Tananyag választó:
Célkitűzés, forrás

Célkitűzés, eszközök

Az elemzés célja Szt. István egyházszervező tevékenységének bemutatása törvénykezési emlékek elemzése révén. A dekretális források elemzésének gyakorlása.

A forrás feldolgozásához szükséges előzetes pedagógiai információk

A forrás feldolgozása egyéni és csoportos munka nyomán is történhet. A feladat önálló következtetések levonására alkalmas. Az elemzést az egyszerűbb, tényszerű megállapítások megtételével érdemes kezdeni. Az elemzés előtt célszerű áttekinteni Szt. István államszervező tevékenységét, illetve a kereszténység és a pogányság viszonyát a 11. századi Magyarországon.

Forrás

Szent István egyházi törvénykezése

A 11. századból Szent Istvántól két, Szent Lászlótól három, Könyves Kálmántól két törvénygyűjtemény maradt fenn. E törvények elsősorban büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaznak. A törvény (latin: decretum, törvény, rendelet) az uralkodó akaratnyilvánítása volt, olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyeknek az egyedi eseten túlmutató, általános érvényt tulajdonítottak. A törvények megalkotásában az uralkodó mellett a királyi tanács is részt vett.

„A vasárnap megtartásáról

A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.

A keresztény vallás megtartásáról

Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi vétséget követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon büntetéssel fegyelmezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának – tudniillik mint a kereszténység védelmezőjének.

A templomba járásról

Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.

A király adományáról az egyháznak

Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.

A tizedről

Ha valakinek az Isten tizet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen.”