A várnai csata (Egy névtelen török történetíró krónikájából)

„Mikor azután Murád szultán Várnánál találkozott az átkozott magyarokkal, igen heves harc keletkezett, amelyben az ágyú- és puskagolyók, meg a nyilak úgy hullottak egymásra mind a két részről, mint az istennyila. Az átkozott király a középen foglalt állást; az átkozott Jankó a jobb szárnyról, Kara Mikhál [Szilágyi Mihály] pedig a bal szárnyról intézett támadást Murád szultán ellen, sőt Murád szultán seregének két szárnyát kimozdították helyükből.

Azonban az anatóliai sereg igen hevesen küzdött a hitetlenekkel… Az anatóliai beglerbég vértanúvá lőn. Amint az anatóliai sereg a beglerbég elestét látta, szétszóródott. Mihelyt a ruméliai sereg és az akindzsik megpillantották az anatóliai hadosztály rendetlen futását, ők is megfutottak… az átkozott király szívében az ördög kísértése diadalmaskodott s ez elbizakodottá tette őt; ez elbizakodottságában hősnek hívén magát azt gondolta, hogy a sereget ő egyedül szétveri és ezért a középpontra rohant, hol Murád szultán állott. A hadrend széléhez érve a király lova megbotlott, az átkozott király pedig arccal leesett róla. Két janicsár volt éppen azon a helyen…, akik az átkozott király fejét levágták és Murád szultánhoz vitték... A király fejét lándzsára szúrva magasra emelték s a kikiáltók négy felé ezt kiáltották: „E fej a király feje!” Megtudván pedig a futó sereg, hogy az a király feje, azonnal visszatért Murád szultán mellé. Amint a hitetlenek serege látta a király elestét, innen az átkozott Jankóhoz futottak és hírt adtak neki, aki – látva a helyzetet – nem engedte a sereget szétszóródni. Némelyek úgy beszélik, hogy amikor az átkozott Jankó látta, hogy a hitetlen sereg futni akar, ezt mondta nekik: „Hej, mi ide nem a királyért jöttünk, hanem vallásunkért jöttünk!” – s e szavakkal megállította a seregét. Ekkor az átkozott Jankó ismét megtámadta az iszlám hadát, de mikor látta, hogy a megfutott muzulmán sereg visszajött Murád szultánhoz és így megsokasodott: akkor a piszkos Jankó búnak eresztve fejét megfutott, mit látván a hitetlenek, ők is futásra vették a dolgot. Mikor az iszlám serege látta a hitetlenek futását, mindenfelől üldözni kezdte őket…”