A fizikai munkavégzés olyan tevékenységek összességét jelenti, amelyekben a munkafeladat ellátása elsősorban testi erőkifejtést igényel. A fizikai munkavégzésben fontos szerepe van a váz- és az izomrendszernek, és jelentős lehet a munkatevékenység energiaigénye is. Az ilyen jellegű munkafeladatok ellátására akkor alkalmas valaki, ha megfelelő testi erővel, kondícióval rendelkezik. A tartós, egyoldalú terhelés ugyanakkor károsíthatja a váz- és izomrendszert, az anyagcserét, a vérkeringést.

Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberi tevékenység mindig komplex, vagyis a fizikai munkavégzés egyben pszichés terhelést is jelent.

A szellemi munkavégzés fokozott összpontosítással jár

Számos foglakozásban fontos elvárás az izommunkával történő erőkifejtés. Izommunka szükséges a terhek mozgatásához, a gépek, berendezések kezeléséhez, a szerszámokkal való munkához. Ugyancsak izommunka szükséges a helyváltoztatáshoz, a test meghatározott helyzetben való megtartásához.

A statikus izommunka az izmok tartós megfeszítésével fenntartott testhelyzet vagy tehertartás, húzás, nyomás, csavarás. A statikus munkára az jellemző, hogy az izomműködésben nincs meg az elernyedés és az összehúzódás ritmusa. A tartósan összehúzódott izmokban összenyomódnak az erek, ami akadályozza a vérellátást, és ezzel együtt a tápanyag- és oxigénellátást. A statikus izommunka következménye a gyors kifáradás, erős fájdalmak az igénybevett testrészekben. A teheremelés és teherhordás általában statikus terhelést jelent az izmok egy csoportjára, különösen a kar és a törzs izomzatára. Kedvezőtlen igénybevétel, ezért lehetőleg törekedni kell elkerülésére.

A munkavégzés statikus elemei két csoportra oszthatók:

• a munkatárgyra ható erőkifejtés (toló, húzó, tartó, csavaró), illetve a kis anatómiai struktúrákkal rövid ideig tartó, de nagy számban ismétlődő fizikai munka (adatbevitel, szalagmunka, apró alkatrészekkel való manipuláció)
• a testhelyzet fenntartását szolgáló erőkifejtés lép fel minden olyan testhelyzet fenntartásánál, amelyeknél a gravitációs erő legyőzésére van szükség, és a biztos testhelyzetet az izmok állandó megfeszítésével lehet ellensúlyozni (vállmagasságban vagy a felett végzett kézi munka, nem megfelelő testhelyzet, kényelmetlen ülés stb.).

A dinamikus izommunka során az izmok összehúzódása és elernyedése többé-kevésbé ritmusos, szabályos, gyors. Az izommunka rövid munkaszakaszokra és ugyancsak rövid pihenési periódusokra tagolható. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a munkát végző személy kevésbé fárad el, mert a dinamikus összehúzódás és elernyedés kedvezően hat az izmok tápanyag- és oxigénellátására.