombázása során a második világháborúban például erősen csökkent az érzelmi problémáik miatt segélyt kérő személyek száma.

Néha azonban a család és a barátok akaratuk ellenére inkább fokozhatják a stresszt. A probléma súlyának csökkentése vagy az elvakult biztatás, hogy minden rendben lesz, nagyobb szorongást okozhat, mintha elmarad a támogatás. Egyetemi hallgatók, akik nehéz vizsga előtt állnak, azt mondják, hogy a házastársuk, aki reális támasz („Aggódom, de tudom, hogy te megteszel minden tőled telhetőt”), sokkal nagyobb segítséget jelent, mint azok a házastársak, akik a sikertelenség minden lehetőségét tagadják („Nem aggódom, biztos vagyok benne, hogy át fogsz menni a vizsgán”). Az utóbbi esetben a diáknak nemcsak a kudarc miatt kell aggódnia a vizsgán, hanem azért is, hogy el ne veszítse társa megbecsülését. Más emberek ugyanakkor új követelményeket és terheket is róhatnak a stresszel küzdő személyre.

A társas védettség hiánya a betegségekkel való küzdelemben a stressz hatására fellépő szorongások és depresszió elviselésében is fokozott terheket jelentenek. És ez érvényesül minden olyan esetben, amikor fontos döntéseket kell hoznunk, tehát az egészség szempontjából kedvező döntések, a velük járó kellemetlenségek vállalásának kilátásai is jobbak támogató társas térben, ennek hiánya rontja az elköteleződés, a kitartás esélyeit.

A szív- és érrendszeri halálokok hátterének vizsgálata derítette fel, hogy azonos korú férfiak között az özvegyek jelentősen veszélyeztetettebbek, mint a csalá dban élők. Ekkor irányult a figyelem a személy kapcsolatrendszerében rejlő támogató erőforrásokra. Széleskörű statisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a halálozási arány alacsonyabb azoknál, akik

• családban élnek
• rendelkeznek szoros családi és baráti kapcsolatokkal
• valamilyen vallási csoporthoz tartoznak
• egyéb csoportok tagjai.