Tananyag választó:
II. József politikája
Eszköztár:
Célkitűzés, forrás

Célkitűzés, eszközök

Az elemzés célja II. József rendeletei alapján a felvilágosult abszolutizmus működésének bemutatása, a 18. századi magyarországi modernizáció igényének és gátjainak feltárása.

A forrás feldolgozásához szükséges előzetes pedagógiai információk

A forrás feldolgozása egyéni és csoportos munka nyomán is történhet. A feladat önálló következtetések levonására alkalmas. Az elemzést az egyszerűbb, tényszerű megállapítások megtételével érdemes kezdeni. Az elemzés előtt célszerű áttekinteni a 18. századi magyar-Habsburg viszonyt, illetve a gazdaság helyzetét.

Forrás

"[…] minden Parasztokat, akár mely nevezet és vallásbéliek légyenek, jövendőre magok személlyekre nézve lakásokat szabadosan változtatható emberekké tészük, és mindenütt ollyanoknak tartani parantsollyuk, maga a Természet Törvénye és a köz Jó azt kívánván. [...] Azt akarjuk, hogy minden Parasztnak szabad légyen maga kedve szerint, Földös Úrnak engedelme nélkül is házasodni, Tudományoknak és Mesterségeknek tanulásra magát adni, s azokat akárhol gyakorolni. Minden paraszt ember maga ingó Javait és Keresményit, […] szabadoson eladhattya […] mind azok a terhek, mellyekkel az el adó, vagy testáló Paraszt ember az illyen fundusokról [telekről] tartozott, a Vévöre, vagy arra, aki azoknak birodalmába menyen, által szállyanak."

"Bírálatok, hacsak nem gúnyiratok, bárkit érjenek is, az ország fejedelmétől az utolsóig, különösen akkor, ha a szerző a maga nevét kinyomatja s ezáltal a dolog valódisága felől jótállást vállal magára - nem tilthatók el, mert minden igazságszerető embernek örülnie kell, ha az igazság ezen az úton tudomására jut."

"Minthogy ő legszentebb felsége meg van győződve arról, hogy minden kényszer, amely az emberek lelkiismeretére erőszakkal hat, mindennél ártalmasabb, ezzel szemben az olyan helyes türelem, amilyet a keresztényi szeretet javall, mind a vallásra, mind az államra igen nagy haszon forrása, elhatározta, hogy e türelmet valamennyi császári és királyi örökös tartományában bizonyos törvényekkel erősíti meg. [...] Minden olyan nyilvános vallásgyakorlattal nem bíró helyen, ahol van száz nem katolikus család, s ezeknek van elegendő, törvényes úton biztosított fedezetük imaházak, lelkészlakok, tanítólakások építésére, s ahol a lelkészek és tanítók megfelelő ellátásáról gondoskodni képesek anélkül, hogy a szolgáltató népet ezekkel a hozzájárulásokkal túlságosan megterhelnék, avagy a reá háruló közadók viselése szempontjából meggyengítenék, legyen szabad ugyanazon nem katolikusoknak, vagyis az ágostai és helvét hitvallásúaknak, avagy a görög szertartású nem egyesülteknek [lutheránusoknak, kálvinistáknak, görög keletieknek] magánimaházakat oly módon felépíteni, hogy ezeknek se tornyuk, se harangjuk, se közútról nyíló bejáratuk - olyan, amilyen a nyilvános templomoknak van - ne legyen; viszont mind e helyeken, mind pedig e településeken kívül szabadon meg kell nekik engedni ezenkívül azt is, hogy lelkészeket és tanítókat alkalmazzanak, a nekik szükséges épületeket felépíthessék, s ennek megfelelően nemcsak ezekben a magánimaházakban végezhessék el minden vallási gyakorlatukat, de elláthassák betegeiket is."