Tananyag választó:
Célkitűzés, forrás

Célkitűzés, eszközök

Az elemzés célja az angol polgári forradalom hatalmi viszonyainak bemutatása, különös tekintettel Cromwell szerepére.

A forrás feldolgozásához szükséges előzetes pedagógiai információk

A forrás feldolgozása egyéni és csoportos munka nyomán is történhet. A feladat önálló következtetések levonására alkalmas. Az elemzést az egyszerűbb, tényszerű megállapítások megtételével érdemes kezdeni. Az elemzés előtt célszerű áttekinteni az angol polgári forradalom kirobbanásához vezető út legfontosabb állomásait.

Forrás

"Sir Peter Wentworth [presbiteriánus képviselő] felállt, hogy válaszoljon neki, és azt mondta, hogy sohasem hallott még ilyen illetlenül beszélni a Parlamenthez, s ez annál visszataszítóbb, mivel az ő szolgájuk szájából eredt, [...] akiben annyira megbíztak, és akit annyira leköteleztek; de amíg szólott, a generális [Cromwell] a Ház közepére lépett, s zavaros beszédmodorát folytatva, ezt mondta: "Gyerünk, gyerünk, majd véget vetek én a fecsegésüknek! [...] Hívják be őket!" - mire a Parlamentet őrző őrmester kitárta az ajtókat és Worsley alezredes két szakasz muskétással belépett a Házba. Mikor Sir Henry Vane ezt meglátta, hangosan felkiáltott a helyéről: "Ez becstelenség, igen, ez az erkölcs és közbecsület ellen való!" Ekkor Cromwell rátámadt és hangosan ordítozta: "O Sir Henry Vane! Az úristen szabadítson meg engem." Ezután az egyik képviselőre pillantott és így szólt: "Itt egy részeges ül!" Majd ócsárló szavakat zúdítva a többiekre is, elrendelte, hogy vigyék el a buzogányt (a parlament elnökének hatalmi jelvényét), mondván: "Mit csináljunk ezzel a vacakkal? Itt van, vigyétek el!" Az elnök kijelentette, hogy nem hagyja el a helyét, csak ha kényszerítik. Cromwell hangosan kiáltotta: "Vigyétek ki!" [...]"

[...] Önök talán nem is ismerik személyesen egymást, sőt bizonyos vagyok, hogy idegenek, hiszen a nemzet minden részéből jönnek. De megmondjuk Önöknek, hogy nem engedtük meg magunknak egyetlen olyan személy kiválasztását sem, aki felől ne lett volna az a jó reménységünk, hogy benne szeretet lakozik és hit Jézus Krisztusban, és hogy szereti az ő népét és szentjeit. […] Valóban, Isten tette ezt az Önök kezébe, azáltal, hogy elhívatásukat magáénak vallja és megáldotta a katonai erőt. Az Úr úgy vezette a katonák szívét, hogy eszközök lettek az Önök elhívásában, s szívünkre helyezte azt, hogy átadjuk a hatalmat másoknak. [...] És bár úgy látszhatik, hogy amiről beszélek, az már előírásnak tűnik, mégis igen alázatosan teszem ezt; és reméljük, hogy jó néven veszik, ha az, aki csak az Önök szolgája akar lenni, aki most a legfelsőbb hatalom gyakorlására hívta el Önöket, közli, amit kötelességüknek tart.