Tananyag választó:
Fogalomgyűjtemény
Eszköztár:
A Bács - Vár

Bács - Vár

Várday István kalocsai érsek székhelyét Bács városában tartotta. A várost 1457-1467 között kiépített hatalmas erődítménnyel védte a fenyegető török veszély ellen. A Mosztonga patak felduzzasztott vize és íves tornyokkal erősített téglafalak övezték az egy utcányi belső várost. Ennek kapuja előtt terült el a nagyobb külváros a plébániatemplommal és a XIII. századi ispotályból kialakított XIV. századi ferences kolostorral. A belső város másik végében emelkedett a téglafalakkal védett vár. A szabálytalan ötszögletű vár sarkait négyzetes és kerek tornyok védték, a két négyzetes saroktorony között, a bejárattal szemközt épült a palotaszárny. Az udvaron szabadon állt a nagy négyszögletes lakótorony.

A balluszter

Balluszter

Az antik római építészetben általában kútpillérként használt forma, amelyet a XV. század közepén az itáliai reneszánsz is átvett, de főleg korlátok tartóelemeként (balusztrád), ritkábban, oltárok, asztalok, padok lábaként alkalmazták. Az első reneszánsz emlékek talán fából készültek, ugyanis ábrázolásaikat korábbról ismerjük, mint fennmaradt emlékeiket. A Poggio a Caiano-i Medici villa az urbinoi hercegi palota ballusztrádjai a legkorábbi fennmaradt reneszánsz emlékek a XV. század harmadik negyedéből.

A bandérium

Bandérium

Hadi zászló, átvitten az egy zászló alatt harcoló katonai egység.

A barbakán

Barbakán

Kapuerőd. A XV-XVI. századi hadi építészet jellegzetes eleme. Kaputornyok elé a várárokba teljesen függetlenül épített, általában kör alakú, néha tornyokkal erősített bástya, amelyet a kívülről és a kaputorony felől is csak hídon keresztül lehet megközelíteni. A barbakánban a bevezető út általában derékszögben megtörve halad át.

A bazilika

Bazilika

Olyan három, vagy többhajós tér, ahol a középső hajó a szélsőknél magasabb, és így a szélső hajók tetőzete felett a középső hajó oldalfalain ablakokat helyezhetnek el.

A bécsi kapcsolatok

Bécsi kapcsolatok

A pozsonyi Szt. Márton templom hosszházának különleges boltozási formája először Hans Puchspaum művén, a bécsi Stephanskirche 1440 körül megkezdett hosszházboltozatán tűnt fel. Az összefüggés nem véletlen. A bécsi páholy tervrajzanyagában fennmaradt a pozsonyi boltozat tervrajza is. Minden bizonnyal maga Puchspaum készítette el a pozsonyi tervet, és kivitelezésében is Bécsből érkezett kőfaragók működtek közre. A két város közötti szoros kapcsolatokra vall, hogy Pozsonyban - a városfal építésén - már 1439-ben kimutathatóak a bécsi Stephanskirche műhelyéből érkezett kőfaragók.

A bécsi Stephanskirche

A bécsi Stephanskirche

Bécs város Szt. István protomártírnak szentelt plébániatemplomának legkorábbi fennmaradt része a XIII. század második negyedében épült nyugati homlokzat. 1304-1340 között épült fel a kórus, majd 1359-től, amikor IV. Rudolf herceg egy társas káptalant telepített a templomba, hozzáfogtak a nyugati rész átépítéséhez, majd lerakták az új hosszház és a keleti tornyok alapjait. 1400 körül a feltehetően prágai "meister Wenczla" vezette az építkezést, de a déli torony általa épített, 1396-ban elkészült alsó szintjeit az őt 1404-től követő utódának, Peter Prachatitznak 1407-ben vissza kellett bontania. Így csak 1433-ra fejeződött be a déli torony építése. Valószínűleg 1439-től vezette 1454-ig Hans Puchspaum a műhelyt. Ekkor fejezték be és boltozták le a hosszházat, megépült az új nyugati karzat. 1444-ben elkészültek az északi torony tervei, de csak 1450-ben rakták le az alapokat. Az építkezést újabb szünet után 1467-ben Laurentz Spenyng, Puchspaum utóda kezdte el. A templom ekkor vált püspöki székesegyházzá. A torony építését 1511-ben abbahagyták. Anton Pilgram 1513-ban az orgonaerkélyt, 1515-ben pedig a szószéket készítette el.

A behúzott támpilléres rendszer

Behúzott támpilléres rendszer

A későgótikus építészet egyik jellegzetes szerkezete. Terem- vagy csarnoktereknél a boltozatot támasztó támpilléreknek nem a belső, hanem a külső oldalán építették meg az épület körítőfalait. Egyes megoldásoknál így az épületkülsőt egyáltalán nem törik meg támpillérek, máshol a behúzott támpillérek mellett külső támpilléreket is készítettek. A behúzott támpilléres rendszer a XIII. század végén, Dél-Franciaországban alakult ki (pl. Albi, székesegyház), majd a XV. században főleg dél- és észak német területeken fejlődött tovább.

A breviárium

Breviárium

A lerövidített szerzetesi zsolozsmák imáit, olvasmányait tartalmazó könyv. Általában világi papok napi magánájtatossága számára készült. Tartalma hasonló a világi hívek számára összeállított hóráskönyvekéhez.

A budai dominikánus főiskola

Budai dominikánus főiskola

A Budai Szt. Miklósnak szentelt dominikánus kolostort IV. Béla alapította a tatárjárás (1241-1242) után. A kolostor mellett A XIV. század elején jött létre a rendi főiskola, a studium generale, amit universitas-nak, azaz egyetemnek is neveztek. A főiskolát a rendi nagykáptalan 1304-es határozata alapján hozhatták létre, amely minden rendtartományt - így a magyarországit is - kötelezett egy főiskola felállítására. A főiskolához studium particolare is csatlakozott, ahol a hét szabad művészetet tanították. Magán a főiskolán a biblia teológiai és formális magyarázatát, dogmatikát tanítottak, folyt továbbá a metafizika oktatása is. Az iskola élén a regens állt. Az iskolának joga volt az egyetemi magisteri cím adományozására. A rendtartomány minden kolostora 1-2 hallgatót küldhetett ide, de más rendtartományokból is érkeztek hallgatók. Mátyás magára vállalta az iskola tanárainak fizetését, és olyan oktatókat is meghívott akik nem voltak a dominikánus rend tagjai, és ennek révén a renden kívülről jött hallgatók is tanulhattak itt. Az ő idején olyan jelentős tudósok voltak a főiskola regensei mint a tomista Petrus Nigri, vagy a neoplatonista Nicolaus de Mirabilibus. Az iskola működéséről 1530-ig vannak adataink.

A budai könyvmásoló és miniátorműhely

Budai könyvmásoló és miniátorműhelyt

1471-ből már ismerjük Mátyás király Blandinus nevű olasz miniátorát. 1480-81-ben Budán dolgozott Francesco di Lorenzo Roselli firenzei miniátor is. A budai miniátorműhely az 1480-as években virágzott fel. Jellegzetes stílusa többféle itáliai műhely hatását mutatja. Lombard, ferrarai tanultságú volt a Kálmán csehi Domonkos kódexeit is díszítő Francesco de Castello. Szintén észak-itáliai származású volt Johannes Antonio Cattaneus, aki még II. Ulászló számára is dolgozott. A Corvina könyvtár könyvtárosa Felix Ragusinus szintén értett a miniáláshoz. A miniátorműhely mellett könyvkötő műhely is működött, ahol a Corvinák jellegzetes geometrikus és ornamentális pecsételőkkel és Mátyás címerével díszített, aranyozott, festett bőrkötéseit készítették.

A budai reneszánsz hatása - Nagyvárad - Püspökvár

A budai reneszánsz hatása - Nagyvárad - Püspökvár

Filipec János nagyváradi püspök (1476-1491) a nagyváradi várát építtette át Ransanus 1488-as leírása szerint. A vár falainak és tornyainak építésén túl a püspöki palotán is dolgoztak ebben az időben. Ezen az építkezésen már megjelentek a budaiakkal megegyező vörösmárványból faragott reneszánsz ablakok is, amelyeket valószínűleg készen szállítottak Nagyváradra.

A Cilleiek

Cilleiek

Stájer grófi család. 1341-ben Lajos császártól nyerte el Sanecki Frigyes Cilli (ma Celje, Szlovénia) grófságát. Alsó-Stájerországi birtokaik mellett Karintia nagy részét is birtokolták és viselték Karintia kapitányának rangját. A családalapító I. Frigyes unokája II. Hermann Zsigmondtól Horvát-Dalmát báni címet kapott, valamint Varasdot és Zagorjét birtokul. Lányát Borbálát Zsigmond 1401-ben feleségül vette. II. Hermann fia volt a Pozsonyban 1434-ben elhunyt II. Frigyes, szlavón bán. Az ő fia II. Ulrik 1406 körül született, anyja Frangepán Erzsébet volt. Ulrik 1432-ben feleségül vette Brankovics György szerb despota lányát Katalint. Ö is megkapta apja szlavón báni tisztét. 1435-ben Zsigmondtól elnyerte a birodalmi fejedelmi címet. Albert király cseh helytartónak nevezte ki. Albert halála után Erzsébet királyné fő tanácsadója lett, majd I. Ulászló, végül III. Frigyes pártjára állt. Dédnagyanyja jogán számot tartott a bosnyák királyi címre is, ennek elfoglalásában azonban Hunyadi János megakadályozta. 1452-ben V. László gyámjává nevezték ki. Hunyadi János halála után 1456-ban V. László kormányzónak nevezte őt ki, de még ez évben Hunyadi László Nándorfehérváron meggyilkolta. Vele a család kihalt.

A Cisterna Regia

A Cisterna Regia

Mátyás király már az 1470-es évek második felétől végeztetett kisebb munkákat a palotán. A belső vár és a nyugati palotaszárny közötti udvarban lévő Zsigmond-kori ciszternát monumentális méretű víztárolóvá építtette át, fölötte pedig függőkertet alakított ki. E kertet nyugat felöl az a Zsigmond-kori hídépítmény határolta amely a déli palotában elhelyezkedő királyi és a nyugati szárnyban található királynéi palotát kötötte össze. A Mátyás-kori átépítés révén a függőkert valószínűleg nagyon hasonlóvá vált az urbinoi hercegi palota hasonlóan elhelyezett függőkertjéhez. Ezt az építkezést a budai udvarbírók irányították, feltehetően ezért jelentek meg a budai palotán olyan részletformák, amelyek a visegrádi építkezésekkel rokonok, így például egy jellegzetes keresztosztós későgótikus ablaktípus.

A csarnoktér

Csarnoktér

Olyan többhajós tér, ahol a hajók magassága azonos.

A cserépkályhák

Cserépkályhák

Magyarországon a 14. század második felében terjedtek el a svájci eredetű cserépkályhák. Ezek olyan kemencék, amelyek teljes egészében égetett, sokszor mázas kerámiacsempékből épültek. A csempék lehettek zárt előlapúak, vagy a hőleadó felület megnövelése miatt áttört, nyitott előlapúak, homorú háttal. A gótikus kályhák toronyformát utánoztak: a tűzteret magába foglaló, nagyjából kocka alakú alsó rész felett sorszögű, később kerek felépítmény emelkedett, kupolával vagy sisakkal lezárva. Az I. Lajos kori kályhák igen változatosak és színesek voltak, némelyiket egyedi formálású kerámiaszobrok is díszítették. A Zsigmond-korban a formai változatok egyszerűsödtek, a leggyakoribbak a mérműves és címeres csempék lettek, de készültek lapos relief-jelenetekkel díszítettek is. A XV. század végén megjelentek a többszínmázas csempékből készített kályhák is.

A csillagboltozat

Csillagboltozat

A gótikus bordás boltozatok egyik formája, ahol a bordák nem csak a boltozati zárókőben hanem több más csomópontban is összetalálkoznak. Alaprajza centrális jellegű. XIII. századi kezdetek után Közép-Európában a prágai Parler-műhely fejlesztette ki a XIV. század közepén az első későgótikus változatait.

A debreceni Szt. András templom

A debreceni Szt. András templom

A szászsebesi XIV. századi csarnokszentély szerkezete hathatott az Erdélyből Kassa felé vezető kereskedelmi útvonal egyik legjelentősebb mezővárosának, Debrecennek plébániatemplomára. Az 1802-es tűzvészben elpusztult Szt. András templom falmaradványait ma a református Nagytemplom őrzi. Az átépítés előtti felmérési rajz összevetve egy 1626-os levéllel - amely a templomban 12 oszlopot említ - arra vall, hogy az épület eredetileg álkörüljárós csarnoktemplom volt. Az 1564-es tűzvészben elpusztult boltozatnak csak egy Agnus Dei-vel díszített provinciális faragású záróköve maradt fenn. Ezen azonban olvasható egy 1445-ös évszám, ami a templom építésének korát keltezi. Ekkor a mezőváros birtokosa Hunyadi János volt.

A déli palota

A déli palota

Végeztek átalakításokat a déli palotában is: két kisebb teremből ekkor alakították ki a fölső udvar északi szárnyát elfoglaló nagytermet, amelyben egy nagy, de egyszerű kiképzésű sarokkandallót is elhelyeztek. A déli palota Mátyás korában is alárendelt szerepű maradt az északihoz képest.

A dominikánus rend leírása

dominikánus

Szt. Domonkos, spanyol kanonok három rendet alapított: 1205-ben Prouille-ban egy apácarendet, 1215-ben Toulouse-ban az ordo predicatorum-nak nevezett férfi rendet, és 1220-ban a militia Jesu Christi nevű harmadrendet. A dominikánusok rendje koldulórend, azaz nem gyűjthettek vagyont, pusztán a hívek adományaiból éltek, fő feladatuknak az eretnekség elleni harcot, a prédikálást tartották. A rend szigorúan központosított szervezetű. Magyarországon már nem sokkal a rend alapítása után, létrehozták első kolostorukat Győrben.,1221-ben már létezett a Magyarországi rendtartomány.

A dongaboltozat

Dongaboltozat

Félhenger formájú boltozat. A boltozás legegyszerűbb formája, a római kortól folyamatosan alkalmazták.

A faboltozat

Faboltozat

A középkorban gyakran alkalmazott födémforma. Német, francia és itáliai példái általában a dongaboltozatra emlékeztető formájúak, valójában azonban az épület fedélszékének ívesre faragott gerendáira szögezett deszkázat alkotja őket. Észak-Francia, Németalföldi és Angol területeken gyakoriak a bordás kő boltozat formáit pontosan utánozó faboltozatok.

A falszoros

Falszoros

Egymással párhuzamos várfalak közötti keskeny tér.

A familiáris

Familiáris

A hűbéres sajátos magyarországi megfelelője. A XIII. századtól kialakuló fogalom. A nagybirtokos nemesek famíliájukba fogadtak kisbirtokos nemeseket, akikre birtokaik, váraik kormányzását, bárói tisztségeikkel járó feladataik ellátását bízták, ezért cserébe védelmet és fizetést biztosítottak számukra. A klasszikus hűbéresi viszonnyal ellentétben a szerződéssel szabályozott familiaritás csak korlátozott időre szólt, bármikor felbontható volt.

A fehérvári prépost

Fehérvári prépost

A Szt. István király által 1018 körül alapított székesfehérvári Szűz Mária társaskáptalan elöljárója. A fehérvári prépostságot alapítója saját temetkezési helyének szánta, de a XII. majd a XIV. században több magyar király és családtagja, valamint számos előkelő ide temetkezett. Mátyást szintén ide temették el. A fehérvári prépostságnak még nagyobb jelentőséget adott, hogy Szt. István óta benne koronázták a magyar királyokat, és a XIV. századig itt őrizték a koronázási ékszereket is. A fehérvári prépostot az ország főpapjai közé sorolták, mindig magas udvari hivatalokat bíztak rá.

A fellegvár

A fellegvár

A palota átépítését végző későgótikus építőműhely egyes tagjai részt vettek a visegrádi fellegvár Mátyás-kori átépítésén is. E munkák során befejeződött a belső várudvar palotaszárnyakkal való teljes körülépítése. Tégladongákkal beboltozták az összes épület pincéjét, illetve földszintjét, ráadásul a keleti és nyugati szárny földszintjeinek járószintjeit jelentősen lemélyítették. A nyugati szárny első emelete kőkonzolokra támasztott gerendafödémet kapott, a keleti szárny emeletét viszont egy hálóboltozattal látták el. A korábbi ablakokat nagyrészt kifelé néző, különböző méretű, keresztosztós, későgótikus ablakokkal cserélték fel. A reprezentatív építkezések mellett kisebb védelmi munkálatokat is végeztek.

A fiálé

Fiálé

Gótikus építészeti tagozat. A német eredetű fiálé szó a tagozat középkori francia nevének, a filloles = lánytestvérkék átvétele, jelentése lényegében megfelel a magyar fiatoronynak. Kisméretű torony formájú faragvány. Bázisból, mérműves díszű, vimpergás lezárású törzsből és hegyes, gúla alakú, kúszólevelekkel és keresztvirággal díszített sisakból áll.

A Garai család

Garai család

A Dorozsma nemzetséghez tartozó délvidéki eredetű család. Őse István, királyi kardhordozó 1269-ben kapta a valkói Gara birtokot. A család legfontosabb, nádori ágának alapítója Miklós, aki 1359-1375 között viselt macsói báni tisztsége után 10 évig viselte a nádori méltóságot. Kotromanics Erzsébet királyné híveként döntő befolyásra tett szert. 1385-ben II. Károly hatalomra kerülésekor ezért megfosztották méltóságától. Ő volt a II. Károly elleni merénylet kezdeményezője. Ezért mikor 1386-ban a királynők kíséretében a délvidékre utazott 1386-ban a garai csatában Nápolyi László párthívei megölték. Síremléke a siklósi ágostonrendi kolostorból került elő. Két fia maradt János (+1428) és II. Miklós. Ez utóbbi a macsói (1387-1390, 1393-1394), dalmát-horvát (1394-1402) és a szlavón báni (1397-1402) méltóság viselése után 1402-ben elnyerte a nádori tisztet, amit haláláig, 1433-ig viselt. Gazdagon kiépíttette az 1395-ben megszerzett siklósi és az 1392-óta birtokolt kőszegi várát, 1424-ben teljesen újjáépíttette a cseszneki várat is. Ő építtette át a kőszegi Szent Jakab templomot, a budai Nagyboldogasszony templom északi oldalához kápolnát építtetett. Neki is két fia volt III. Miklós (+1435/36) és László (+1459). László kapta meg a macsói báni rangot (1431-1442), majd a nádori méltóságot (1442-1458). Mátyás hatalomra kerülése után a család háttérbe szorult. László nádor fia, a hatalmas vagyon felett rendelkező Jób nem kapott bárói méltóságot. Vele halt ki a család nádori ága 1471-ben.

A gerincborda

Gerincborda

Bordás boltozat süvegeinek záradékvonalán elhelyezett borda. Statikai szerepe gyakorlatilag nincsen, hiszen nem támaszkodik rá boltsüveg, legfeljebb a süveg falazásakor a zsaluzat tartásában játszhat szerepet, inkább dekoratív hatása miatt alkalmazzák. Különösen az angol gótikára jellemző elem, de ritkábban máshol is előfordul.

A Gersei Pető család

Gersei Pető család

A vas megyei Nádasd nemzetségből származó család őse a XIV. század közepén élt Pető (Péter) volt. A család Zsigmond idején emelkedett fel, amikor a Zala megyei Keménd várát kapták a királytól.

A gregorián

Gregorián

Középkori egyszólamú egyházi énekek, amelyeket első gyűjteményét még a középkorban - alaptalanul - Nagy Szt. Gergely pápának (590-604) tulajdonították.

A hosszház

Hosszház

A templomnak a szentély és a keresztház előtti, egy vagy több hajós része. A hosszház a későközépkorban általában a hívek helye, férfi szerzetesi templomoknál a szentély felé eső része le volt választva a szerzetesi kórus számára, apácakolostoroknál viszont általában hátsó a végében alakították ki az apácakórust, vagy a XV. századtól karzatot.

A huszár

Huszár

Könnyűlovas katona. Az eredetileg szerb származású huszárok, a törökök elől északra vándorló szerb népességgel kerültek magyar területre és váltak a magyar déli határok védelmének legfontosabb fegyvernemévé. A törökök keleties harcmodorát felvevő, gyors, egyélű szablyával, könnyű kopjával felfegyverzett lovasok eredményesen vehettek részt a határvidéken hétköznapos rajtaütéseken, portyákban.

A huszitizmus

huszitizmus

Cseh eretnekmozgalom a XV. században. A prágai egyetemen tanító Jan Hus az eretneknek ítélt angol Wyclif tanait követte. Pártfogója Vencel, cseh és német király halála után a konstanci zsinat elé idézték, ahol elítélték és mint eretneket megégették. Követői Csehországban lázadást robbantottak ki, kiűzték a cseh trónt elfoglalni kívánó Zsigmondot. A Huszita mozgalomnak két változata létezett: a prágaiak, vagy kelyhesek legfőbb követelése a két szín alatti - azaz kenyérrel és borral végrehajtott - áldozás, az egy szín alatti, azaz csak kenyérrel végzett áldozás érvényességét nem fogadták el, emellett követelték a nemzeti nyelvű istentiszteletet, a papságtól a világi javak elvételét és az egyházi fegyelem javítását. A radikálisabb táboriták velük szemben tagadták az átváltoztatás tanát, az áldozást, a szentek tiszteletét és a papi rendet is teljesen elvetették. Ez utóbbiak élén Jan Ziska állt haláláig 1424-ig. Ezután hívei magukat árváknak nevezték. Vezérük egy volt szerzetes, Prokop lett. 1433-ban a baseli zsinat kiegyezett a kelyhesekkel, akik 1434-ben Lipany-nál szétverték a táboritákat. Ezzel befejeződött a huszita háborúk sorozata, bár az 1485-ös Kutna Hora-i országgyűlésen történt kiegyezésig még voltak összetűzések a katolikusok és a kelyhesek között.

A Jagellók

Jagellók

Az egyik legjelentősebb későközépkori uralkodóház Közép-Európában. Alapítója Jagelló litván nagyfejedelem (+1434) volt, aki 1386-ban feleségül vette Hedvig lengyel királynőt, I. Lajos magyar-lengyel király lányát, egyesítve ezzel Lengyelországot és Litvániát. Jagelló ekkor vette fel a keresztséget és az Ulászló nevet. Fia III. Ulászló lengyel király (1434-1444) 1440-ben megszerezte a magyar koronát is, de a török ellen vívott Várnai csatában 1444-ben elesett. Ulászló hasonló nevű unokaöccse 1471-ben a cseh, 1490-ben pedig a magyar koronát kapta meg. 1516-ban hunyt el. Két országát fia Lajos örökölte, aki viszont a fiatalon, utód nélkül esett el a török ellen vívott mohácsi csatában. A Jagellók lengyel ága Zsigmond Ágosttal (1548-1572) halt ki.

A jobbágy, jobbágytelek

Jobbágy, jobbágytelek

Nyugat-Európában a XI. században, Magyarországon a XIII-XIV. században kialakuló társadalmi réteg. Személyében szabad paraszt, aki egy földesúr birtokában lévő jobbágytelken él. A jobbágytelekhez, régiónként változó méretű szántóföld kert és lakótelek tartozott, valamint legelő, erdő és halászóhely-használati jogok. A jobbágytelket a jobbágy gyermekei örökölhették, őket a földesúr nem űzhette el. A telek használatáért a jobbágytermény- vagy pénz-adóval, valamint munkaszolgáltatásokkal (robottal) tartozott földesurának. A jobbágy, amennyiben nem volt adóssága földesurával szemben, bármikor szabadon elköltözhetett.

A johanniták vránai perjele

Johanniták vránai perjele

Vrána (Auránia) Dalmáciában, Zára és Szebenico között fekvő vár. A XI. században bencés monostor épült ide, amely a XII. században a templomos lovagrend birtokába került, akik várat építettek a helyén. A XIV. század elején, a templomos rend feloszlatása után a királyra szállt a vár. I. Lajos 1345-ben a johannitáknak adományozta, akik ekkor idehelyezték rendtartományuk székhelyét. A jeruzsálemi Szt. János ispotályról elnevezett johannita, vagy ispotályos lovagrend már a XII. században megtelepült Magyarországon, ahol akárcsak Európa és a Szentföld más államaiban betegápolással, zarándokok ellátásával foglalkoztak, de katonai feladatokkal is megbízták őket.

A kandeláber

Kandeláber

Nagyméretű gyertyatartó

A karpapok

Karpapok

Egy nagyobb egyházi intézményben: székesegyházban, társaskáptalanban, városi plébánián, bérért dolgozó alacsony rangú klerikusok: káplánok, oltárigazgatók, prédikátor stb.

A karthauzi remeték

Karthauzi remeték

A kölni származású Szent Brúnó 1084-ben alapította meg Grenoble melletti Chartreuse remete közösségét. A kolostor ötödik perjele, Guidó (1121-1127) foglalta írásba először a rend szokásait Miután több közösség is felvette a szokásokat cisztercita mintára 1142-ben generális káptalant tartottak. A szokásokat 1259-ben, 1368-ban és 1509-ben módosították. A rend a 14. században élte virágkorát. Magyarországon a korai ercsi alapítási kísérlet (1238) után négy rendház hoztak létre: Menedékkő (1307), Lehnic (1319), Felsőtárkány (1330 körül), Lövöld (1360-1369). A karthauziak a legszigorúbb rendnek számítottak. Templomaik jellegzetes hosszú, egyhajós épületek, a szentély mellett általában két mellékkápolnával. A kolostorok két kerengő köré szerveződtek. A templom melletti kis-kerengőről nyíltak a közösségi helyiségek: sekrestye, káptalanterem, refektórium. A nagy-kerengő a temetőt övezte, róla nyílottak a szerzetesek különálló, kis kertecskékkel ellátott házai. Minden rendházhoz ciszterci mintára laikus testvérek, conversusok is tartoztak.

A keménycserép

Keménycserép

Más néven kőcserép. Különlegesen tiszta agyagból igen magas hőfokon (1200-1300 Co) kiégetett kerámia, ami így nem szívja magába a vizet, s emiatt mázazására nem volt szükség. Festeni viszont a kiégetés magas hőfoka miatt nem lehetett, ezért főleg plasztikai díszítéssel látták el. A kemencébe szórt só segítségével átlátszó, üveges felülettel vonták be az edényeket, máskor vastartalmú barna agyagmázat használtak. A legjelentősebb műhelyek a Rajna-vidéken voltak: a szürke, sómázas siegburgi, és a barna agyagmázas, bepecsételt díszű dreihauseni serlegek a legismertebbek. A másik nagy központ a morvaországi Olmütz közelében lévő Lotitze volt, ahol lilásbarna, hólyagos, sómázzal borított, apró fülekkel díszített peremű serlegeket készítettek.

A kerengőfolyosó

Kerengőfolyosó

Kolostorok négyszögletes belső udvarát övező fedett folyosó. Hasonló kiképzésű, de nem kolostorba épült folyosókra is használjuk az elnevezést.

A kertek

Kertek

A várat körülvevő belső falak tetején Zsigmond széles gyilokjáró-folyosókat építtetett. Mátyás ezeket átalakítva faszerkezetű épületeket, egy teljes lakosztályt épített ki itt. A várpalota alatt, a hegy nyugati lejtőjén terültek el a királyi kertek. Mátyás ezeket is felújíttatta. A kerthez egy különálló villaépületet emelt a hegyoldalba. Erről csak Bonfini leírásából tudunk. A kert a terepviszonyokhoz igazodva teraszosan rendeződhetett el. A villa bejárata előtt egy kikövezett udvar volt, sarkain oszlopokkal, Az oszlopok bronz kandelábereket tartottak. Ez az udvar az oszlopaival megjelenik a Erchardt Schön Budát ábrázoló 1541-es metszetén, a kert déli oldalán. Talán a fölső teraszon állhatott a villaépület egy lakosztállyal. A villa alépítménye egy kertre néző loggia volt. A kertben gyümölcsfák, pergolák, rétek, vízmedencék, kavicsos utak, kerti pavilonok díszítették. A budai kert - szemben a Visegrádival - már számos olyan vonást mutatott amely az itáliai reneszánsz kertekből származott.

A kései Mátyás-kor 1476-1490

A kései Mátyás-kor 1476-1490 - A bécsi stílus

1476-tól, Mátyás királynak Beatrixszal kötött házassága után alapvetően megváltozott az uralkodónak a művészeti reprezentációhoz való viszonya. Míg a korábbi évtizedekben a műpártolás nem jellemezte a fiatal uralkodót, uralkodása utolsó másfél évtizedében felismerte a művészek és műalkotások politikai propaganda értékét és igen nagy jelentőséget tulajdonított nekik uralkodása legitimációjában, illetve politikai céljainak elérésében. Mátyás mintaképe e tekintetben Zsigmond király lehetett, akinek politikai ambícióit is örökölte: a cseh királyi és végső soron a római császári trón megszerzésére törekedett. Zsigmondhoz hasonlóan Mátyás számára is fontos volt hatalmának az építészet eszközeivel való kifejezése. Nagy építkezéseinek helyszínei sokszor Zsigmond által kiépített várak és paloták voltak: Buda, Visegrád, Tata. Ezen építkezések stílusát azonban a XV. század közepén Közép-Európában alapvető befolyást szerzett bécsi dómépítő páholy stílusa határozta meg. Az e stílust követő Nyugat- és Közép-Magyarországi építőműhely, vagy műhelyek országos elterjedését sokban segítette a budai udvarbírói szervezet, amely a királyi birtokok igazgatását, és építkezéseit intézte.

A Késmárk - plébániatemplom

Késmárk - Plébániatemplom

Az egyik legjelentősebb szepességi város, Késmárk 1444-ben kezdte meg plébániatemploma újjáépítését, a szepesolaszi templom típusát követve. Elsőként a széles, hálóboltozatos szentély munkái kezdődtek el 1444-ben, és fejeződtek be 1486-ban.

A Késmárk - Szt. Kereszt plébániatemplom

Késmárk - Szt. Kereszt plébániatemplom

Késmárkon a Szt. Kereszt plébániatemplom építkezései a XV. század utolsó harmadában is folytatódtak. A háromhajós álbazilikális hosszház ekkor készült el. Az épületrész hálóboltozatai nyolcszögletű pillérekre támaszkodnak. Az építkezés csak 1498-ban a déli kapuelőcsarnok befejezésével zárult le.

A későgótika első szakasza 1437-1476

A későgótika első szakasza 1437-1476

Zsigmond halála után megszakadtak azok a nagy királyi építkezések, amelyek jellegzetes stílusa meghatározta a késő Zsigmond-kor magyarországi építészetét. Ezekben az években Közép-Európában egy új kulturális központ emelkedett fel, a Zsigmond örökébe lépő osztrák hercegek székhelye, Bécs. Bécs felvirágzó és önálló útra lépő építőművészete fogja évtizedekre meghatározni a magyarországi építészet stílusigazodását is. Ennek az építészettörténeti átrendeződésnek a legnyilvánvalóbb példája az 1459-es regensburgi páholykonferencia, ahol a bécsi Stephanskirche építőpáholya egész Magyarországot a saját érdekeltségi körének tartotta. Ez nem puszta igény megfogalmazása volt, a művészettörténet tanúsága szerint a bécsi stílus ekkor már országszerte elterjedt.

A királyi palota

A királyi palota

Bármilyen fényesek voltak Mátyás visegrádi építkezései, a palota ekkor már nem királyi székhelynek épült ki, mint száz évvel korábban, hanem csak egy vidéki rezidenciának. Az építkezést az alsó fogadóudvar reprezentatív palotaszárnyain kezdték, minden bizonnyal 1476-ban. Az északkeleti palota, azaz a királyi lakosztály épületének átalakítása 1484 körül került sorra, és a 80-as évek közepén már a berendezési munkák folytak. A visegrádi palota ekkor már száz éves épületeit Mátyás a padlóktól a tetőzetig felújíttatta, díszkútjait, berendezési tárgyait, kályháit kicseréltette. Az átalakítás nagyon látványos volt: bár új épületrészeket alig emeltek, csaknem minden szem előtt lévő részletformát: ajtó- és ablakkeretet, kandallókat, oszlopokat stb. modern későgótikus szerkezetekkel cseréltek ki.

A koldulórend

Koldulórend

A 13. században alapított koldulórendek - a ferencesek, domonkosok és az ágostonrendi remeték - a 14. század legkedveltebb szerzetesrendjei voltak. Főleg városokban építették kolostoraikat, általában a település szélén, a szegénynegyedekben. Fő feladatuknak a szegények gondozását, az eretnekséggel folytatott harcot tekintették. Ennek megfelelően maguk is szegénységben éltek, építészetükben is kerülték a fényűzést. Fontos volt számukra a tömegnek szóló prédikáció, ezért templomaik nagy, tagolatlan belső terek ahol a szónok minél több emberhez szólhasson. A szerzetesek zsolozsmáik egy részét a templom hosszú szentélyében felállított stallumokban állva végezték. Mivel közben néha harangozni is kellett, a harangtornyot a ferencesek és a domonkosok általában a szentély mellé építették. Más zsolozsmák színtere a kápolnaként használt káptalanterem volt. A ferenceseknél fontos liturgiai szerepet kapott a nagyméretű, szintén kápolnának berendezett sekrestye, amelynek emeletén gyakran oratórium is helyet kapott. Nagy gondot fordítottak a tanulásra, rendtartományi központjaikhoz így iskolák is csatlakoztak. A szerzetesek általában önálló cellákban laktak, eltérően a korábbi rendeknél általános közös hálóteremtől.

A kolostor

Kolostor

A kastély mellett álló XIII. századi premontrei rendházat 1477-ben - Mátyás király közbenjárására - IV. Sixtus pápa elvette a premontreiektől és a pálosoknak adta. Az átvétel ügyei 1484-ig húzódtak. Ekkor indulhatott meg a templom renoválása és a kolostor erőteljes átépítése, amit egy tűzvész tett szükségessé. A templomon elsősorban a tetőszerkezetet érintették a munkák: a főhajó új, meredekebb fedélszéket, az északi torony pedig későgótikus kősisakot kapott. Új mérművel díszítették a főhajó nyugati homlokzatának kissé leszűkített rózsaablakát is. A kolostorban ekkor épült ki a nyugati szárny, az udvarban pedig új, gazdagon profilált keretű, mérműves ablakokkal ellátott kerengőfolyosó készült. Lehetséges, hogy a kolostor építkezésein a zsámbéki kastélyban is dolgozó mesterek működtek közre.

A Kompoltiak

Kompoltiak

Az Aba nemzetségből származó felső-magyarországi család. A III. András, Vencel és I. Károly korában élt Kompolt fia Péter utódai. Péter fiától Istvántól származott le a család nánai ága. István fia II. István 1423-25-ben országbíró volt. Fiai közül János 1449-51-ben töltötte be az ajtónállómesteri tisztet. 1451-ben, Hunyadi János mellett harcolva Giskra ellen Losoncnál esett el.

A körüljárós csarnokszentély

Körüljárós csarnokszentély

Olyan, általában háromhajós csarnoktér, ahol a templom szentélyzáradéka körül a mellékhajók körbefordulnak.

A középső udvar

A középső udvar

Feltehetően már a visegrádi építkezések befejezése után, az 1480-as évek második felében indulhattak be nagyobb lendülettel a budai palotaépítkezések. Valószínűleg ennek következménye, hogy a reneszánsz már sokkal nagyobb szerepet kapott Budán mint Visegrádon. A palota középső udvarát Mátyás kétemeletes loggiával övezte. A loggia földszintjét egy XIV. századi gótikus árkádsor képezte, ennek emeleti szintjeit azonban lebontották és új szerkezetekkel helyettesítették. Sajnos nem tudjuk, hogy milyen volt ez a loggia: reneszánsz vagy későgótikus. A nyugati palotaszárny is teljesen átépült, talán ekkor húztak csak rá második emeletet. Az építkezés ezen a részen csak II. Ulászló idején fejezték be. A kápolna és a keleti palotaszárny átalakítására is sor került. A korábban feltehetően boltozatlan kápolnahajó és talán az előcsarnok is új különösen gazdag boltozatot kapott, amelynek térgörbe bordáit mérművek is díszítették. A keleti palotaszárny emeleti termeiben rendezte be Mátyás a Corvina könyvtárat, amely összeköttetésben állt a kápolna királyi oratóriumával. A középső udvarban Pallas Athéné szobrával díszített bronz-márvány díszkút került és itt állították fel a három Hunyadi (János, László és Mátyás) bronzszobrait is.

A kváderkő

Kváderkő

Szabályos négyszögletes hasáb alakúra faragott falazókő.

A lakótorony

Lakótorony

A középkori világi építészet jellegzetes lakóépülete. Szabadon álló fából vagy kőből épült több emeletes torony, amely egyszerre volt a várúr lakása és védművekkel ellátott erődített épület. A lakótornyok bejárata általában az emeleti szintről nyílott, a felső szinten íjászlőrésekkel ellátott pártázatos gyilokjáró folyosó és a XII. századtól szurokkiöntő nyílások szolgálták a védelmet. A lakószinteket kandallóval, árnyékszékkel látták el és általában a lakótoronyban kapott helyet a várkápolna is.

A loggia

Loggia

Oszlopos emeleti folyosó vagy erkély. A reneszánsz építészet kedvelt motívuma. Az oszlopok mellvéden állnak vagy korláttal vannak összekötve, és árkádokat vagy egyenes gerendázatot hordanak. A loggia tere lehet boltozott, de síkmennyezetű, vagy nyitott fedélszékű is.

A lunetta

Lunetta

Olasz kifejezés, szó szerint holdacskát jelent. Eredetileg a nyílások szemöldökköve felett elhelyezkedő kiváltóív alá helyezett, díszített kőlap volt, később formáját megőrizve egyszerűen párkány fölé helyezett íves díszoromzattá vált. Gyakran alkalmazták kapuk, ajtók, oltárok, tabernákulumok díszítésére. Közepén legtöbbször domborművű díszítést helyeztek el, amit párkánytagozat övezett, két indításánál korong alakú volutákkal, tetőpontján oromdísszel (akroterionnal) díszítették.

A magyarországi vörösmárvány

Magyarországi vörösmárvány

Liász kori tömött, vörös mészkő. Nem kristályosodott át, így geológiai értelemben nem márvány, ám már hagyományosan márványnak nevezték. Szilárdsága, jól faragható és csiszolható tulajdonságai, valamint a bíbor színű porfírhoz való hasonlósága miatt - amely az antik császári szín, illetve kőanyag volt - igen kedvelték. Esztergomtól nyugatra, a Gerecsében lévő bányáit (Süttő, Tardos) csak a XII. század végétől kezdték művelni. Az anyagot reprezentatív épületrészek, pl. kapuk, díszpadló, trónus, síremlékek készítésére használták. A XIII. századtól az a vörösmárvány, illetve a belőle készült faragványok egész országba eljutottak. A XVI. század elején Lengyelországba is importálták.

A majolika

Majolika

Itáliai ónmázas kerámia. Az ókori keleten kialakult technikát az arabok közvetítették Spanyolországba, ahonnan a középkorban az olaszok átvették. Innen ered a Majorka (Mallorca) szigetére utaló elnevezése is. Az egyik legjelentősebb itáliai gyártóközpont, Faenza neve alapján fajansznak is nevezik. A technika lényege, hogy a fehér ónmázba mártott kiégetett edényt tűzálló kék, zöld, viola, barna, sárga, vörös festékekkel festették. Gyors munkára volt szükség és nem lehetett javítani. A festés után magas hőfokon (kb.1000 Celsius-fokon) kiégették, és ezzel igen élénk színeket értek el. A Mátyás-kori budai majolikaműhely ezt a faenzai technológiát és díszítményeket utánozza. Hasonló megjelenésű az észak-olasz eredetű mezza majolika technika, ahol az edényt fehér agyagmázzal (engobe-bal) vonták be, ezt bekarcolt (sgraffito) díszítéssel látták el, majd átlátszó ólommázzal borították. E technikát alkalmazták az 1500 körül működő pécsi műhelyben.

A Maria am Gestade templom

Maria am Gestade templom

Bécsben, 1343-60 között épült mint kápolna a mai templom szentélye. 1391 társaskáptalant alapítottak mellé, és ezért hozzáfogtak a kibővítéséhez. 1394-ben tették le az egyhajós hosszház alapkövét. Az építkezést Michael hercegi építőmester kezdte, de csak Peter Prachatitz fejezte be 1414-ben. A hosszház oldalához simuló, kősisakos tornyot 1428-29-ben fejezték be. A templom építése szorosan kapcsolódott a Stephanskirche építőműhelyéhez.

A mérmű

Mérmű

Gótikus díszítőmotívum. Körzővel és vonalzóval szerkesztett, ívekből, karéjokból és egyenesekből álló rácsszerű rajzolat amelyet kőből, fából, fémből egyaránt készítettek és a majd minden képzőművészeti műfaj előszeretettel használt.

A missale

Missale

Misekönyv

A nagycsalád

Nagycsalád

Legalább három nemzedék (szülők, nagyszülők, gyermekek) együttélésével létrejövő családforma.

A nemesi felkelés

Nemesi felkelés

A nemesek mind személyükben kötelesek voltak a király hívására az ország védelmére saját fegyvereikkel hadba vonulni. Az ilyen nemesi sereget nevezzük nemesi felkelésnek.

A nyugati rész

Nyugati rész

A kassai építkezések 1460 körül a Szt. Erzsébet templom nyugati részén folytatódtak. Ekkor épült a nyugati karzat, amelyet 1895-ben lebontottak és az ausztriai Kreuzenstein várában állítottak fel újra. A templom nyugati homlokzata elől a karzatra felvezető csigalépcső torony vimpergás keretezésű kis ajtaján 1462-es évszám, a karzatról a déli toronyba nyíló ajtón pedig 1461-es szerepel. A déli torony magas, négyszögletes alaprajzú alsó részét 1463-as évszám keltezi. Az alsó rész fölső szintjének vízszintesen kettéosztott nagy harangablakai a Zsigmond-kori brassói és a kolozsvári tornyokat idézik. Más motívumok viszont - például az ablak vállvonalában kialakított párkány, amelyről az ablak vimpergája és a fölső falszakaszt tagoló vakmérmű indul - a bécsi Stephanskirche formakincséből eredeztethető. A torony legfölső nyolcszögletű emeletét a rajta elhelyezett Mátyás-címer alapján 1469-1476 közé lehet keltezni. E szint építése azonban félbeszakadt, csak az alsó kőrácsos mellvédzóna készült el. 1472 előtt épült a templom délkeleti részéhez csatlakozó Cromer kápolna, majd egységes stílusban a templom nyugati részének északi és déli mellékkápolnája.

A palánk

Palánk

Fából készült erődítésfal. Általában szorosan egymás mellé leásott és összefont, majd a tűz ellen védekezésül agyaggal betapasztott cölöpökből állt. Az ágyú elterjedése után gyakorivá vált, hogy két cölöpsort vertek le, és a közüket földdel töltötték ki.

A Pálos rend

Pálos rend

Az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend. A rendalapító Özséb esztergomi kanonok 1250 körül egy pilisi barlangba vonult vissza, majd a köréje gyűlt társakkal megalapította pilisi Szent Kereszt kolostort. 1308-ban Gentilis bíboros, pápai követ engedélyezte számukra Szent Ágoston regulájának használatát. 1309-től központjukat a budaszentlőrinci kolostorba helyezték át. IX. Gergely pápa közvetlenül a szentszék alá rendelte őket. 1381-ben I. Lajos Velencétől megszerezte Remete Szent Pál ereklyéit, amelyet Budaszentlőrincen helyeztek el. A rend tagja volt a bibliafordító Báthory László (+1456), a híres prédikátor Csanády Albert (+1492) és rend történetét 1520 után megíró Gyöngyösi Gergely rendfőnök is.

A palotakápolna

A palotakápolna

A palotakápolnában csak kisebb munkákat végeztek: új, fehér márványból faragott reneszánsz oltárokat, szentségházat és ezüstsípokkal ékesített orgonát helyeztek el. Az orgonaerkélyt címerdíszes reneszánsz konzolok tartották. A hajó déli végében fából karzatot emeltek, amelyet híd kötött össze a déli palota nagytermével. Beboltozták a sekrestyét és a fölötte lévő királyi oratóriumot is. A kápolna új padlóburkolatot és színes mázas tetőcserepeket kapott.

A parleri hálóboltozat

Parleri hálóboltozat

A hálóboltozatok legkorábban megjelenő formája, amelyet Peter Parler alkalmazott először a prágai Szt. Vitus székesegyház főhajójában az 1370-es években. Tulajdonképpen két egymáson elcsúsztatott keresztboltozat összeszerkesztésével jön létre.

A pécsi egyetem

Pécsi egyetem

Magyarország első egyeteme. V. Orbán pápa 1367 szeptember 1-én kiadott bullájával állította fel. Valódi megteremtője és első kancellárja Vilmos pécsi püspök volt. Bölcsészeti és jogi karral rendelkezett, a teológia hiánya egyik oka volt elsorvadásának.

A philosztratus (Flavius)

Philosztratus (Flavius)

Athéni sophista, aki Septimius Severus és Caracalla császárok idején a római udvar környezetében élt és dolgozott I. sz. 170 körül született. Művei: egy regény tyanai Apolloniusról, amelyben a pythagoreusokat dicsőíti, egy két könyvnyi mű tudósokról, főként szónokokról, a trójai háború hőseinek jellemrajzai, főként szerelmes tárgyú levelei és egy nápolyi képtár 34 képének leírása. A XIX. században vált ismertté egy értekezése a testgyakorlásról.

A regále

Regále

A király által fenntartott monopóliumok: adók, vámok, só és színesfémbányászat, pénzverés. Az uralkodó a középkorban a legtöbbször ezeket a jogait úgy hasznosította, hogy magánszemélyeknek bérbe adta. Mátyás ezzel a több évszázados gyakorlattal szakított amikor a kincstárkezelésére bízta a regále jövedelmeket.

A regensburgi páholykonferencia

Regensburgi páholykonferencia

1459 április 25-én a Német-Római birodalom területének nagy építőpáholyaiból - Szászország kivételével - számos építőmester és kőfaragólegény gyűlt össze. Ez az első ismert páholynap. Itt rögzítették a páholyok egymás fölérendeltségi viszonyait. Erre elsősorban a páholyok vitás, peres ügyeinek szakmán belüli döntőbíráskodással való elsimítása miatt volt szükség. Négy főpáholy tekintélyét ismerték el, amelyek közül a legelsőnek a strassburgit tartották. A másik három Köln, Bern és Bécs volt. A Laurentz Spenyng által vezetett bécsi főpáholy fennhatósága alá tartozott Lambach, Steyr, Waidhofen és Magyarország, valamint az egész Duna-menti vidék.

A rendek

Rendek

A rend a középkori társadalomelméletek alapfogalma. Az emberiséget hivatása alapján hagyományosan három rendbe tagolták: a dolgozók, a harcolók és az imádkozók rendjébe. Az ország lakosai a rendekből álltak, ám a rendekbe csak a szabad embereket sorolták be. Ennek megfelelően a lakosság túlnyomó többsége nem számított egyik rend tagjának sem, ezáltal nem sorolták az ország sorsáról dönteni hivatott országlakosok körébe. A dolgozók rendjét a szabad városok polgárai képviselték, a harcolókét a nemesség, az imádkozók rendjét pedig a világi papság és a szerzetesek.

A robot

Robot

Jobbágyok munkaszolgáltatása, amelyet a földesúr majorságában kellett teljesíteniük. Amennyiben a földesúr maga nem gazdálkodott a robotot gyakran pénzen váltatta meg jobbágyaival.

A röghöz kötés

Röghöz kötés

A jobbágy, amennyiben nem voltak adósságai földesurával szemben elvileg szabadon költözködhetett. Ezt a jogát a földesurak a munkaerőhiány miatt igyekeztek korlátozni. Ez a törekvés tükröződik az 1514-es parasztháború leverése után hozott megtorló szándékú törvényekben, amelyek röghöz kötötték a jobbágyokat, azaz megfosztották őket szabad költözködési joguktól. Másrészt azonban a földesurak, éppen a munkaerőhiány miatt érdekeltek voltak mások jobbágyainak a saját birtokukra való elcsábításában is, ezért a röghöz kötést a valóságban soha sem sikerült következetesen alkalmazni.

A salzburgi egykori plébánia - (ma ferences) templom

Salzburgi egykori plébánia- (ma ferences) templom

A salzburgi egykori plébániatemplom háromhajós bazilikális hosszháza és az egykori keresztház déli kapuja az 1223-ban felszentelt koragótikus épületből maradt fenn. A keresztház és a szentély helyén 1408-ban kezdték meg Hans von Burghausen irányításával az új csarnokszentély építését. Hans mester halála után, 1432-ben a munka irányítását Stephan Krumenauer vette át. Az épületrész befejezését egy oltár 1452-es felszentelése jelzi. A tornyot csak 1486-98 között fejezték be. 1495-98-ban Michael Pacher készítette a főoltár retabulumát. A templomot 1635-ben a ferencesek kapták meg, és a XVIII. század elején barokk stílusban részben átalakították.

A Schwäbisch Gmünd-i Szt. Kereszt plébániatemplom

Schwäbisch Gmünd-i Szt. Kereszt plébániatemplom

A keleti toronypárral ellátott románkori plébániatemplom gótikus átépítését a hosszház újjáépítésével kezdték 1310-15 körül. Elsőként a nyugati homlokzat alsó része készült el. Az építkezés a kölni dómépítő páholy hatását mutatja. Kölnből érkezett a gmündi építkezés vezetésére Heinrich Parler aki befejezte a csarnokrendszerű hosszházat, és a meghagyott keleti toronypárok mögött 1351-ben elkezdte a csarnokrendszerű, körüljárós szentély építését 1351-ben. 1372-ben Johannes Parler vette át a munka irányítását apjától. 1377-ben már ideiglenesen lefedték a szentélyt, ami csak 1409-ben készült el. A főoltárt 1410-ben szentelték fel. Ekkor még sem a hosszházban sem a szentélyben nem álltak a boltozatok. 1490-ben indult meg a szentély beboltozása. 1497-ben a románkori tornyok beomlottak, azért a templom középső részét újjá kellett építeni. 1507-1521 között épült meg a hosszház boltozata.

A sodronyzománc

Sodronyzománc

A rekeszzománc egy fajtája. A díszítendő tárgyra lemezkéket rögzítenek, amelyre sodrott ezüstdrótból (filigránból) kialakított rekeszeket forrasztank. A rekeszek közét zománccal töltik ki. Kiégetés után a zománc összehúzódik és a filigrándrótok kiemelkednek a felületből. A technika XIV. századi, bizánci eredetű, észak-itáliai közvetítéssel került Magyarországra. Legkorábbi hazai emlékei a Zsigmond-korból származnak, de inkább a XV. század második felében terjedt el Magyarországon, és innen tovább Közép-Európában.

A stallum

Stallum

A templom kórusában álló imapult, térdeplő és pad kombinációja. A templom tengelyével párhuzamosan helyezték el, illetve a szentélyrekesztő hátfalánál végét L-alakban megtörték. Itáliában gyakori az az ókori eredetű elrendezés, amikor az oltár mögött, az apszis ívét követve, a középre helyezett püspöki trónus két oldalán építették meg a stallumokat. A stallum arra szolgált, hogy a kórusban imádkozó klerikusok, szerzetesek a hosszú szertartások alatt a felhajtható ülőkén lévő konzolra (misericordia) és a széles karfákra félig ülő helyzetben rátámaszkodhassanak (erre utal latin elnevezése is), illetve az ülőkét lehajtva leüljenek. A pad előtt elhelyezett állványra lehetett rakni az imakönyveket, illetve itt volt kiképezve a térdeplő. Nagyobb létszámú kórus számára többsoros stallumokat készítettek.

A statutumok

Statutumok

Határozatok, szabályok gyűjteménye.

A szamárhátív

Szamárhátív

A késő gótikus építészet egyik jellegzetes (díszítő)formája. Közepén csúcsban záródó ív, alul domború, felül homorú ívekből szerkesztve.

A szárnyasoltárok

Szárnyasoltárok

Az Alpoktól északra elterjedt későgótikus oltárforma. Feltehetően a figurális ereklyetartók tárolására szolgáló díszített sekrestyeszekrényekből alakult ki a XIV. század második felében. Fő részei a predella (talapzat) /1./, oltárszekrény /2./, oltárszárnyak /3./, oromzat /4./. A szárnyakat csak a nagymiséken nyitották ki, de a nagyböjt idején még akkor sem. Voltak duplaszárnyú oltárok is és olyan duplaszárnyú típusok is, ahol a külső szárny merev volt. A XVI. század első felében készültek reneszánsz szárnyasoltárok is.

A Székelykeresztúr - plébániatemplom

Székelykeresztúr - Plébániatemplom

A Székelyföldön, Udvarhelyszék központjában, Székelykeresztúr mezővárosában egy 1300 körüli nagyméretű, háromhajós, kéttornyos templom helyén épült fel a későgótikus plébániatemplom. A korábbi épület talán megsérülhetett, az újat ugyanis kisebbre, egyhajósra építették, bár a hajó méretei igen nagyok: szélessége 12 m. A hajót és a szentélyt egyaránt boltozhatták, de ma már csak a szentély 1458-as felirattal keltezett keresztboltozata áll.

A Székesegyház

Székesegyház 2.

A szentély belső terét hatalmas, gazdagon profilált pillérek tagolták három hajóra. A poligon támpillérei között kis, téglalap alaprajzú kápolnák kaptak helyet, amelyek külső homlokzatát támpillér osztotta két szakaszra. A két egyenes szakasz támpillérei közé hasonló, de nagyobb méretű kápolnákat építettek. E kápolnák a szentély terétől le voltak választva. Mindkét oldalon a nyugati kápolnához egy-egy belső lépcsőtorony kapcsolódott, amelyben két-két egymásba fűzött csigalépcső (a kassai Szt. Erzsébet templom déli keresztházának belső csigalépcsőjéhez hasonló szerkezet) vezetett fel az emeleti karzatokra. A déli oldalon feltárt falmaradványok arra vallanak, hogy a szentéllyel azonos szélességben, egységes alaprajzi rend szerint új kápolnasoros hosszházat is akartak építeni, de ennek munkálatai már alig indulhattak meg. A hatalmas későgótikus szentély mintaképei a délnémet régióban keresendőek. E típus kiinduló pontja a Schwäbisch Gmünd-i Szt. Kereszt plébániatemplom Henrich Parler által a XIV. század közepén megkezdett szentélye volt. Az egri épület konkrét előzményei Sváb- és Frankföldtől egészen Morvaországig terjedő területen lelhetőek fel. Az egri szentély - ha elkészül - ennek az emlékkörnek alaprajzi gazdagságát és részleteinek finomságát tekintve, igen előkelő darabja lett volna.

A székesfehérvári Szt. Péter templom

A székesfehérvári Szt. Péter templom

Székesfehérvár legősibb temploma, a várost alapító Géza fejedelem temetkezőhelye volt. Géza fia, Szent István király mögötte építette fel saját temetkezőtemplomát, a Szűz Mária prépostsági templomot. A két épületet a XI-XII. században feltehetően egy nagy udvar kötötte össze, amelyből a XIII. század második felében a város főtere lett. A IV. Béla által az 1230-as években átépíttetett Szt. Péter templom a város egyik plébániatemplomává vált. A török kiűzése után a ferencesek kaptak meg, és helyére építették fel a XVIII. században a mai barokk ferences templomot.

A személynök

Személynök

A királyi személyes jelenléti bíróság kormányzója. Az ő ítélőszéke alá tartoztak az úgynevezett személynöki városok.

A szemeskályhák

Szemeskályhák

Kívülről fűthető tüzelőberendezés, melynek agyagfalába külön erre a célra készített ún. "kályhaszemeket" építettek be. A kályhaszemek megnövelték a fűtőfelületet, így a kályha több meleget tudott sugározni a helyiség felé. A kályhaszemek formája lehetett kupa, szív vagy hagyma alakú, félgömbös tetejű vagy négyszögletes szájú.

A szentély

Szentély

A kassai plébániatemplom nyugati részein folyó munkákkal részben egy időben lebontották a XIV. század első feléből megmaradt régi főszentélyt, és egy hosszabb későgótikus kórust emeltek. A munka az 1470-es évek első felében fejeződött be, a bártfaihoz hasonló szentségházat 1471-ben állították fel a diadalív előtt, a főoltárt pedig 1470-es években készítették el. A szentély stílusa teljesen eltér a bécsies jellegű nyugati részekétől. Hálóboltozatos terét elegáns, de az ornamentális díszt nélkülöző kőfaragvány tagozatok tagolják. Legjellegzetesebb motívumai az ablak alatti falmezők törtvonalú vimpergával lezárt páros ülőfülkéi, amelyek bajorországi emlékeket, Hans Stetheimer műveit idézik. A szentély építőműhelye csak erre a munkára szerződtetett műhely volt, és semmilyen összefüggésbe nem hozható a templom nyugati részén dolgozó, bécsi tanultságú István mesterrel.

A szentély

A szentély

A pozsonyi Szt. Márton templom hosszházának befejezése után kezdődtek meg az új szentély munkálatai. A hosszú, egyhajós sokszög záródású szentélyt hálóboltozat fedi. Kváderkövekből épült falait gazdagon tagolt keretű mérműves ablakok törik át. A szentély építésének érdekében 1456 után a város vezetői és a Szt. Márton templom építkezését irányító templommester levelezésben állt Lorentz Spenninggel, a bécsi páholy vezetőjével és a véleményét kérték egy náluk dolgozó (már 1451 óta Pozsonyban kimutatható) bécsi kőfaragóról, Albrecht Würmről. Lorentz mester válaszában másik bécsi kőfaragó küldését is vállalta. A szentélyépítkezés hosszan elhúzódott, teljes felszentelésére csak 1497-ben került sor.

A Vajdahunyad - vár

Vajdahunyad - Vár

Hunyadi János az apja által emelt vajdahunyadi várát az 1440-es években először megerődítette. Az újonnan épült külső várfalakat négy kerek toronnyal és két kaputoronnyal erősítette meg, illetve egy teljesen külön álló öregtornyot is építtetett. Egy második építési fázisban a várat pompás palotává alakította. A korai belső várfalak védelmi szerepét megszüntetve a falszorosok egy részét beépítették. 1446-ban elkészült a kápolna, majd 1452-1453 között az emeletes lovagterem. Az új épületeket igen gazdag kőfaragómunkával díszítették, úgy tűnik, itt már francia mesterek is dolgoztak.

A Verrocchio

Verrocchio

Andrea del Cione,1436 Firenze - 1488 Velence. Szobrász, festő és ötvös. Giovanni di Verrocchio ötvös műhelyében tanult. Jelentős műhelyt tartott fenn Firenzében, több munkát végzett a Mediciek megrendelésére, így Piero és Giovanni de' Medici síremlékét a Firenzei San Lorenzoba 1472-ben. 1476-ban készítette Dávid bronzszobrát, 1477-ben kezdte meg segédjeivel a pistoiai Forteguerri síremlék faragását. 1483-ban állították fel a firenzei Orsanmichelen Krisztus és Szt. Tamás bronz szoborcsoportját. 1481-ben készítette el a velencei Colleoni lovas szobor modelljét. A szobron dolgozott 1488-ban halála előtt is. Vasari szerint Mátyás király számára Lorenzo de' Medici megrendelésére Nagy Sándorról és Dariusról bronz domborműveket készített. Egy fennmaradt levél szerint műhelyében 1488-ban egy fehérmárvány kutat faragtak a magyar királynak.

A visegrádi későgótikus építőműhely

A visegrádi későgótikus építőműhely

A visegrádi későgótikus építkezések műhelyéről meglehetősen részletes képpel rendelkezünk. Stílusuk alapvetően bécsi, alsó-ausztriai eredetű, de már más, Cseh- és Szászország felől érkező hatásokat is felvett. A későgótika általuk képviselt stílusváltozata meglehetősen elterjedt volt az 1470-80-as években Magyarországon. Néhány esetben feltételezhetően a Visegrádon is dolgozó kőfaragók vagy az egész műhely keze nyomát ismerhetjük fel. Ezek olyan építkezések, amelyek Visegrádhoz hasonlóan a budai udvarbírók kezelésében lévő birtokokon folytak.

A visegrádi reneszánsz

A visegrádi reneszánsz

Mátyás építkezései alapvetően későgótikus stílusban készültek. Az itáliai reneszánszot jobbára csak szobrászati és kisépítészeti alkotások: kutak, a kápolna berendezési tárgyai képviselik, valamint egyetlen építészeti szerkezet, az északkeleti palota díszudvarának emeleti loggiája. Ezeknek a reneszánsz elemeknek azonban igen nagy a művészettörténeti jelentőségük. Egyes darabok, mint a kápolna tabernákuluma és más carrarai márványból faragott kövei importtárgyak, amelyek azonban az 1480-as évek itáliai reneszánszának legjavát képviselik, a firenzei Verrocchio-műhelyből kerülhettek ki. A gerecsei vörösmárványból faragott kutak Giovanni Dalmata művei, aki Rómából érkezett Mátyás udvarába, és ott egy népes műhely élén vezette a palotareneszánsz szobrászati munkálatait. Ennek a visegrádi műhelynek lehetett tagja az a Giovanni Ricci is aki a palotakápolna madonnadomborművel díszített lunettáját faragta. Talán szintén Giovanni Dalmatától származhat a díszudvarreneszánsz loggiájának terve is. Ennek szerkezeti megoldása igen figyelemreméltó, hiszen először történt meg itt a reneszánsz építészetben a teljes udvart körülölelő oszlopos loggia és a balluszteres mellvéd összekapcsolása. Ezzel az úttörő szereppel magyarázható talán az oszlopok alatti törpepilléreknek a későbbi példáknál szokatlan kis mérete. Először hitelesen Visegrádon figyelhető meg a későgótikus és reneszánsz elemek szoros együttélése Magyarországon.

A Zsigmond-udvar

A Zsigmond-udvar

A nagyobb méretű külső udvart száraz árok választotta el a belső palotáktól. A belső vár bejáratot védő magas kaputoronyhoz híd vezetett, amelynek két oldalán két ruhátlan fegyveres alak bronzszobra őrködött. A külső udvart Zsigmond király épületei vették körül. Keleten Csonka-torony, északon a hatalmas kétszintes nagyterem, nyugaton pedig a hozzá kapcsolódó gyűlésterem határolta. A nagyteremépületet a nagy négyszögletes címertorony díszítette, amelyen Zsigmond aranyozott bronzszobra állt. Mátyás ezeket a pompás épületeket tovább díszítette. Elsősorban a nyugati oldalon álló épületszárnyat alakíttatta át. Udvari homlokzatát reneszánsz, vörösmárvány kapuzattal díszítette, a bronz kapuszárnyakat ajtószárnyakra Herkules tetteit ábrázoló borművekkel, és Antonio Bonfini Mátyást dicsőítő epigrammájával ékesítette. A kapuhoz széles vörösmárvány lépcsőt készíttetett, amelyet bronz kandeláberek világítottak meg. Tervezte a palotára újabb emeletek ráépítését is, de ez már nem valósult meg.

Albert király

Albert király

IV. Albert osztrák herceg fia. Luxemburgi Zsigmond magyar, cseh és német király hozzáadta lányát, Erzsébetet, és országai örökösének nevezte ki. Apja halála után 1404-ben lett osztrák herceg, majd Zsigmond halála után 1437-ben örökölte a magyar, cseh és német trónt. 1438-ban háborúba keveredett a cseh trónt követelő lengyel Jagellókkal. 1439-ben a szerb Szendrőt ostromló II. Murad török szultán ellen vonult seregével, de Titelnél, megállt és tétlenül nézte Szendrő elestét, majd feloszlatta seregét. A titeli táborban szerzett betegségében X. 27. én a Komárom megyei Neszmélyen hunyt el. Várandós felesége Erzsébet 1440 II. 22-én Komáromban megszülte fiát Lászlót.

Alispán

Alispán

A megyés ispán helyettese, általában annak familiárisa. Mivel a későközépkorban a megyésispánságokat a legtöbbször bárók kapták, honorbirtokként, akik bárói tisztségük következtében a leginkább a királyi udvarban tartózkodtak, így a megyei ügyek intézése mindinkább az alispánokra hárult.

Anjou István herceg

Anjou István herceg

(1332. VIII. 20. - 1354. VIII. 9.) I. Károly és Piaszt Erzsébet legkisebb fia. Szepesi, majd erdélyi, később horvát-dalmát-szlavón herceg. 1347-1349 között Lajos az ország kormányzójának nevezi ki. Ekkor építteti fel budai várát, amely a későbbi budai palota magja lett.

Antikva betűk

Antikva betűk

Humanista írásforma, amely az antik római feliratok betűtípusait újította fel. Reneszánsz stílusú feliratok jellegzetes betűformája.

Antonio Bonfini

Antonio Bonfini

1427-ben vagy 1434-ben született a közép itáliai Ascoliban, vagy Patrignone-ban. 1478-ban Recanati iskolájában kap professzori állást. Itt írta meg Ascoli történetét, a Beszélgetés a szüzességről című művét, amely a magyar királyi udvarban játszódik, a Hunyadi család történetét, epigrammákat és antik görög művek fordítását. Ezeket vitte magával ajándékként 1486-ban amikor Mátyás és Beatrix udvarába indult. Mátyás szívesen fogadta, Beatrix mellett felolvasói állást kapott és megbízta Philostratos, Filarete művének latinra való fordításával. Beatrixnak azonban feltehetően nem nyerte el a támogatását, így 1487-ben visszatért Recanatiba. Mátyás azonban 1488-ban visszahívta és megbízta a magyar történelem megírásával, és fizetésül a zárai állami bevételeket utalta ki neki. A mű írásához 1489 második felében fogott hozzá. Mátyás halála után II. Ulászló megbízásából folytatta munkáját. 1492-ben készült el a Mátyás haláláig szóló résszel, amiért magyar nemességet kapott. Ekkor hazautazott Itáliába. Csak 1494-ben tért vissza Magyarországra, amikor Ulászló megbízta a Magyar történet folytatásával, valamint a korábban megírt részek átdolgozásával, kibővítésével. Művének első négy könyvét 1494 -1496 között János scriptor a királyi könyvtár számára egy díszes példányban lemásolta. Az ötödik könyv kéziratán Bonfini 1497-ig dolgozott, amikor szélütést kapott. Betegsége miatt már nem tudott hazatérni, így 1502-ben Magyarországon hunyt el, és az óbudai Szt. Margit templomban temették el.

Aragóniai Beatrix

Aragóniai Beatrix

Aragóniai Ferdinánd nápolyi király lánya, Mátyás, magyar király második felesége. 1476 december 22-én Budán tartották az esküvőt. Beatrix kíséretében, illetve az ő hívására számos olasz művész és tudós is érkezett a magyar királyi udvarba. Gyermektelen maradt, de sikerült megakadályoznia Corvin János trónöröklését. II. Ulászló, ígéretének ellenére nem vette feleségül, így 1501-ben hazatért, ahol 1508-ban meghalt.

Az adminisztrátor

Adminisztrátor

Egy kolostor vagy más egyházi intézmény birtokainak jövedelmét élvező magánszemély. A adminisztrátor köteles volt fenntartani a gondjaira bízott intézményt, de a fennmaradó összegekkel tetszése szerint rendelkezhetett. Az intézmény egyéb ügyeibe nem volt joga beleszólni. Főleg a XV. században elterjedt rendszer volt, ami nagyban hozzájárult a középkori egyházi intézmények és egyházfegyelem romlásához. A adminisztrátori hivatalok osztogatásával az uralkodók jobbára saját udvaroncaik fizetését kívánták megoldani.

Az ágyútornyok

Ágyútornyok

A XV. században elterjedő ágyúkat a régi típusú várak vékony várfalain, szűk tornyaiban nem lehetett elhelyezni, ezért a XV. század második felétől elterjedtek a nagy méretű, vastag falú, ágyútornyok, amelyekben több szinten boltozott ágyútermek kaptak helyet, amelyekben speciális ágyúlőréseket és a lőporfüst elvezetéséhez szükséges szellőzőket is kialakítottak. Az ágyútornyok kifejlesztésében elsősorban az itáliai hadiépítészek jártak az élen.

Az álbazilika

Álbazilika

Lépcsős bazilikának is nevezik. Olyan három-, esetleg öthajós épület, ahol a középső hajó a mellékhajóknál valamivel magasabb ugyan, de nem annyival, hogy a mellékhajók árkádjai fölé még egy ablaksor is beférne.

Az álkörüljárós szentélyű csarnoktemplom

Álkörüljárós szentélyű csarnoktemplom

Olyan háromhajós, poligonális záródású csarnoktemplom, ahol a hajókat elválasztó pillérsorok a szentélyben nem követeik a körítőfalak vonalát, vagyis nem fordulnak körül. A XIV. századi osztrák építészetben megszülető Közép-Európa-szerte elterjedt épülettípus.

Az apródok

Apródok

Nemesi származású gyermekek, akiket családjuk a királyi vagy egy tekintélyes főnemesi udvarba küldött, hogy ott, urukat szolgálva megtanulják a lovagi élethez szükséges ismereteket: a fegyverforgatás, lovaglás, vadászat, udvari etikett stb. szabályait.

Az Aranybulla

Aranybulla

Aranyból öntött függőpecsét, különösen reprezentatív királyi oklevelek hitelesítésére szolgált.

Az axiskápolna

Axiskápolna

Templomszentély mögött, annak tengelyében elhelyezett, a szentélyből nyíló kápolna.

Az empórium

Empórium

Oldalkarzat. A templomok mellékhajói fölé épített, a főhajó felé árkádnyílásokkal megnyitott karzat.

Az építőpáholy

Építőpáholy

Eredetileg annak a barakképületnek a neve, ahol a kőfaragók dolgoztak és az építkezés irodája volt. Átvitt értelemben a gótika korának legfontosabb építési szervezeti formáját jelöli, egy-egy nagyobb építkezés gazdasági és műszaki irányítását és kivitelezését ellátó testületet.

Az erdei üveg

Erdei üveg

Az üveget gyakran erdei hutákban állították elő. Ennek oka részben a huták tűzveszélyessége volt, amiért az ilyen műhelyeket nem engedték be a településekre, másrészt a fa és vízigény. Ezek az erdei huták nem túl jó minőségű, de olcsó üveget állítottak elő.

Az északi későgótika

Az északi későgótika

Az 1470-es évek második felében az ország keleti részén, elsősorban Erdélyben jelent meg egy új stílus, amely a későgótika egy új nyugati eredetű, de Magyarországra feltehetően északról: Cseh- és Szászország felől, Szilézia és Kis-Lengyelország közvetítésével érkezett. E stílus talán már Mátyás életének utolsó éveiben megjelent az ország más területein is, de lehet, hogy erre csak utóda II. Ulászló uralkodása alatt került sor. A stílus terjedését egyes jelek szerint a kincstár építkezései segítették. Erdélyben a kincstár alá tartozó sókamarák intézték a királyi építkezések ügyeit, és e hivatalok érthető módon a helyben jelen lévő mestereket alkalmazták. E kincstári építkezéseken bevált mesterek az ország más területein folytatott királyi (Buda, Székesfehérvár), majd városi (Pest) és magán építkezésekre is eljuthattak a Jagello-korban, elterjesztve ezáltal az általuk ismert stílusirányzatot.

Az idomtégla

Idomtégla

Negatív formába préselt, vagy a kiszárított de még kiégetetlen agyagtömbből kifaragott építészeti tagozat.

Az ispotály

Ispotály

Középkori karitatív intézmény, a kórház, szegényház, zarándokház funkcióit látta el. A városok, magánalapítványok vagy szerzetesrendek tartottak fenn nyilvános ispotályokat. Az ispotály központi része a nagy kórházterem volt, amelyhez kápolna kapcsolódott, hogy az ágyban fekvő betegek is hallgathassák az istentiszteletet.

Az itáliai reneszánsz

Az itáliai reneszánsz

A gótikus stílusirányzatok mellett az 1480-as évektől a visegrádi palota építkezésein megjelent az új itáliai stílus: a reneszánsz. Az 1480-as évek második felében a budai palotaépítkezéseken már sokkal fontosabb szerephez jutott. A Mátyás korban azonban alig terjedt túl a királyi udvaron, rajta kívül csak szórványosan jelentkezett az új stílus: Visegrád közvetítésével talán Vác, Buda közvetítésével pedig talán Nagyvárad püspöki építkezésein. Mátyás halála után azonban igen gyorsan elterjedt, és a Jagelló-korban már számos magánépítkezésen is fontos szerepet kapott, de szinte minden esetben gótikus szerkezetekkel vegyesen alkalmazták formáit.

Az itáliai reneszánsz

Itáliai reneszánsz

Az antik művészetet programszerűen utánzó képzőművészetet a XV. század második évtizedétől teremtették meg olyan jelentős firenzei művészek, mint az építész Brunelleschi, a szobrász Donatello vagy a festő Masaccio. Az új stílus a század közepére eljutott Itália többi nagy kulturális központjába is, többek között Rómába, Nápolyba, Velencébe és Lombardiába, ahol jellegzetes helyi változatai alakultak ki. Itálián kívül először az 1470-80-as években került a stílus, Mátyás magyarországi udvarába, ám az 1490-es években már Európa legtöbb országában kimutatható a hatása. A klasszikus reneszánsz korszak végét Róma 1527-as kirablásával számoljuk.

Az obszerváns ferencesek

Obszerváns ferencesek

A Szt. Ferenc által létrehozott koldulórend XV. század elején megalakult ága, amely a szigorúan ragaszkodott a Szt. Ferenc által készített szabályzathoz, különösen annak a szegénységet megkövetelő tételeihez. Az igen hamar közkedveltté váló rend fontos szerepet játszott az eretnekek elleni harcban is.

Az óbudai egyetem

Óbudai egyetem

1395. október 6-án adta ki IX. Bonifác pápa az Óbudai egyetem alapítólevelét. Az egyetemet feltehetően Mária királynő hozta létre saját városában, élére pedig Óvári Lukács óbudai prépostot választotta ki. Mivel azonban a királynő a pápai engedély kiadásakor már halott volt, lehetséges, hogy az soha sem kezdte meg működését. Zsigmond király, csak 1410-ben kért Ozorai Pipó útján XXXIII. János pápától engedélyt az egyetem újbóli megalapítására. A pápai oklevelet Branda Castiglione, piacenzai püspök, pápai legátus hozta el. Ekkor a huszita veszély, a prágai egyetem eretnekké válása kényszerítette ki az intézmény feltámasztását. 1415-ben a konstanci zsinaton jelen is volt az óbudai egyetem hét professzora. Később azonban nincs adatunk az egyetem létéről.

Az öregtorony

Öregtorony

A középkori várak legnagyobb és legerősebb kifejezetten védelmi célt szolgáló, tehát lakásnak nem használt tornya. Általában a várnak azon részén emelték, amely támadásnak leginkább ki volt téve (például a kapu közelébe), de ugyanakkor jól védhető volt, hiszen általában a védők utolsó menedékeként is szolgált.

Az Urbinoi hercegi palota

Urbinoi hercegi palota

Federico da Montefeltro 1444-ben szerezte meg Urbino városát. 1450-1465 között, régebbi épületeket kibővítve hozta létre első palotáját, ami a mai épület K-i szárnyát alkotja. 1465-ben a dalmát Luciano Lauranat bízta meg az épület kibővítésével, aki 1472-ig dolgozott rajta. Ekkor épült ki a négyzetes középudvar és az új hercegi lakosztályt magába foglaló tornyos homlokzat, amihez függőkert is csatlakozott. 1474 körül vette át az építkezés vezetését a sienai Francesco di Giorgo Martini, aki 1482-ig irányította a palota befejezését.

Az utcai homlokzat

Az utcai homlokzat

A palota végig beépített 123 m hosszú Dunára néző főhomlokzatát egy hatalmas, címerekkel díszített zárt erkéllyel ékesítették. 10 m széles hálóboltozatos alépítményét két nagy, szamárhátíves vimpergával keretelt csúcsíves árkád nyitotta meg az utca felé. Az emelet vakmérműves mellvédjét áttört indafonadékkal díszített párkány zárta le. A főhomlokzat nagy, háromosztatú ablakait szoborfülkék szegélyezték, amelyekben Magyarország címereit tartó angyal alakokat helyeztek el. A fülkéket lezáró szoborbaldachinok támasztották alá az ablakok feletti szamárhátíves vimpergákat, amelyek alatt színes festésű timpanondomborművek helyezkedtek el, valószínűleg növényi ornamentikával díszített háttér előtt álló, királyi címereket tartó vadember figurákkal. A vimpergák mögött a falsíkot kőrács tagolta, fölül pedig vakmérműves fríz zárta le. A főhomlokzat két ablaka között egy háromszög alaprajzú erkélyecske ugrott ki. E fiókerkély ablakai felett két, baldachinnal fedett nagy szoborfülkében két-két angyal Mátyás király és Beatrix királynékoronás címereit tartotta. A nagy erkély koronázópárkányát sűrűn elhelyezett, színesre festett kis címerpajzsok díszítették. Ezek részben magyar főnemesi családok, részben országok címereit ábrázolták. Az erkély oldalhomlokzatai valamivel szerényebbek voltak, de ezek emeleti szintjén is nagy, háromosztatú ablakok nyíltak, továbbá a főhomlokzat vakmérműves faltagolása és a főpárkány címersorozata is folytatódott rajtuk. Az erkély az utcai szárny nagy tanácsterméből nyílott. Bejáratát egy hatalmas falfülke foglalta magába. A fülke falait freskók borították, és benne egy nyolcszögű középoszlopra támaszkodó, gazdagon tagolt kettős árkád nyílott az erkélyre. Az erkély belsejét fedő hálóboltozatot függő zárókövek, dús lombdísz és főúri családok fehérre meszelt címerei gazdagították.