A tanuló válaszában kifejti:
Itália és a Földközi-tenger medencéjének meghódítása során alapvető változások következtek be a római gazdaságban, társadalomban és a politikai életben. A meghódított területek által biztosított föld- és rabszolgabőség felgyorsította a vagyoni differenciálódást. A meghódított területeken nagybirtokok alakultak ki, amelyek egyre kedvezőtlenebb helyzetbe hozták a kisbirtokok tulajdonosait, akik földjüket elvesztve a városi nincstelenek tömegeit szaporították. A szinte korlátlanul rendelkezésre álló rabszolgák helyzete olcsóságuk folytán egyre romlott, ami több rabszolgafelkelésben is megmutatkozott. A hadsereg egyre kevésbé tudta betölteni feladatát, a római közszabadokból kikerülő katonák egyre hosszabb időt töltöttek családjuktól távol, amelynek következtében az otthoniak gazdálkodása még nehezebbé vált. A hadseregen belül komoly feszültséget okozott, hogy az egyszerű katona úgy érezte: a gazdagok érdekeiért harcol, akik majd elűzik családját a kisbirtokról. A köztársaság válságát tovább mélyítette a szövetségesekhez fűződő jogviszony rendezetlensége. Itália szövetséges joggal rendelkező lakói egyre türelmetlenebbül követelték a római polgárjogot. A válság sajátos tünetegyüttese volt az erkölcsök terén megmutatkozó szabadosság, amely a vagyonnal és a hatalommal történő visszaélés korlátlan lehetőségéből táplálkozott. A római hivatalszervezet még mindig ugyanaz volt, amely egy kis városállam irányítására jött létre évszázadokkal korábban, a hivatalok viselésének ideje általában egy (vagy néhány) év volt, amely meggátolta a nagy szakértelmű hivatásos hivatalnokréteg kialakulását. A válság megoldását egyrészt a professzionalizálódás jelentette (hivatásos hadsereg és bürokrácia kialakulása), ugyanakkor elkerülhetetlenné vált a hatalom centralizálása, az egyeduralmi rendszer kialakulása.

A megoldáshoz a következő tartalmak felhasználása nyújt segítséget: