Kisgyermekkorban nem a teljesítmény, hanem egyszerűen az aktivitás iránti készség kialakítása a cél. Ez elsősorban játékos formában kell, hogy megvalósuljon, hiszen csak így kelthető fel a gyermek érdeklődése.

Fontos, hogy semmit sem szabad erőltetni; csak azt várjuk a gyermektől, amihez neki is kedve van. Ez két okból elengedhetetlen: egyrészt pszichés szempontból káros, ha azonnal elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben, teljesíthetetlen feladatokat adnak neki; másrészt a fejlődő szervezet saját maga érzi legjobban, mekkora az a terhelés, amelyet károsodás vagy fájdalom nélkül képes viselni. Ez vonatkozik természetesen a puszta felállásra és a járásra is: nem képezheti szülők közötti büszke versengés tárgyát, hogy kinek mikor állt fel vagy indult el a gyermeke önállóan. Meg kell várni, amíg a kisgyermek önállóan feláll és megteszi az első lépéseket, mert korábban még nem eléggé fejlettek a csontjai, ízületei, szalagjai és izmai ahhoz, hogy elbírják és mozgassák saját súlyát.

Korán érdemes megismertetni a gyermeket a vízzel: a vízben mint közegben való mozgás, lebegés érzése hasonló az anyaméhben tapasztaltakhoz, ezért a csecsemők alapvetően bizalommal fordulnak a vízhez. Természetesen szoros szülői felügyelettel, de minél többször adjunk alkalmat arra, hogy ez a bizalom megerősödjön, így bátran mozogjon később is a vizes közegben; a későbbi úszóleckék során és az életben is nagy hasznát fogja venni a korai törődésnek.

Amikor már magától áll, jár, szalad a gyermek, figyelme ösztönösen is a labdajátékok felé fordul. A labda dobása, elkapása, a távolság becslése, a sebesség megítélése az idegrendszer és az izmok magas fokon koordinált együttműködését igénylik, fejlesztik a reflexeket, növelik az ingerületek terjedésének sebességét.

A gyermek fejlődése szempontjából lényeges az ingergazdag környezet, hiszen csak akkor van reakció, ha azt kiváltja valamilyen hatás. Két, egymással labdázó kisgyermek részéről folyamatos agyi kontrollt igényel a közeledő labda röppályájának elemzése, a labda elkapása, a társ helyzetének felmérésével a visszadobás pályájának kezdetben öntudatlan és gyors megtervezése. Mindez állandó aktivált állapotot eredményez anélkül, hogy az egymással játszó gyerekek versenyeznének egymással.

A labdajátékok mellett már korán érdemes megismertetni a gyermekkel azokat a sporttevékenységeket, amelyek később esetleg félelmet válthatnak ki, ezért készség szinten nehezebben elsajátíthatók, ilyen például a síelés. Az egyensúlyozás képességének korai fejlesztése hihetetlen stabilitást, ügyességet adhat a későbbiekben is. Mivel a gyermek veszélyérzete csekély, ezért mindig szoros szülői felügyelettel szabad csak gyakorolni ezeket a tevékenységeket. Ugyanez vonatkozik a kerékpározásra is: aki nem tanul meg gyermekkorában két keréken egyensúlyozni, később nagyon nehéz dolga lesz ezen a téren.

Nagyobb gyerekek számára már több lehetőség kínálkozik: a legtöbb élsportoló rendszerint az általános iskola első éveiben elkezdi a sportolást. A kajak, a kenu, az evezés, a küzdősportok (birkózás, karate), csapatjátékok (foci, vízilabda, kosárlabda, kézilabda) már élvezhető aktivitást jelentenek a kisiskolások számára is, és megalapozhatják későbbi sportszeretetüket.

Elérve a serdülőkort, a sportban kiemelt szerepet kap a versengés, az egymással való megmérkőzés. A modern társadalomba beilleszkedett, civilizált ember természetes igénye a társaival való versengésre részben a sporttevékenységek közben nyer kielégülést. Nincs vadászat, tehát nem tudja bizonyítani az elejtett vad trófeájával, hogy ő volt a gyorsabb – viszont le tudja hagyni futásban a szomszéd gyereket. Nincs harc a területért a másik törzs vezérével – viszont a karate-edzésen, szabályozott keretek között, győzhet a jobbik. A személyiségfejlődés alapvető fontosságú eleme a versengés, a másikkal való megmérkőzés. Kis túlzással a civilizált társadalomban ugyanazok a rituálék zajlanak le, mint a vadonban, csak szabályozott és veszélytelen keretek között, viszont hasonló lélektani hozadékkal. Fontos tehát, hogy a serdülőkorban alkalma legyen az illetőnek – a játékszabályok betartásával – kiélni ezeket az alapvető ösztöneit, melyek ráadásul az ébredő nemi szerepek elsajátításában is kulcsszerepet játszanak. Ezért ajánlott ilyenkor bármilyen versenysport, amelyek annál is inkább hasznosak, mivel levezetik a serdülők bőséggel túltengő fölös energiáit, ezáltal kicsit kezelhetőbbé téve őket mind otthon, mind az iskolában.