"Mondják, hogy egy ördög, ember képébe, tiszttartója lesz egy úrnak: az igen inventiozus [ötletes] volt, azaz sok módot talált a gyűjtésre. Hitván búzát kiosztott a drágaságban és kétannyi tisztát kellett adni. A rozst a jobbágyira vetötte és elcserélte búzán és azt vetette be az urának. A szőlőket untalan megmérték, a földeket elosztották a szegénységre sok mesterséggel, borral, bőrrel, fával és egyébbel sokképpen tanyította az urat kereskedtetni. Mikor az úr borát árulták, a polgár [jobbágy] pincéjére pecsétet vetöttek, ha szomszéd faluból hordották, azért megbírságolták. Ha büdös borát nem akarták meginnya, annyi hordót mértek vízzel, mennyit a bor tenne; és az árát kikérték. Efféle sok találványból meggazdagul az úr és örül a nyereségnek, végre mond szolgájának, miért nem kérsz semmit tűlem. Mond amaz, megtalálom mindenkor, ami nekem kell. Én csak téged akarlak meggazdagítani és tűled semmit nem kérek, hanem csak azt, amit a te jobbágyid ördögnek adnak, és akiről azt mondják örömest, ördög vegye el. Az ura mond neki: bár tied legyen az. A szolga örül ezen és mond az urának: jere hát velem, öltözzél más ruhába és házanként hallgassuk, ki mit mond. Elmenvén, valamikor az urat említik volt, a megkeseredett szegénység a sok fizetés miatt ottan így szól volt: Ördög vigye el, mert most is imez amaz törvénytelenséget mívele rajtunk. Ezt midőn sok helyen mondanák, megragadja az urat és elviszi magával. Ez noha talán csak költött beszéd, de sok írások bizonyítják, hogy effélék Isten országába nem mennek."