Hazánkban a XX. század második felének egyik legnagyobb problémája a nagyarányú mennyiségi lakáshiány volt. Ebben természetesen szerepe volt a lakásállományt is sújtó háborús veszteségeknek, és később annak az iparcentrikus gazdaságfejlesztésnek, amely óriási méretű belső vándorlást indított el a falvakból a városok, a keleti és a déli országrészből Budapest és az észak-dunántúli, valamint az észak-magyarországi területek felé.

A csúcsnak az 1960. év tekinthető: akkor – egyetlen év alatt – 970 ezer ember változtatott lakóhelyet települések közötti vándorlással. A feszítő társadalmi szükségleteknek – a hagyományos építési módokon kívül – csak iparszerű, tömeges lakásépítéssel lehetett eleget tenni. Sok szempontból jogos a házgyári panelokra alapozott lakótelep-építés bírálata, elkerülhetetlensége azonban aligha vonható kétségbe. A hatvanas években felépült 610 ezer, a hetvenes évtizedben 891 ezer lakás. A rekordév 1975 volt: egyetlen esztendő alatt 99588 lakás épült. A nyolcvanas évtizedben még 642 ezer lakást létesült, s a nagyobb arányú lassulás ezután következett be. Ilyenformán 1991 és 1995 között már „csak” 125 és fél ezer új otthon épült, a 2000-es évek elején pedig évente mintegy 30 ezer. Tehát a hazai lakásállomány több mint 57 százaléka (2,3 millió lakás) az 1961 utáni harminchat esztendő alatt épült fel. A lakások mintegy 60%-a családi ház.

A mai helyzetet elsősorban nem a mennyiségi hiány jellemzi. Az épülő lakások egy része kifejezetten minőségi cserét jelent. Mégsem mondhatjuk azt, hogy az életnek induló fiatal párok könnyen lakáshoz juthatnak, miként azt sem, hogy nem hiányzik a szociális lakásépítés.

A lakás a népszámlálási adatokban gyűjtőfogalom, amelybe a tulajdonképpeni lakásokon kívül beletartoznak a meghatározott feltételeknek megfelelő üdülők is.

A 90-es évektől kezdve a legnagyobb változás a lakott lakások száma szempontjából a közép-magyarországi régióban következett be. A fővárosi lakásállomány összességében csökkent a lakások más célra való nagyobb arányú hasznosítása miatt, Pest megyében viszont nőtt a fővárosból a környékre irányuló kivándorlás miatt.

A régiók közül a legnagyobb mértékű (2,5 százalékos) állománynövekedés a Közép-Dunántúlon következett be. Egyértelmű – csaknem 2 százalékos – a csökkenés a Dél-Alföldön.