A pszichológiai teszt egy szabványosított feladatsor, amelyet a vizsgálati személyeknek el kell végezniük, és amihez egy szabványosított értékelési eszköz tartozik, amelynek alapján az egyes személyek eredményét megállapítják.

Vagyis, a tesztek használatához a gyakorlatban a következők szükségesek:

• Létezik egy előre kidolgozott szabványosított feladatsor. Itt a szabványosított azt jelenti, hogy mindenkinek teljesen egyforma feladatot adnak, és teljesen egyforma utasításokat a feladat végrehajtásához.
• Létezik egy vizsgálatvezető, aki felkészült arra, hogy hogyan kell alkalmazni az adott tesztet.
• Létezik egy olyan adatbázis, amely megmutatja, hogy az adott tesztben különböző embercsoportok milyen eredményt értek el, és ehhez viszonyítható az egyéni eredmény. Ezt az adatbázist sztenderdeknek nevezzük. Az a teszt, amely nem rendelkezik komoly adatbázissal, nem igazán értékes. Az adatbázis elkészítéséhez használt csoportok általában korosztály, nemek, iskolai végzettség esetleg foglalkozás szerint kerülnek kialakításra.

A fenti összefoglalásból levonható az a következtetés, hogy a heti és napilapok oldalain megjelentetett kis kérdéssorozatok, valószínűleg nem tesznek eleget a fenti követelményeknek, vagyis nem "igazi" tesztek, csak játékok. Sebaj, a játékautó sem igazi, de azért játszani lehet vele, ha ez örömet szerez! Csak akkor van baj, ha azzal akar eljutni a szomszéd városba! Vagyis, nehogy komoly önismereti döntéseket hozzon az ilyen tesztek alapján.

Mérés a pszichológiában

Minden bizonnyal megegyezhetünk abban, hogy a mérés egy egység hozzárendelését jelenti ahhoz, amit mérni szeretnénk. A hosszúsághoz a métert, a súlyhoz kilót stb. rendeljük hozzá, hogy mérhessünk. Vagyis a magasságot úgy mérjük meg, hogy a centimétert, mint egységet hozzárendeljük. De ha a pudinghoz szükséges tejet akarjuk megmérni, akkor is így járunk el. Ezt jelenti a mérés a mindennapokban.

De mit mérünk a pszichológiában? Ahhoz, hogy a fentihez hasonlóan elfogadott mérési eljárást végezhessünk, két dolog kell:

• egy mértékegység, amit hozzárendelünk a lelki jelenséghez
• egy „folyamatos” lelki jelenség, - ezt kontinuumnak nevezzük - amelyhez az egységet rendeljük.

Az első feltétel világos, de az is világos, hogy ez aligha képzelhető el a pszichológiában. Nem tudjuk mennyi az egységnyi szeretet, okosság, tűrőképesség stb.

A második feltétel kis magyarázatot igényel. Amikor megmérem egy út hosszát, az út folyamatos, hozzárendelhetem a métert, kilométert. A lelki jelenségekről viszont nem sikerült még ezt a folyamatosságot kimutatni. Hihetem-e hogy folyamatos a szeretet vagy a gyűlölet hevének csökkenése vagy növekedése?

Hihetem-e hogy 2 egységnyi hűség + 2 egységnyi hűség az 4 egységnyi hűség? Ma ezt még nem tudjuk. Vagyis nem elég, hogy nincs mértékegység, nincs is mihez hozzárendelni.

Kis kirándulást tettünk a filozófia területére. Csak arra volt szükség, hogy megértsük, a pszichológiában nincs olyan mérés, mint a mindennapi élet szokványos területein.

Az alkalmassági vizsgálat és a szűrővizsgálat a munkapszichológia legfontosabb eljárásai. Mindkettőben gyakran alkalmazzák a teszteket, méghozzá csoportos felmérések szervezésével. Ilyenkor akár 20-40 ember vizsgálata is végezhető egy csoportban. Ennek során azt mérik fel, hogy a vizsgálati személy megfelel-e egy adott foglalkozás vagy tevékenység pszichikai követelményeinek.

A két eljárás azonban korántsem egyforma. Az alkalmassági vizsgálatnak szigorú feltételei vannak:

· csak abban az esetben végezhető, ha már meghatározták az illető szakma vagy tevékenység által támasztott pszichikai követelményeket, ezek lehetnek képességek vagy személyiség jellemzők

• a pszichikai követelmények mérésére specifikus eljárásokból álló tesztcsomagot állítanak össze, amit kipróbálnak nagyszámú (200-1000) emberen
• ki kell mutatni az összefüggést a teszteredmények és a szakmai sikeresség között

Nem minden szakma vagy tevékenység számára dolgoztak ki alkalmassági vizsgálatot, hiszen a legtöbb átlagos képességű ember alkalmas a szokványos szakmák megtanulására. De vannak olyan foglalkozások, amelyekben nagyon fontos az alkalmasság vizsgálata. Ilyenek például a tömegközlekedésben dolgozó járművezetők. Külön alkalmasságvizsgálat-csomagok léteznek buszvezetők, mozdonyvezetők, pilóták számára.

A tesztvizsgálatokat a különböző területeken dolgozó pszichológusok végezik. A tesztvizsgálatok alkalmazása és az eredmények értékelése fokozott óvatosságot igényel. Nemcsak a képességektől függ, milyen eredményt tudunk elérni a tesztekben. A kapott pontszámokat befolyásolják olyan tényezők, mint:

• Azok a kliensek, akik alacsony végzettségűek, vagy akik többnyire fizikai munkát végeznek, hátrányos helyzetbe kerülnek a papír ceruza tesztek alkalmazásakor.
• Másrészt egyes tesztek instrukciói bonyolultak, akik nincsenek hozzászokva a tesztekhez, nehezen boldogulnak velük.
• Az idősebbek általában lassabban dolgoznak tesztkitöltések alkalmával, mint a fiatalok.
• Aki túlságosan izgul, alulteljesíthet saját képességeihez viszonyítva.
• Ugyanígy azok a tartósan munka nélkül levők, akik depresszióval reagálnak helyzetükre, szintén rosszabb eredményt mutatnak fel a tesztekben, mint amilyenek valós képességeik.
• Fáradtság, kialvatlanság gyengébb eredményekhez vezethet
• Motiváció hiánya vagy a túl görcsös igyekezet is általában negatív irányba befolyásol
• A személyiség kérdőíveket általában befolyásolja az, hogy mit gondol a kísérleti személy arról, hogy mik az elvárt "jó" tulajdonságok. Ezt úgy nevezzük, hogy a társadalmilag kívánatos válaszokat adni. Persze, az amit a vizsgált személy társadalmilag kívánatosnak ítél, nem biztos, hogy egybeesik a tesztvizsgálatot megrendelő elvárásaival.

A reális élethelyzetekben, munkafeladatokban nyújtott teljesítmény nem csak a képességektől függ, hanem sok más külső és belső tényezőtől. Ezért alapos körültekintéssel kell eljárnia a pszichológusnak, amikor a teszteredmények alapján olyan döntéseket hoz, amelyek az egyén életét jelentősen befolyásolják.

A tesztekről
Ha pszichológiáról van szó, előbb-utóbb szóba kerülnek a tesztek. Népszerűségük a tudományos pszichológiában ma már túl van a csúcson. Inkább a köztudatban foglal el még mindig jelentős helyet a teszt. De volt egy időszak, amikor fontos szerepet töltöttek be a pszichológia fejlődésében és a köztudatban egyaránt.

Úgy tűnik, szeretünk mérni, és nem elég, ha mérjük a megtett kilométereket, a leadott vagy fölszedett kilókat, hanem a lelkünket, szellemi kapacitásunkat is mérni kívánjuk. A teszteredményeket még ma is sokan szeretnék kiváló intelligenciájuk, személyiségvonásaik bizonyítékaként kezelni. Pedig szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a mérhetőség a lélek területén mítosz csupán!

Valóban, sok élethelyzetben biztonságot nyújtana, ha a lelki jelenségeket pontosan mérni tudnánk. Jól jönne például egy esküvő előtt, ha megmérhetnénk párunk szerelmének intenzitását vagy hűségének fenntarthatóságát. De ilyen tesztet még nem sikerült kitalálnia senkinek. Nem az a célunk, hogy kiábrándítsunk bárkit is a teszteredményekből, csak azt szeretnénk, ha nem tulajdonítana senki nagyobb értéket nekik, mint amilyennel valójában bírnak.

A pszichológia jellegzetes mérőeszközei, a tesztek hosszú utat jártak végig az egyszerű eszközöktől az egyre bonyolultabb elektronikai műszerekhez hasonló készülékekig, illetve a számítógépes szoftverekig. Történelmük ma már szinte egy egész évszázadot ölel fel.

Korántsem volt ez egyértelmű sikertörténet, az eltelt több mint 90 év alatt, nemcsak az egyes tesztek hatékonyságát, hanem a tesztmódszer, mint mérési eljárás létjogosultságát is megkérdőjelezték. A felszíni kérdések mögött mélyebb kérdések és kételyek feszültek.

• Mérhető-e egyáltalán objektíven bármilyen lelki jelenség?
• Kifizetődik-e az erőfeszítés, amelyet a tesztek előállítása, ellenőrzése és maga a tesztelés jelent?
• Lehet-e hiteles előrejelzést nyújtani teszteredmények alapján az emberek valódi élethelyzetekben nyújtott teljesítményére/viselkedésére nézve?

A fenti és más, hasonló kérdésekre adott válaszokat a tesztmódszer sajátosságai önmagukban is befolyásolhatták volna, de ez úgy tűnik, nem így történt. Az, hogy népszerű volt-e a teszt vagy éppen tesztellenes periódusról beszéltek, azzal függött össze, hogy volt-e olyan akut társadalmi szükséglet, amely tesztekkel könnyen és olcsón megoldhatónak bizonyult.

Így például, a legelső teszt a differenciált beiskolázás megvalósítását tette lehetővé, a következő pedig a katonaság hatékonyságának növelését célozta. Ezek, még a múlt század elején készültek el. Pontosabban 1905-ben állította össze Binet, francia pszichológus az elsőt, amellyel az iskolaérettséget vizsgálták.

Majd az USA-ban, 1914-ben, a katonai sorozásoknál több millió emberről kellett igen gyorsan eldönteni, hogy milyen poszton alkalmazhatók a legjobban. Ekkor dolgozták ki az úgynevezett Army Alpha tesztet. Vagyis az új eszközök a pszichológiában is akkor jelentek meg, amikor valamilyen probléma miatt szükség volt rájuk.

A kezdeti első tesztek után, ezek az eszközök nagyon hamar elterjedtek. A pszichotechnikafénykorában (1915-1930) rengeteg módszert dolgoztak ki a legkülönbözőbb készségek, képességek vizsgálatára. Készítettek papír-ceruza és műszeres vizsgálóeszközöket is.

A húszas évek második felére már világossá vált, hogy sok teszt nem olyan hatékony, mint várták. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb lett, hogy még a legjobb képességtesztek sem tudják önmagukban előre jelezni a későbbi teljesítményt, mert ez utóbbi sok más személyiségtényezőtől és a csoport hatásaitól is függ.

De még a 40-es években is nagy lendülettel folytatódott a tesztek kidolgozása főleg azokon a területeken, amelyeknek égető problémáit ezek segítségével remélték megoldani. E területek egyike a munkaügy volt. A strukturális munkanélküliség kezelésében nagy szerepe volt a pszichológiai vizsgálatoknak, eleinte főleg a képesség- és érdeklődésteszteknek.

Kézenfekvőnek tűnt, hogy olyan munkaterületek felé kell irányítani az embereket, ahol a foglalkozások képességkövetelményeinek megfelelnek. A munkáltatók érdekei is azt kívánták, hogy olyan dolgozókat vegyenek fel, akiknek képességei a szakmának megfelelnek.

Sok ráfordítással elkészültek a foglalkozások leírásai és a képesség tesztbattériák a hozzájuk tartozó foglalkozási normákkal. 1930 és 1940 között az Egyesült Államokban több mint 100 képességtesztet dolgoztak ki a munkaügyi tesztkészlet számára. A gazdasági válság idején, a harmincas években, gyakran ezekkel a tesztekkel válogatták ki a „legjobbakat” a betöltetlen munkahelyekre.

Amikor a munkanélküliség nagyon magas volt, a tesztelés hihetetlenül fontossá vált az emberek számára, hiszen ennek alapján kaptak meg egy állást vagy sem.

Ma a tesztek hatékonyságának megítélésében nem a gyakorlaté a döntő szó, egyre gyakoribb, hogy azt nézik, milyen megbízható elméleti alapokkal rendelkezik a teszt.