Mutasd be a francia abszolutizmus politikai és gazdasági rendszerét XIV. Lajos korában! Hogyan működött a királyi udvar ebben az időszakban?
Kiegészítő információk:
• A feladat alapvetően az abszolutizmus politikai rendszerének megismertetésére használható, de a linkek segítségével a korabeli udvar életmódjára és a művészetekre is kitekinthetünk.
Kérdések:
• A forrás alapján állapítsa meg, mit tartott Richelieu a királyi hatalmat veszélyeztető erők forrásának?
• Miért tartotta a hugenották erejét ennyire fenyegetőnek Richelieu?
• Milyen társadalmi réteghez tartoztak elsősorban a hugenották? Hogyan befolyásolhatták a gazdaság menetét?
• Az ábra alapján állapítsa meg, hogy milyen tényezők jelentik az abszolút hatalom bázisát!
• Hogyan változik meg a hivatali apparátus szerepe és ebből fakadóan a jellege az abszolút hatalom korában?
• Miért lehet szüksége az uralkodónak állandó hadseregre? Mit jelent az állandó hadsereg fenntartása az adórendszer szempontjából?
• A 3. számú definíció alapján állapítsd meg, melyik az a gazdaságpolitika, amely az abszolutizmus alapját képezi!
• Melyik társadalmi rétegek lehetnek az abszolút hatalom bázisai és miért?
• Mennyiben szolgálja az államegyház kiépítése az uralkodó szándékait? Hogyan függ össze ezzel a törekvéssel XIII. Lajos ill. Richelieu és XIV. Lajos magatartása a hugenottákkal szemben?
• Hasonlítsd össze a 4 definíciót! Melyek a közös és melyek az eltérő vonások közöttük?
• Figyeld meg, hogyan jellemezte az uralkodót Saint Simon! Magyarázd meg a linkeken elérhető életmódot és művészeteket bemutató anyagok segítségével, hogy a leírtak ellenére, miért nevezték mégis Napkirálynak XIV. Lajost!
Forrás:
Definíció 1. Az abszolutizmus történetileg ismertebb formáját egy uralkodó testesíti meg, aki isteni felhatalmazás vagy társadalmi szerződés alapján gyakorolja az állami főhatalmat. Másik változata olyan állami despotizmus, amelyben az állam minden jogosultságot a maga részére tart fenn. Az első esetben az állam a teljhatalmú uralkodó eszköze, a második esetben minden közjogi hatalom foglalata, a korlátlan hatalomteljesség kifejeződése, amely egészen a totalitarizmusig terjed.
Definíció 2. Korlátlan királyi hatalmon alapuló kormányzati rendszer, a kora újkori (XVI-XVIII. századi) Európában. Az uralkodó a tőle függő hivatalnoki hálózatra, az állandó hadseregre és a bírói szervezetre támaszkodva irányítja az országot a rendi gyűlés mellőzésével.
Definíció 3. Az abszolút monarchia a feudalizmus legfejlettebb államformája. Az erősödő polgárság adóiból, a gyarmati hódításokból, a hazai iparból és kereskedelemből származó bevételekből az uralkodó erősen központosított közigazgatást és csak tőle függő hadsereget állít fel. Az előbbiekre támaszkodva kizárja a rendeket a kormányzásból.
Definíció 4. Az uralkodó nem egyszerűen államfő volt, hanem kizárólagos hordozója az állami szuverenitásnak, és hatalmának gyakorlásában sem az alkotmány, sem más állami szervek, sem politikai előjogokkal rendelkező egyéb csoportok nem akadályozták.
Richelieu politikai végrendelete
„Mikor Felséged elhatározta, hogy meghív a királyi tanácsba és hogy bizalmával megajándékoz ügyei intézésében, bátran mondhatom, hogy a hugenották megosztották Felségeddel az államot, hogy a nagy urak úgy viselkedtek, mintha nem is alattvalók lettek volna, a leghatalmasabb tartománykormányzók pedig mint valami szuverének a hivatalukban.
Mondhatom, hogy mind az egyik, mind a másik rész rossz példája oly káros volt az államra, hogy a legrendezettebb intézmények is kiváltak rendetlenségük által, és hogy az alattvalók igen sok esetben kisebbítették Felséged törvényes tekintélyét, hogy a saját magukét az ész által megszabott határokon felül emeljék.
Mondhatom, hogy mindenki vakmerőségével mérte érdemeit; és ahelyett, hogy megbecsülték volna értékük szerint a Felségedtől nyert jótéteményeket, csak annyiban vették azokat számba, amennyiben féktelen képzeletüknek megfelelt, úgy, hogy a legvakmerőbbeket tartották a legokosabbaknak, s ezek a legboldogabbak is voltak.
Mondhatom továbbá, hogy a külső szövetségek nem részesültek méltánylásban, a magánérdekek előnyben voltak az államiak felett; szóval a királyi felség méltósága annyira megaláztatott s annyira távol volt attól, aminek lennie kellett volna, azoknak hibája miatt, kiknek Felséged ügyei intézésében a főszerep jutott, hogy szinte lehetetlen volt ráismerni.
Nem lehetett tovább tűrni azok eljárását, kikre Felséged az állam kormányrúdját bízta, anélkül, hogy mindent kockára ne tegyünk, de viszont nem lehetett egy csapásra változást hozni az okosság törvényeinek megsértése nélkül, mely nem engedi, hogy egyik végletből, minden középút nélkül, a másikba csapjunk.
Franciaország ügyeinek sanyarú állapota gyors elhatározásokra kényszerítette Felségedet. . .
Mindezen nehézségek mellett, melyeket feltártam Felségednek, aki tudja, hogy mit tehetnek a királyok, ha jól felhasználják hatalmukat, nézetem szerint vakmerőség nélkül ígérhettem, hogy meg fogja lelni állama javát, és hogy okossága, ereje és az Isten áldása rövid időn belül mai új képét fogja adni e királyságnak.
Megígértem, hogy minden tevékenységemet és a nekem adott tekintélyt a hugenotta párt tönkretételére, a nagyok gőgjének megaláztatására, összes alattvalóinak kötelességükre szorítására és arra fogom felhasználni, hogy nevét az idegen nemzetek előtt oly polcra emeljem, aminő megilleti...
A jó szándékaimat követő siker, melyet Isten kegyes volt az állam rendezése dolgában megadni, igazolni fogja a jövő századok előtt a határozottságot, mellyel szilárdan követtem szándékomat.
A "napkirály"
Saint Simon herceg emlékirataiban megelevenedik XIV. Lajos udvara minden pompájával, intrikájávaI. A "napkirály" udvari nemességéhez tartozó, különösebb kegyét azonban nem élvező herceg ilyennek látta urát:
Nem tagadhatok meg XIV. Lajostól sok jó, sőt igazán nemes tulajdonságot, de sok kicsinyeset és rosszat sem. Ezek közül nem is lehet megkülönböztetni, melyik tartozott egyéniségéhez és melyek tapadtak csupán külsőleg hozzá. Ritka, mint a fehér holló az olyan ember, aki jól értesült, jól ismerte a királyt, önállóan alkotta meg róla véleményét, amellett eléggé mértékletes és fegyelmezett, hogy gyűlölet és hízelgés nélkül beszéljen róla, jóban és rosszban mindig csak a színtiszta igazság mellett maradjon - ezenkívül pedig írni is tudjon. A következő sorok ez utóbbi feltételnek minden esetre megfelelnek, és ami a többit illeti, igyekszem kikapcsolni mindenféle elfogultságot.. .
Meg kell vallani, a király tehetsége a közepesen alul maradt, de legalább fejlődő képes volt. Szerette a dicsőséget, becsülte a rendet és a törvényt. Természetes ész, mértékletesség, titoktartás jellemezte, uralkodott nyelvén és mozdulatain. . .
Gyermekkorában elhanyagolták. .. Éppen csak, hogy valamennyire írni-olvasni tanították. Oly tudatlanságban hagyták, hogy soha életében nem ismerte a történelem legfontosabb eseményeit, pénzügytant, közgazdaságtant, jogot. Ez volt az oka annak, hogy gyakran a nyilvánosság előtt is a legképtelenebb baklövéseket követte el . . .
Versenyt dicsérték, és ezzel elrontották. Ezek a dicséretek, azaz helyesebben szólva hízelgések, annyira megnyerték tetszését, hogy még a legesetlenebbet is szívesen fogadta, a legdurvábbat is észrevehetően élvezte. " Ez a hibája egyre nőtt. Végül is hihetetlen méreteket öltött, annak ellenére, hogy nem volt ostoba, és élettapasztalatokkal is rendelkezett.
