Szent István egyházi törvénykezése

A 11. századból Szent Istvántól két, Szent Lászlótól három, Könyves Kálmántól két törvénygyűjtemény maradt fenn. E törvények elsősorban büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaznak. A törvény (latin: decretum, törvény, rendelet) az uralkodó akaratnyilvánítása volt, olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyeknek az egyedi eseten túlmutató, általános érvényt tulajdonítottak. A törvények megalkotásában az uralkodó mellett a királyi tanács is részt vett.

„A vasárnap megtartásáról

A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.

A keresztény vallás megtartásáról

Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi vétséget követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon büntetéssel fegyelmezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának – tudniillik mint a kereszténység védelmezőjének.

A templomba járásról

Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.

A király adományáról az egyháznak

Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.

A tizedről

Ha valakinek az Isten tizet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen.”

A Szent István által kialakított új rendet két törvénykönyv szentesítette. E törvénykönyvekben a király intézkedett az egyház működéséről és a vallásgyakorlás biztosításáról, a magántulajdon védelméről, biztosította a földesurak jogait népeik felett, rendelkezett a leggyakrabban előforduló bűncselekmények büntetéséről is. A törvénykönyvek cikkelyei nagyrészt megszabják a törvény megszegőinek büntetését is, az egész tehát jellegét tekintve büntetőtörvény.

A törvényhozás nem terjedt ki számos olyan bűnre, amit a keresztény erkölcsi felfogás annak tartott. Ilyen esetben a vezeklés (penitencia) kiszabását áthárította az egyházi bíráskodásra, vagyis a világi bíráskodás mellett egyházi törvénykezés is létezett. A keresztény vallás elleni bűnöket tehát a király a püspökök elé utalta azzal, hogy ha a bűnös az egyház által kirótt büntetést vonakodna elviselni, kétszeresen bűnhődjék, ha pedig továbbra is makacskodna, akkor adják át a királyi bíróságnak.

Láttuk, hogy a törzsi-nemzetségi társadalmakban a hatalom öröklésében a szeniorátus elve volt a meghatározó. A királyi dinasztiák öröklési jogában fontos elv lett az alkalmasság, vagyis az, hogy a testvérek vagy fiúörökösök közül ki a legrátermettebb az uralom biztosítására. Magyarországon az elsőszülött fiú joga (primogenitúra) Szent István trónra léptével kezdődött, de a szeniorátussal szemben csak a 12. századtól érvényesült – a 11. századot súlyos trónharcok jellemezték. Az elsőszülött fiú trónutódlása biztosította a családi vagyon osztatlan öröklését, alkalmas volt továbbá arra, hogy a kijelölt utódot “királyi módon” készítsék fel az uralkodásra.

István királynak egyetlen fia maradt életben, a szent életű Imre herceg, akinek nevelését Gellért püspök irányította. Imre herceg részére fogalmazta meg István Intelmeit, amelyben a bölcs kormányzás elveit foglalta össze. A trónörökös azonban egy tragikus vadászbalesetben meghalt. A “jogos örökös” ezután csak Géza testvérének (Mihálynak) a fia, Vazul lehetett. Csakhogy István féltette az újonnan szervezett keresztény államot az általa pogánynak tartott Vazultól, ezért inkább nővére és a velencei dózse fiát, Orseolo Pétert jelölte utódjául. Ezután Vazul összeesküvést szőtt István ellen, mire a király megvakíttatta, így tette őt alkalmatlanná az uralkodásra. Vazul fiai – András, Béla és Levente – Lengyelországba menekültek. István ezzel a jelöléssel kizárta az Árpád-ház fiágát az öröklésből, ezért halála után súlyos trónharcok kezdődtek az országban.

Szent István a magyar történelem egyik legkimagaslóbb egyénisége. Nevéhez fűződik a keresztény Magyar Királyság megalapítása, a független magyar egyházszervezet kiépítése, az első törvények kibocsátása. Uralkodása alatt Magyarország a keresztény Európa része lett. Tevékenységét a keresztény egyház is elismerte azzal, hogy 1083-ban szentté avatta. Szent István hatvanadik életévén túl, 1038-ban halt meg, Imre herceggel együtt a székesfehérvári bazilikában temették el.