I. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulhatnak. II. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomatással szemben való ellenállás.

III. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha nem határozottan tőle ered.

IV. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyeket a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat csakis a törvény határozhatja meg.

V. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas dolog megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki sem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.

VI. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködni. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható bármilyen közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségein kívül egyéb különbséget nem ismerve.

VII. Vád alá helyezni, letartóztatni és fogva tartani bárkit csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. […]

VIII. A törvény csak […] nyilvánvalóan szükséges büntetéseket állapíthat meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.

IX. Mindaddig míg bűnösnek nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezhető. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.

X. Senkit meggyőződései és vallási nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződések és nézetek megnyilvánulása a törvény által megszabott közrendet nem zavarja.

XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az emberek egyik legértékesebb joga; ennél fogva minden polgár szabadon szólhat, írhat és nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben. […]

XIII. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást kinek-kinek képességei szerint, a polgárok összessége közt egyenlően kell elosztani.

XIV. A polgároknak saját személyükben vagy képviselőik útján joguk van a közös hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani, s ezt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát. XV. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztségviselőjét számadásra vonni. XVI. Olyan társadalomnak, melyből e jogok biztosítékai hiányoznak s ahol a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs. XVII. Tulajdonától - lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen - senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló, törvényesség útján megállapított szükségesség követeli meg - ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.