A pszichológia tankönyvekben a szerzők úgy próbálják bemutatni a lelki életet, hogy az alapvetőnek és könnyebben érthetőnek vélt lelki jelenségekből építkeznek. Másként azt is mondhatnánk, hogy úgy is fel lehet fogni a lélektant, mint a házépítést. Az ún. általános lélektannal foglalkozó tankönyvek először az építőköveket veszik sorra, és feltételezik, hogy ha helyes sorrendbe rakják ezeket, akkor előbb utóbb kész lesz a ház, és olvasóik megértik a lelki folyamatokat, a személyiség működését. Egy ilyen típusú pszichológia tankönyv fejezetcímei általában a következők:

• Érzékelés és érzékszervek
• Észlelés
• Gondolkodás
• Beszéd
• Figyelem
• Emlékezet
• Akarati működés
• Érzelmi élet
• Személyiség

De gyakori, hogy ezek a könyvek csalódást okoznak. Olvasóik sokszor azt érzik, hogy szinte alig kapnak választ az élet azon kérdéseire, amelyek foglalkoztatják őket. Természetesen hasznos tudni, hogyan működik a szem és a fül, mit jelent látni és hallani, hogyan érezzük az ízeket, milyen szervekhez köthető a tapintás, miképpen tárolja az információt az emlékezet. Az olvasók viszont többnyire olyasmire kíváncsiak, miért érez valaki ellenszenvet első látásra egyes emberek iránt.

A pszichológiának egy másik, a gyakorlathoz közelebb álló közelítése más úton halad, nem a részekből az egész megértése felé, hanem a lelki élet, mint egész működését kívánja megérteni, és azt lebontani az összetevő folyamatokra.

Mi azzal a megközelítéssel dolgozunk, amely a lélekből, mint egészből indul ki, és ebből keres magyarázatot az egyén jellemző magatartására, érzéseire. Kulcsfogalmunk a személyiség.

Ebben a megközelítésben természetesnek vesszük, hogy a megismerő folyamatok, az észlelés, gondolkodás, emlékezet stb. léteznek és működnek. Azt feltételezzük, hogy a személyiség, mint egész, befolyásolja a megismerő folyamatok működését. Például, ha valaki feltűnően felejt, akkor nem feltétlenül arra gondolunk, hogy gyenge a memóriája. Ugyan miért lenne gyenge, egy egészséges, okos fiatalember esetében? Ha a személyiségből indulunk ki, feltételezhetjük például azt, hogy az illető azért felejt, hogy kellemetlen emlékeitől megszabaduljon…….

De kitűzni a feladatot könnyebb, mint megvalósítani. Ugyanis az emberi lélek annyira bonyolult rendszer, hogy működésének magyarázata sok esetben nehéz, illetve mai tudásunkkal csak részben megoldható. Ismereteink jelenlegi szintjén célravezetőbb, elfogadni azt, hogy sok mindent még nem tudunk, mint azt, ha túlságosan leegyszerűsítjük a dolgokat, vagy hamis magyarázatokat gyártunk.

Pszichológiai iskolák

A pszichológia a 19. század vége óta tekinthető önálló tudománynak. Gyökerei megtalálhatók az ember természetére, a test és a szellem viszonyára választ kereső a filozófiában, az idegrendszer és az agy működését kutató orvostudományban és biológiában, illetve a lelki betegségeket magyarázó, gyógyítani szándékozó gyakorlatban.

Az ember lelki működése igen összetett tárgy, megismerése több forrásból táplálkozik, eddigi története során több megközelítési utat munkált ki, melyek felfoghatók úgy is, mint egy ismeretlen tájon eligazító térképek.

A tudomány fejlődése során több iskola alakult ki, amelyek más-más megközelítési szempontból próbálnak magyarázatot adni az emberi lélek működésére. A legismertebb pszichológiai iskolák biológiai, viselkedési, pszichoanalitikus, kognitív és fenomenológiai szempontból vizsgálják a lelki folyamatokat.

Az emberi agy mai tudásunk szerint, talán a világegyetem legbonyolultabb szerkezete. Több 10 milliárd idegsejtet tartalmaz, amelyek között a kapcsolatok lehetősége szinte végtelennek tekinthető.

Az egyik biológiai nézőpont szerint minden lelki esemény valamilyen formában az agy tevékenységéhez kapcsolódik, az emberi agy a lélek „lakóhelye”. Ennek az álláspontnak a hívei igyekeznek minden viselkedési vagy mentális jelenséget az agyban zajló, úgynevezett neurobiológiai folyamatokra visszavezetni. Vizsgálataik, megfigyeléseik nagy részét állatokon végzik, mivel emberekkel csak korlátozott mértékben lehet kísérletezni. Az állatkísérletek eredményei azonban csak erős fenntartásokkal használhatók fel az emberi viselkedés magyarázatára. Ez a biológiai megközelítés sok fontos eredményt mutatott fel, főleg azóta, amióta a technika fejlettségének köszönhetően egyre bonyolultabb vizsgálatokat lehet végezni. Így sikerült egyes képességeket az agy bizonyos területeivel kapcsolatba hozni, felderíteni a jobb és bal agyféltekéhez kapcsolódó funkciók egy részét stb.

Egy másik biológiai nézőpont szerint az emberek személyisége is genetikailag meghatározott és bizonyos hajlamok örökletesek. A genetikai kutatások valóban sok kérdésre adtak magyarázatot, több, a viselkedést és a lelki folyamatokat is érintő idegrendszeri ártalomnak tisztázták a genetikai hátterét. Az ember genetikai állománynak feltérképezése minden bizonnyal nagy kihívást jelent a pszichológia számára is.

Minden bizonnyal sok olyan lelki jelenség van, amely kielégítően magyarázható biológiai tényezőkkel, az agy működésével, a genetikai háttérrel. De nagyon sok olyan kérdés is van, amelyre ezek a megközelítések nem szolgálnak kielégítő válasszal.

A viselkedés tanulmányozására alapozó, behaviorista nézőpont, amely a természettudományok mintájára kizárólag a megfigyelhető jelenségekkel foglalkozik, az ingerekre adott viselkedéses válaszokkal. Alapítása az 1900-as évek elején Watson amerikai pszichológus nevéhez kapcsolódik. Kiemelkedő kísérletező képviselője volt Skinner. A behaviorizmus zárójelbe teszi az egyén mentális folyamatait, mivel álláspontjuk szerint azok nem vizsgálhatók objektíven. Az ingerekre adott reakciók tanulás által alakulnak és változnak. A behavioristák feltevése a tanulásról az, hogy ha az ingerre adott viselkedéses választ valamilyen jutalom követi, akkor a személy hajlamos lesz arra, hogy a jutalmazott viselkedést gyakrabban megismételje. Büntetés esetében a helyzet természetesen fordított eredményre vezet. A neobehaviorizmus képviselői később nyitottak az inger és a válasz között közvetítő ún. mediáló motivációs folyamatok felé (O.H. Mowrer és Neal Miller).

Bernetranzakcióknak az emberek közötti érintkezés, az érzelem- és információcsere alapegységeit nevezte. Tranzakció-analitikusnak az megközelítésmód tekinthető, amikor az emberek közötti kommunikációt és a belső pszichikus történéseket az ún. énállapot-modell felhasználásával írjuk le. A modell a személyiségben három részt különít el: a Szülői énállapot az, amely megőrzi bennünk a szüleinktől és más szülőfiguráktól átvett viselkedéseket, gondolkodásmódot és érzelmeket; a Felnőtt énállapot az a személyiségtartományunk, amely mindig éppen az aktuálisan fennálló helyzet megoldását szolgáló viselkedéseket, gondolatokat és érzelmeket foglalja magába; a Gyermeki énállapot olyan viselkedések, gondolatok és érzelmek tárháza, amelyek megismétlik a gyermekkorunkban megszokott átélési, reagálási formáinkat.

Az énállapot modell, mint szemléleti kiindulópont új távlatokat nyitott az emberi viselkedés, a személyiség felépítése és működése, az emberek közötti kölcsönhatások tanulmányozása előtt. A lelki élet mindennapi és mélyebb zavarainak újszerű leírása, kialakulásuk élettörténeti előzményeinek az érintettek által is érthető megfogalmazása – ami a tranzakció-analitikus gyakorlat egyik megkülönböztető alapelve – jelentős mértékben megnövelte a segítségre szorulók és segítők közötti együttműködés hatékonyságát. A segítő kapcsolat másik fontos sajátossága a TA-ban, hogy egy olyan egyértelmű, világos – Felnőtt énállapotban megkötött – szerződésre épül, amelyet a felek együtt alakítanak ki, megbeszélik a konkrét célokat, kinek-kinek a feladatát, a munka kereteit. Az énállapot-modell különböző eszközöket adott ahhoz, hogy az emberek aktívan részt vegyenek problémáik rendezésében, és képesek legyenek megtenni a változáshoz vezető lépéseket.

A TA az autonómiátpszichológiailag határozza meg, mint az érett ember képességét arra, hogy nyitottan és elfogulatlanul forduljon érzéseivel, gondolataival és viselkedésével az éppen adott valóság feladatainak és problémáinak megoldása felé, aktuális döntéseiben valós információkra építsen, ne befolyásolják előítéletek, a megszokás, vagy saját maga túl- illetve alábecsülése. Az emberek ugyanakkor gyakran – különösen a rájuk nehezedő nyomás hatása alatt stresszhelyzetekben - nem képesek autonóm módon viselkedni. Ilyenkor rendszerint gyermekkori megoldásmódjaikhoz nyúlnak, amelyek révén egykor még elérték érzelmileg fontos céljaikat. Később azonban ezek a megmerevedett mechanizmusok hatásukat vesztve kifejezetten akadályozzák, hogy valós szükségleteik és érzéseik szerint cselekedjenek és kapcsolataikban elérjék, ami számukra kedvező, s amire valójában mindannyian vágyunk, az igazi biztonságot, meghittséget, az intimitást. A TA az ilyen nehézségek leküzdésében, az autonómia helyreállításában mindenekelőtt a Felnőtt énállapot működésének megerősítése útján segít.

A pszichoanalitikus megközelítést Sigmund Freud dolgozta ki, körülbelül akkor, amikor Amerikában a behaviorizmus jelentkezett. Elméletének alapfeltevése az, hogy viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból ered. Ezen azt értette, hogy vannak gondolataink, félelmeink, vágyaink, amiről nem tudunk, de ezek mégis befolyásolják a viselkedésünket. Minden emberi cselekedetnek van oka, de ez az ok nem tudatos, nem az, amit esetleg hangoztatunk, hanem valamilyen tudattalan késztetés. E szerint a nézőpont szerint, az embereket ösztönök vezérlik, elsősorban a szexuális ösztön és az agresszió. Mivel a társadalom nem engedi meg, hogy ösztöneinket kiéljük, valamilyen módon kordában kell tartanunk őket. Így a lélek egy küzdőtérként fogható fel, ahol ki nem elégített ösztönök ütköznek a társadalmi elvárásokkal. Az elfojtott ösztönkésztetések később megjelennek e viselkedésben, átalakult formában.

A szabad asszociáció módszereFreud egyik legmaradandóbb „találmánya”, amelyet a mai napig is használnak akár álmokhoz kapcsolódva, akár anélkül. Lényegében azt jelenti, hogy a terapeuta azt kéri páciensétől, mondjon ki mindent, ami eszébe jut, akármilyen furcsa is lenne az. Nem szükséges logikusan és rendszerezetten beszélni, ki kell mondani mindent, úgy ahogy jön. A terapeuta nem szakítja félbe a pácienst, legfeljebb ösztönző kérdéseket tesz fel. Freud azt figyelte meg, hogy ilyenkor a páciens rendszerint kora gyermekkori történéseknél köt ki. Ez vezette őt ahhoz az eredeti felismeréshez, hogy a beszéd szertelennek tűnő csapongása valamilyen dinamikus rendet követ és összefüggő asszociációs láncot alkot. Akármennyi is benne a „jelentéktelen töltelék”, az asszociációs lánc felfedezhető és végül is információt nyújt az egyén lelki állapotának összetevőiről, amelyeket racionális módon annak nem sikerült felidéznie. Vagyis egy átrendezés történik itt is, az egyén a benne lévő információ halmazból „válogat”, ami a felületes szemlélő számára véletlenszerűnek tűnik. Ám végül eljut valamilyen fontos mozzanathoz, amely többnyire rálátást jelent a problémára, amivel éppen foglalkoznak. Ezért tekintik úgy a szabad asszociációt is, mint a tudattalan felszínre hozatalának egy módszerét. Ezt a módszert ma a terápiában és a kutatásokban is használják.

Freud követői bővítve és kritizálva Freud elméletét új önálló irányzatokat indítottak el. Adler nevéhez az individuál-pszichológia kapcsolódik, Jung az analitikus pszichológia megteremtője. Az iskola további élete az Egyesült Államokban kibontakozó neofreudista szerzők munkássága révén folytatódott. (Karen Horney 1885-1952, Harry Sullivan 1892- 1949)

Pszichológiai iskolák - a tranzakció analízis, egy humanisztikus pszichológiai irányzat

A jólét és a demokrácia fontos, de mégsem igazán elég az emberi boldogsághoz. Az ötvenes évek Amerikájában feltehetően ez a tapasztalat tette oly népszerűvé és divatossá a pszichológiát. Új és még újabb pszichológiai elméletek születtek, és térhódításuknak szinte nem volt akadálya. Az Eric Berne által - a pszichoanalízis alternatívájaként - megalapított tranzakció analízis (röviden TA) egyike az akkoriban keletkezett szociálpszichiátriai irányzatoknak. Zászlajára jelszóként a nyílt – a játszmákat, a manipulációt mellőző – kommunikáció került, az emberi kapcsolatok őszintesége és bensőségessége, valamint az embernek az a képessége, hogy személyes problémáit autonóm módon kezelje. Céljának azt tűzte ki, hogy az egyént és az emberi csoportokat hatékonyabb működéshez és örömtelibb élethez segítse. Az általa létrehozott szemléletmóddal és eszközökkel a társas szükségletek megfelelő kielégítéséhez, a mindennapi feladatok sikeres ellátásához kívánt hozzájárulni, ahhoz, hogy ki-ki képessé váljon az emberi kapcsolataiban keletkező zökkenőket és konfliktusokat megoldani, rendezni életvezetési problémáit, érzelmi egyensúlyzavarait, beleértve a koragyermekkori eredetű súlyosabb lelki sérüléseket is.

A fenomenológiai megközelítés az egyén átéléseire, belső élményeire, szubjektív tapasztalataira alapozódik. A fenomenológia szó egy filozófiai elméletet jelöl, amely szerint a megismerés nem a valóságra irányul, hanem a tudatra. Vagyis nem a világot ismerjük meg, hanem csak azt, ami bennünk abból leképeződik. E nézőponton belül, híressé váltak az úgynevezett humanisztikus elméletek, amelyek az ember lényegeként a megismételhetetlen egyediséget és az önmegvalósítási képességet emelik ki. Azokkal a minőségi különbségekkel foglalkoznak, amely az embereket az állatoktól megkülönböztetik. Szerintük az eltérés elsősorban az önmegvalósításra való törekvésben nyilvánul meg. A lelkileg egészséges emberekben létezik egy olyan szükséglet, amely arra ösztönzi őket, hogy túlhaladják azt az állapotot, amit már elértek. Legismertebb modelljei Maslow motivációs elmélete és Carl Rogers empátiára építő személycentrikus, a társadalom kommunikációs kultúráját átformálni szándékozó elképzelései.

A kognitív megközelítés azokat a lelki folyamatokat helyezi a középpontba, amelyek a valóság megismerését célozzák, vagyis az észlelést, a gondolkodást, az emlékezést és a figyelmet. Fő kérdése, miképpen dolgozzuk fel, tároljuk és hívjuk elő emlékezetünkből az információkat, illetve hogyan használjuk fel ezeket a képességeinket a viselkedés alakítására. Fontos mozzanata a számítógép és az emberi elme működésében a közös és sajátos mozzanatok kutatása. A kognitív nézőpont szerint adott dolgokra vonatkozó információinkat „sémákba” rendezzük, és ezek segítségével értelmezzük a körülöttünk levő valóságot.

Az egyik elképzelés szerint az új eseményeket úgy azonosítjuk, hogy összevetjük őket az emlékezetben készen álló sémákkal. Ha a helyzetben szerzett információ elegendő a séma előhívásához, akkor a hiányzó részeket emlékezetből pótoljuk.

Egy másik speciális sématípus a forgatókönyv nevet kapta. Amikor egy adott eseményről sok tapasztalat halmozódik fel, akkor beszélünk forgatókönyvről. A forgatókönyv különböző eseménykategóriák megértésére szolgáló komplex séma. Olyan egyszerű események megértésére is vannak forgatókönyveink, mint például a bevásárlás, a banki és postai szolgáltatás, a repülőgépen való utazás stb.

Az emberek egyik szükséglete az, hogy a körülöttük levő világot strukturálják. Ezt úgy elégítik ki, hogy saját elképzelést alakítanak ki a világról és a dolgok működéséről. Ez az elképzelés szolgál arra is, hogy előrejelzéseket tegyenek a jövőbeli eseményekre vonatkozóan. „Személyes konstrukciókat” hozunk létre, és ezeket alkalmazzuk a külső valóságra. Viselkedésünket és érzéseinket nem a külső valóság, hanem azok a konstrukciók határozzák meg, amelyeket kialakítottunk és alkalmazunk. A világ körülöttünk tág, szinte végtelen – nem csak a tárgyak de az emberi viszonyok vonatkozásában is. De mi a viselkedésünket nem a világra, hanem a konstrukcióinkra alapozzuk. Ezzel le is szűkítjük viselkedési lehetőségeinket, hiszen konstrukcióink véges számúak, csak a korábbi megtapasztalásainkra alapozódhatnak.

Személyes konstrukciókkal rendelkezünk, amelyeket saját használatra dolgoztunk ki, amelyek egyéniek és különböznek mások, ugyanarra a helyzetre vonatkozó konstrukcióitól. Ezeket a konstrukciókat használjuk kapcsolatainkban is. A konstrukciók kialakulásához ismétlődő eseményekre van szükség, így megváltoztatásukhoz is. Ismétlődő viselkedésmintáink alapjánál sok esetben személyes konstrukcióink állnak.

A modern kognitív pszichológia séma fogalma azt mondja, hogy az érzékszerveink által szállított információt feldolgozzuk és bizonyos rendszerekbe szervezve tároljuk, majd előhívjuk azokat új helyzetek értelmezésére. Így a séma rendszerezett és feldolgozott információ a külső valóságról. Mivel az egyének tapasztalatai még az ugyanolyan típusú helyzetekben is eltérnek, a sémák is különböznek egymástól.