A dohány (Nicotiana tabacum) Amerikából indult világhódító útjára. Kolumbusz már első útja után említést tett a bennszülöttek pipázási szokásáról. Hamarosan Európában is divattá vált a növény levelének elfüstölése.

A megnövekedett igény miatt megkezdődött a dohány nagyüzemi termesztése. Az első ültetvényt 1612-ben alakították John Rolfe virginiai birtokán. A dohánytermesztés nagyszerű üzletnek bizonyult, hiszen 1619-ben még csak 10 tonna dohányt exportáltak Európába, de húsz évvel később a forgalom már elérte a 750 tonnát.

A dohányzás egészségkárosító hatásaira hamar fény derült, 1603-ban Angliában már meg is született az első dohányzás ellenes rendelet.

Az 1900-as évek közepén már nyilvánvaló volt, hogy a dohánytermékek forgalmazásából adódó óriási állami bevételek nem fedezik a dohányzás következtében megbetegedett emberek kezelési költségeit. Ennek a felismerésnek köszönhetően erősödhettek meg az egész világon a dohányzás ellenes mozgalmak, indulhattak meg az államilag támogatott felvilágosító kampányok, és kerülhettek bevezetésre a dohányzást korlátozó rendelkezések.

Hazánkban a közforgalmú helyeken, az oktatási és az egészségügyi intézményekben csak a kijelölt helyeken szabad dohányozni. A dohányárut tartalmazó dobozokon fel kell tüntetni, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az egészséget, emellett közölni kell, hogy az adott termék milyen mennyiségben tartalmaz egészségre káros anyagokat. Törvény írja elő, hogy 18 éven aluli személyeknek nem szabad dohányárut eladni, bár ez utóbbi rendelkezésnek gyakorlatilag nem sikerült érvényt szerezni.