Tananyag választó:
Magyarország népessége a 18. században
Eszköztár:
Célkitűzés, forrás

Célkitűzés, eszközök

Az elemzés célja Magyarország 18. századi újratelepítésének bemutatása, a telepítés okainak, módszereinek feltárása.

A forrás feldolgozásához szükséges előzetes pedagógiai információk

A forrás feldolgozása egyéni és csoportos munka nyomán is történhet. A feladat önálló következtetések levonására alkalmas. Az elemzést az egyszerűbb, tényszerű megállapítások megtételével érdemes kezdeni. Az elemzés előtt célszerű átismételni a török kiűzésével, illetve a 17. század végi demográfiai viszonyokkal kapcsolatos ismereteket.

Forrás

Az alázatos bizottságnak egyhangú véleménye, hogy a Magyar Királyság benépesítésében a második mód, vagyis idegen népek szabad, önkéntes meghívása és befogadása lesz a leghasznosabb, és ehhez szükségesnek tartjuk, hogy a magyarországi új szerzeményi területeken a házakat és a telkeket általában néhány évre fel kell menteni minden adó és robot alól, és pedig a magyarok három, a németek pedig, hogy jobban odacsalogathatók legyenek és mivel a költségeik is nagyobbak, öt évet kapjanak, hogy ezalatt házukat tető alá tudják hozni, a földjüket pedig újból munkába venni és megművelni. Azt is világosan ki kell mondani, hogy ezek az alattvalók és parasztok nem földhöz kötöttek, amint részben gondolják, még kevésbé "örökös jobbágyok", hanem szabad emberek a hazai törvényekben megállapított szabad költözési joggal és azoknak is kell maradniuk. Miközben a többieket egyformának tekintjük, mindig a németeket, különösen a császári Felséged német örökös tartományaiból származókat közemberek és magas rangú személyiségek mások elé kötelesek helyezni, hogy az ország vagy legalább nagy része lassanként elnémetesedjék, a forradalmakra és nyugtalanságra hajlamos magyar vért a némettel lehessen mérsékelni, és ezáltal természetes örökös királya és ura iránti állandó hűségre és szeretetre nevelni.

"Midőn istenben boldogult báró Haruker (Harruckern) 1716. esztendőben elkezdé ezt az 1685-től fogva majd pusztán és üresen álló jószágot [birtokot] megszállítani [benépesíteni], tehát itt eleinte senki sem akart lakos lenni, mivel az ember a mindenkori háborúságnak vérengzésétől félt. De ez a békességes tűrő úr tudott utat s módot találni, hogy Magyarországnak tartományibul, sőt még némely idegen országokbul is, úgymint Sváb-Frank és Rajna kerületeibül is ide embereket hívott. A vallásnak szabad gyakorlása megengedtetvén az új lakóknak; mindenféle nemzet, magyar, német, tót [szlovák], rác [szerb] és oláh [román] barátságosan fel- s bévétetett. [...] Ez az úr igen kevés adót s robotot kívánt tőlök. [...] Ott hol az előtt 50-60 esztendőkkel egy füstös gulyás kunyhó valami török ferdő, örmények szállása s majorja állott ott mostanság 500, 600, 800 és 1000 házakbul álló helységek vagynak, melyek 5000, 6000 és 8000 lakókkal is bővölködnek."