a Földközi-tenger, az Appenini- és a Balkán-félsziget közé eső melléktenger, illetve annak partvidéke és annak közvetlen környezete. Jelentős kikötővárosok (Velence, Rijeka) és fürdőhelyek találhatók itt, mind az olasz, mind a horvát oldalon.

a világ egyik legősibb kúltúrló fajtájának, a türkmén lónak mai leszármazottja. Nevét tenyésztőjéről, az AHAL-oázis környékén letelepedett türkmén „TEKE” törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról kapta. Régészeti kutatások szerint a lovat i.e. 4. évezred második felében háziasították Dél-Oroszország és talán a türkmén sztyeppék területén. Egyes feljegyzések már i.e. 2000-ben említik és ábrázolják az ilyen típusú lovakat Perzsiában.

rövid, perzs kard.

kezdetben az akindzsik javarészt olyan, pásztorkodó életmódot folytató ruméliai törökök voltak, akik bizonyos adók alól mentesültek. Mindnyájan fizetség nélkül, csupán kedvezményeik fejében és persze a zsákmány reményében vettek részt a hadjáratokban, hogy a rablott holmikkal és foglyokkal űzött kereskedésből egészítsék ki jövedelmüket. A 15. század közepe után azonban mindinkább elenyészett az akindzsi életmód és státus nomád és önkéntes jellege. Az állam fokozatosan állandó lakóhelyhez kötötte, telkekre ültette és földművelésre kényszerítette őket, illetve soraikat egyre nagyobb arányban töltötte fel eredetileg "rája"(adóköteles alattvaló) katonákkal. Az akindzsikat ekkor már inkább katonaparasztoknak kell tekintenünk, akik békeidőben ökreikkel földet műveltek, és a tized, illetve néhány más adó alól felmentést kaptak.

a Duna-folyó alsó folyását nevezik így, ami a Vaskaputól a Fekete-tengeri deltatorkolatig tartó szakaszt jelöli.

az ókorba élt lovas nomád népcsoport, akiket a szkítákkal hoznak rokonságba. Mindenesetre vallásuk, szokásaik és művészetük nagyon hasonlít egymáshoz.

az első magyar királyi családból származó uralkodók. Az uralkodóház magát Attila, hun királytól származtatta, de folyamatos nemzedékrendje csak Álmostól vezethető le, akinek fia volt a 889-ben fejedelemmé választott Árpád, a dinasztia névadója. A házból összesen 6 fejedelem és 23 király származott, s mintegy 400 évig irányította és határozta meg a magyar nép és Magyarország sorsát. Az uralkodóház férfiága III. András halálával, 1301-ben halt ki.

nyolc piros és fehér sávval ellátott címer, amit először az Árpádházi királyok használtak. Az első Árpád-házi király, aki címert használt III. Béla volt. Ami korábbi jelvényeket, kereszteket használtak esetleg pénzérméken, azok nem szerepeltek címerpajzsban, tehát nem címerek. III. Béla címere egy pajzsban lebegő kettőskereszt volt. Fia, Imre kezdte használni az ún. Árpád-sávos címert. II. András után (megh. 1235) a királyok a kettőskereszteset használták, a vágásos címer családi címer lett, azaz a származást volt hivatott mutatni. Így például az Anjouk is az Árpád-sávos címert egyesítették Franciaország címerével, mert a kettőskeresztes címert csak a király használta. Később több leszármazott is használta a vágásos címert, mint elemet összetett címerénél. A kettőskeresztes címert viszont csak a magyar uralkodók használták.

a népvándorlás korának legtekintélyesebb barbár uralkodója, születési ideje nem ismert, halála 453-ban következett be. Hadjáratai során benyomult a Bizánci Császárságba, eljutott Galliáig, és Észak-Itáliába. Halála után az általa megalkotott hun birodalom, amelynek központja a Tisza-vidéken volt, felbomlott.

az 1848/49-es szabadságharcban használt elöltöltős, gyutacsos lovassági karabély.

az i.sz. V-VIII. században Magyarország területén élt, altjai nyelvet beszélő, közép-ázsiai eredetű lovas, nomád nép, amely a történelem során kihalt.

olyan puha marhabőr, amelyet növényi anyagokkal cserzettek ki.

az 1770es évek végén azonban Mária Terézia rokoni kapcsolatok révén igényt tartott az 1777-ben kihalt bajor választófejedelmi család örökségére. Amikor azonban az osztrák csapatok Bajorországba vonultak, a Habsburgok erősödésétől tartó II. Frigyes Csehországra támadt. Az 1778-ban kirobbant bajor örökösödési háborúnak azonban nem volt nagyobb csatája. Az idős porosz király nem mert kezdeményezni. A II. József parancsnoksága alatt álló osztrák seregnek végül sikerült kimanővereznie a poroszokat Csehországból.

Dél-Európa keleti részén a földközi tengerbe nyúló félsziget neve. Legnagyobb része hegyes vidék. Előbb a rómaiak, majd később a bizánciak egyesítették, a mohácsi vész után hosszú időre török uralom alá került, ami csak a XIX. század utolsó negyedében szűnt meg. A földrajzi fogalmat sokszor negatív felhanggal a rendezetlenség állapotára használják (balkáni állapotok).

a történelmi Magyarország déli tartományainak kormányzóját nevezték így a XII-XVI. században. Az 1867-es kiegyezés után az autonóm horvát-szlavón-dalmát kormány feje, horvát bán.

eredetileg a főuraknak, vármegyéknek stb., saját, katonai, főleg lovas csapata. Később inkább az ünnepélyes alkalmakkor felvonuló magyaros díszöltözetű lovas csapatokra használták a kifejezést.

az osztrák fővárosban található Hadtörténeti Múzeumot nevezik Arsenalnak.

derékba szabott, bélelt rövid (prémes) télikabát, ködmön. Bekes Gáspár XVI. századi hadvezér nevéből származó főnevünk.

török eredetű nép. Eredetileg a Kaszpi-tenger partján éltek, ahonnan a IX. században a kazárok és más török törzsek elűzték őket. Ezután a Dnyeper és a Duna torkolata közti sztyeppeken telepedtek le, innen a kunok elől menekülve az első Árpád-házi királyok idején kisebb csoportokban Magyarországon telepedtek le, majd fokozatosan beolvadtak a magyararságba.

a török önkéntes, irreguláris lovasság egy fajtája. Lényegében könnyűlovasok, akik huszáros harcmodorban csatáztak, Gárdonyi az Egri Csillagokban említi őket.

gróf (1795-1868): a szabadságharcban, mint honvédtiszt vett részt, ami miatt Világos után kényszersorozták. 1861-ben Versec országgyűlési követe.

a magyar honvédség sapkája. Könnyű, elöl ellenzővel ellátott sapka, amely a fejtetőn előre, a homlok felé kissé kicsúcsosodik. Ide a csúcsra tűzik ki a csapatjelvényt. Az eredeti Bocskai sapka szürke és bordó színű volt, később csukaszürke, majd khaki színű lett.

Bocskai István erdélyi magyar fejedelem Bethlen Gábor ösztönzésére 1604-ben Habsburg-ellenes függetlenségi harcot indított Erdély lepusztítása és a vallási türelem megóvása végett. 1605-ben Magyarország és Erdély fejedelmévé választották. 1606-ban a bécsi béke megkötésével I. Rudolf császárt az alkotmány és a protestánsok vallásszabadságának elismerésére kényszerítette.

a kalpag a fejrészből, a homlokdíszből, a sapkarózsából, a sastollból, a fehér kócsagforgóból és a Bocskai-díszből állt. A sapkához karima és tucsak tartozott. Ez utóbbi alatt a sapka fejet fedő részét értették. A tucsak fegyvernemi színekben pompázott, a kalpag homlokrészét államcímer, nemzeti színű sapkarózsa és sastoll (tábornokok részére kócsagforgó) díszítette, a sapkarózsa egyben a sastoll (kócsagforgó) hüvelyéül is szolgált. A fekete kamgarnszövetből készült karima bal oldalát Bocskai-dísz ékesítette (fegyvernemi alátétszínnel és arany zsinórpárokkal).

többnyire arany- és ezüstszálakkal gazdagon átszőtt mintás selyemszövet. Világi és egyházi ruhák készítésén kívül bútorok kárpitozására használták.

a Rákóczi-szabadságharc leverése után szökésben lévő kurucokat nevezték bujdosóknak.

francia kifejezés, jelentése: könnyűlovas (magyarítva savlizsároknak is nevezték a könnyűlovasokat)

lemezvértek áttörésére kifejlesztett régi magyar fegyver. A kurucok, később a huszárok fejük felett forgatva rontottak rá az ellenségre, annak páncélzatát áttörve.

magas tetejű, ellenzős katonai fejfedő.

a csákón található körbetekert zsinór, ami rendfokozatot volt hivatott mutatni.

a csákó elejére tűzött címer, jelkép.

a Habsburgok címerében található kétfejű sast nevezték így.

gróf, osztrák hadvezér, szül. 1724., megh. 1797. Eleinte a francia hadseregben szolgált, majd átlépett az osztrákba és csakhamar altábornagy lett. Többször megverte a franciákat, de 1796. az itáliai harctéren visszaszorították Mantovába, ahol hősiesen védte magát, mígnem az éhínség megadásra kényszerítette. Magyarország katonai parancsnokának nevezték ki, de állása elfoglalása előtt meghalt.

a törökök oldalán harcoló katonák, akik csak háborúba álltak be a seregbe, egyébként rablásból, útonállásból tartották fenn magukat.

valamekkora szárral rendelkező saru, ami rövidnek tekinthető a teljesszárú lábbelikhez képest. A régi időben olyan lábbeli lehetett ez, amely hasonlított a mai magas szárú cipőhöz.

valamely déli szláv nyelvet (horvát, szerb, albán, bolgár, stb.) beszélő szláv nép. A Balkán-félszigeten élő szláv népekre használatos kifejezés.

az 1920 előtti, történelmi Magyarország legdélibb területeit nevezték így. 1914-ben Krassó-Szörény, Torontál, Pozsega, Verőcze, Temes, Hunyad vármegyék területeit, illetve a mai Vajdaságot értették a Délvidék elnevezés alatt.

katonai körzetet jelent. Az abszolutizmus korában Magyarországot öt katonai körzetre, azaz distriktusra osztották.

testhez simuló, csípőig érő zsinóros zubbony.

a lényege az, hogy a lóra szállt gyalogság a csatatér közelében leszállt a lóról és gyalogosan ment az ütközetbe. Előnye, hogy így nagyon mozgékonnyá tette a gyalogságot. A lovaik gyengébb felépítésűek voltak, mivel csak szállításra használták őket. A harcba lőfegyverekkel, karddal vagy szablyával vetek részt. Zárt tömegben ritkán támadtak, inkább felderítő és utóvéd harcokban vettek részt. Mária Terézia korában váltak teljesértékű lovas katonákká.

dragonyosokból szervezett katonai egység. Végleges szervezett formája a XVII. század alakult ki, amikor II. Frigyes porosz király jobb minőségű lovakkal és fegyverzettel látta el a dragonyosokat.

1331-ban foglalta el Szerbia trónját. Legfontosabb céljának azt tekintette, hogy országa a Balkán vezetõ államá váljon, mivel a Bizánci Birodalom a belsõ gyengeségek, és az állandó polgárháborúk következtében erõteljesen meggyengült. A szerb uralkodó befogadta országába a bizánci menekültekek, akik görög mintára szervezték az államigazgatást. Törvénykönyve a középkori szerb történelem egyik alapvetõ forrása. Az ország területét is jelentõsen nõvelte, elfoglalta Albániát és Macedóniát, és megverte a bolgárokat is. Hatalma az Égei-tengerig ért. Többször csatározott I. Lajos királlyal, aki döntõ vereséget nem tudott reá mérni. Hatalmi ambícióit jól jellemezte, hogy 1346-ban felvette a szerbek és rómaiak cárja címet is. Tervbe vette Bizánc elfoglalását is, de a hadjárat elõkészítése során elhunyt. Halála után országában polgárháború ütötte fel a fejét, és az egykori Nagy-Szerbia maradványa már nem volt képes ellenállni az Oszmán Birodalom hódító törekvéseinek.

mongol nagykán (1155 vagy 1167-1227). 1206-ban, a mongol törzsek általános gyűlésén kiáltották ki Mongólia valamennyi nomád törzsének uralkodójává. 1211-1216 között meghódította Észak-Kínát, 1219-ben Mandzsúriát, majd egész Közép-Ázsiát és fokozatosan szinte egész Ázsiát. Birodalma a Csendes-óceántól a Fekete-tengerig terjedt.

a Délvidéken, Temesben található erdő, ahol a „hunzarok” garázdálkodtak. 1378-ban I. Lajos király utasítást adott a temesi bánnak, hogy fékezze meg őket. Ez az elnevezés a huszár szó egyik korai alakja.

a XVI. század végétől használatos lőfegyver, aminek alakja a mai puskákéval gyakorlatilag azonos. A fegyvert a csövön keresztül elöl lehetett megtölteni. Először a lőport, majd a golyót és végül a fojtást nyomták bele a csőbe egy fémpálcával. Az elsütő szerkezetet, a ravaszt újjal húzták meg. Pontosan csak nagyon közelre lehetett használni.

történelmi államalakulat, önálló fejedelemség, az egykori Magyarország része, ma Romániához tartozik. A Kárpát-medence keleti részén található, területe 48 ezer négyzetkilométer. A Keleti- és a Déli-Kárpátok vonulata határolja, nagy kiterjedésű szigetszerű hegységekre és medencékre tagolódik. Délről az Erdélyi-havasok zárja le, nyugaton a síksági perem választja el a magyar Alföldtől.

Bem tábornok vezetésével 1849 márciusára a magyar honvédség nehéz téli harcokban egész Erdélyből kiverte az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz seregeket. Bem apó 1849. január 13-án vonult be Marosvásárhelyre, márciusra kitakarította Erdélyt.

Hannover királya. A II. Hannover-huszárezred ezredtulajdonosa. Az ezredet 1742-ben alapították. Tulajdonosa 1847-töl Ernő Ágost Hannover királya (ezért a Hannover huszárok elnevezés), parancsnoka 1845-től Kiss Ernő ezredes, a későbbi aradi vértanú tábornok. Az erdélyi kiegészítésű ezred 1848 tavaszán Magyarországon állomásozott, s döntő szerepet játszott a Délvidék megtartásában.

Galícia katonai és polgári kormányzója. Őt küldték Erdélybe teljhatalmú királyi biztosnak 1834-ben.

Bem tábornok vezetésével 1849 márciusára a magyar honvédség nehéz téli harcokban egész Erdélyből kiverte az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz seregeket. Bem apó 1849. január 13-án vonult be Marosvásárhelyre, márciusra kitakarította Erdélyt.

protokolláris cím, az ezred jelképes első embere. Minden esetben valamilyen magas rangú főnemes, vagy maga az uralkodó volt a cím tulajdonosa.

a lószerszám része. A nyeregnek a ló farkára hurkolódó, kipárnázott szíja.

Ágost táborszernagynak és Lajos Fülöp leányának fia, a családban az ötödik gyerek volt. Az egyik bátyja honvéd tábornok, a másik brazil tengernagy volt (a brazil császárok is a Koburg dinasztiából kerültek ki). Huszártisztként Ferdinánd hosszú szabadságokat vett ki ezredétől, sokat utazott, többek között Bulgáriában is, tehát nem igaz, hogy számára ismeretlen ország fejedelme lett. 1881-ben részt vett III. Sándor orosz cár megkoronázásán. Hobbija egyébként a botanika volt, murányi várában nagy botanikus kertet épített ki, de pravoszláv kápolnát is emeltetett, bár maga megmaradt katolikusnak, ezért ilyen templomot is építtetett Murányban. Megválasztására 1887-ben került sor. Bulgária csak 1908-ban kiáltotta függetlenségét, akkor vette fel Ferdinánd a cár címet, mert ez volt a középkori bolgár uralkodók címe a X. század óta, de ugyanakkor bejelentették, hogy egyéb nyelveken a király címnek felel meg, a magyar sajtóban és a szakirodalomban ezért nevezték őt és fiát hol cárnak, hol királynak. 1918-ban lemond a trónról.

(Graz, 1863. dec. 18. - Szarajevo, 1914. jún. 28.): osztrák-estei főherceg, osztrák és magyar trónörökös. Károly Lajos főherceg, Ferenc József testvére és Mária Annunciata nápolyi kir. hercegnő legidősebb fia. 1896-ban Rudolf trónörökös halála után lett a Monarchia trónörököse. Ambiciózus, hatalomra törő politikus volt, nagy céltudatossággal munkálkodott a Monarchia ügyeire való befolyása állandó növelésén. Főleg a hadseregre gyakorolt közvetlen és közvetett befolyása volt jelentős. A Monarchia dualista rendszerének felszámolására, centralizált birodalom létrehozására törekedett. A dualizmust védelmező magyar uralkodó körök ellen demagóg módszerekkel igyekezett kijátszani a nemzetiségi törekvéseket és az általános választójog jelszavát. Külpolitikai téren szélsőségesen agresszív, militarista politikát képviselt. 1914. jún. 28-án Szarajevóban, ahol egy hadgyakorlat alkalmával tartózkodott, Gavrilo Princip szerb diák, egy szerbiai nacionalista titkos szervezet tagja, feleségével együtt meggyilkolta. A gyilkosság okozta külpolitikai fejlemények az I. világháború közvetlen kiváltó okává váltak.

(1830-1916) osztrák császár és magyar király. Császárként 1848-ban lépett a trónra, és mindjárt uralkodása kezdetén a magyar szabadságharc leverésének nehéz feladatával kellett szembesülnie. Kezdeti politikáját merev, abszolutista államirányítás jellemezte, melyhez a német nyelvű területek feletti irányítás megszerzésének szándéka társult. Az 1859-ben Solferinónál elszenvedett vereség után mérséklődni kezedett az abszolutista irányítás, az 1866-ban Poroszországtól elszenvedett vereség következtében le kellett mondania nagy álmáról, a németség feletti vezetõ szereprõl. Az 1867-es kiegyezés nyomán dualista államszerkezetûvé vált a Monarchia. Ebben az évben magyar királlyá is koronázták. A késõbbiek során mereven elzárkózott a további engedmények adásától mind a magyarok, mind más népek részére, és külpolitikájában a Balkán felé fordult. Mivel hódítási törekvései ellentétesek voltak Oroszország érdekeivel, elõbb Németországgal szövetkezett (1879), majd csatlakozott Olaszország is (1882). Ezen hatalmi törekvések és érdekellentétek vezettek fokozatosan a világháború kitöréséhez, melynek indoka a trónörökös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása volt. Halála után unokaöccsének fia, Károly került a trónra.

célszerűen kialakított zabla, ami a kemény szájú lovak fékezésére, esetleg idomítására szolgál. A huszárok széleskörben használták, mert kezesebbé, gyorsabban irányíthatóvá teszi a lovakat.

hajlított pengéjű, egyélű vágófegyver, a keleti népek ősi fegyverfajtája. A honfoglaló magyarok még Ázsiából hozták magukkal a keskeny pengéjű, lehajló szárú, keresztvassal ellátott szablyafajtát. Szent István korában a nyugati mintájú egyenes, kétélű kard kiszorította, azonban a XV. század folyamán a török háborúk alatt ismét nemzeti fegyverré vált. A XVI. század elején kifejlődött a tisztán magyarnak mondható típus. Széles, fokéles pengével, egyenes, megnyúlt keresztvas-szárakkal. A szablya egész Európában elterjedt.

a fokost már a bronzkor végén is használták. Olyan fegyver ez, amely fejsze, csákány- vagy baltaalakú, nyele hosszú. A magyar népviselet kiegészítő része, a pusztai nép fegyvere. A fejszék között találunk fokos-csákányt, fokos baltát, madárcsőrű fokost. A XVII. században változata a topor, gyöngyházzal és elefántcsonttal díszített nyelű fegyver volt, amelynek nyelébe lőfegyvert is építettek.

valamilyen főúr által toborzott és fenntartott katonai csapatok voltak, később ezekből alakultak ki a huszárezredek, melyek élén az ezredtulajdonos (általában valamilyen főúr) állt.

a francia háborúk 1792 tavaszán kezdődtek. A magyar országgyűlés sok ezer újoncot, lovat ajánlott fel, ám a véres hadszíntereken gyorsan fogyott a magyar élet. 1796 őszére Ausztria katonai és politikai helyzete válságosra fordult. Ferenc király a veszély pillanatában a magyar rendeknek arra a kiállására emlékezett, amikor Mária Teréziának életüket és vérüket felajánlva megmentették a Habsburg Birodalmat. A harcok csaknem negyedszázadig tartottak, szinte észrevétlenül mentek át a napóleoni háborúkba.

a francia Alpokban található kovás mészkőből gyártott anyag, amelyet pisztolyok és puskák elsütéséhez használtak.

az 1848/49-es szabadságharcban általában ezeket az akkor már kissé elavultnak számító lőfegyvereket használták. Gyújtószerkezete gyakran elromlott.

finom acélból készült kard. (Török-délszláv) "európai módra", azaz finoman elkészített; a szablya általánosan használt elnevezése Magyarországon a XVI-XVII. században. Onnan ered, hogy az Európába szánt török szablyapengékre a fringia szót vésték. Később a nyugaton készült pengékre is ezt vésték rá.

XVIII. század elejéig használt lófelszerelés. Ez a nyeregfajta a honfoglalás korától szinte változatlanul őrizte jellegzetességeit: nyeregdeszkái nagyok voltak, kápái pedig alacsonyak. A nyeregdeszkák azért voltak nagyok, hogy a lovas súlya a ló hátának minél nagyobb felületén osztódjék el. A nyeregre ülésbőrt tettek, vagy szíjakból hálószerű felületet fontak.

hadseregnél régen így nevezték a tábornokot. De ez a megszólítása a férfi szerzetesrendek tartományi főnökeinek is.

1818. január 30-án a Szepes megyei Toporcon született az a magyar kémikus, aki a szabadságharc hadvezéreként szerzett magának hírnevet. Az ifjú Görgey tanár szeretett volna lenni, de édesapja katonatiszti pályára kényszerítette. Tulinban végezte az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból 1844-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különbözõ oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két előkelõ folyóiratban is megjelent. Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelõ beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá. A szabadságharc szörnyű bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlõdését, de nem válhatott újra e tudomány aktív mûvelõjévé. Az elsõ világháború közepén, 1916-ban halt meg.

délszláv könnyűlovas katonák, útonállók, fosztogatók. A török terjeszkedés elől egyre északabbra húzódtak. A szerb gusar szóból alakult a magyar huszár szó.

a Habsburgok által irányított történelmi államalakulat, amely 1867-ban Osztrák-Magyar Monarchiává alakult és 1918-ban megszűnt létezni.

a Habsburg-család (1745-től Habsburg-Lotharingiai család) Európa egyik legjelentősebb uralkodói családja, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban számtalan itáliai és németországi hercegség, választófejedelemség stb. urai voltak. A család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet ( 973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (megh. 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unkája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már strassburgi püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is. Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet.) Később a svájci területekről elüldözték őket a svájciak, és ezzel nagyjából egyidejűleg a magyarok és csehek közötti ellentéteket kihasználva megszerezték maguknak első kelet-ausztriai birtokaikat.

háborús időkben a hadsereg írnoka.

1556-ban alakult a katonai-védelmi feladatok birodalmi (Habsburg) szintű irányítására. Tagjai tapasztalt császári tábornokok voltak. Feladatai közé tartozott a magyar végvárrendszer felügyelete is.

kisebb katonai körzet

XVI-XVII. századi magyar katonatípus. Eredetileg a török elől elmenekült délszláv népek elnevezése. A török hódítás kiszélesedésével egyre több magyar került közéjük. Jelentős részük a hódítás miatt birtokát vesztett nemes, akik katonának álltak, többek között szabad hajdúnak. Sokuk a marhahajtók, pásztorok közül került ki.

az egyenruhákon az ujjak legalsó részei és a gallér, amelyek másszinűek mint maga az egyenruha. Az osztrák-magyar hadseregnél az ezredek és fegyvernemek egymástól való megkülönböztetésére szolgált.

a kardok, szablyák, szuronyok, bajonettek markolata felett található fémperem, ami a katona kezét védte az ellenséges fegyvertől.

a cseh rendek 1618-as Habsburg-ellenes felkelésével kezdődő háború, amely egész Európát lángokba borította. A harmincéves háború több szakaszra osztható (cseh, dán, svéd, francia), attól függően, hogy melyik ország vezette a Habsburgok elleni (protestáns) erőket. 1648. október 24. a vesztfáliai békével, melyet III. Ferdinánd német-római császár és a birodalmi rendek Svédországgal és Franciaországgal kötnek meg, véget ér a harmincéves háború. A béke Franciaországnak Közép-Európában, Svédországnak pedig Észak-Európában biztosít nagyhatalmi helyzetet.

a határ védelmét ellátó huszárezeredek főparancsnoksága. Nagy kiterjedésű katonai körzet.

a kézifegyverek fejlődésével az elöltöltős puskákat váltotta fel, mint nevéből adódik a töltényt a cső végébe kellett behelyezni. A hátultöltős Dreyse-puska még a gyengébben kiképzett tartalékosoknál is 5-6 lövés/perc tűzgyorsaságot biztosított, amely gyakorlott lövészeknél percenként 7-8 lövésre is fokozható volt. Találati pontossága 300 lépésről 65%, míg maximális lőtávolsága 700 m-ig terjedt.

Mária Terézia háborúja a Poroszország ellen 1756 és 1763 között. Franciaország és Nagy-Britannia közötti hadiállapottal kezdődött 1754-ben Észak-Amerikában, amely két év múlva Európa-szerte általános konfliktust robbantott ki. Ennek során (Habsburg) Mária Terézia német-római császárné és magyar királynő francia, orosz, svéd és lengyel szövetségben viselt hadat a Nagy-Britanniával és Portugáliával szövetséges II. (Nagy) Frigyes porosz király ellen. A háború váltakozó sikerekkel folyt, de a konfliktust 1763-ban lezáró hubertusburgi békében a Habsburg Birodalomnak bizonyos ígéretek fejében végleg le kellett mondania a Poroszországnak már korábban átadott Sziléziáról.

havi fizetésű zsoldban álló katonák.

elõszõr a Kaszpi-tengertõl délnyugatra tűntek fel. Innen terjeszkedtek ki távoli országokba. Nyugaton szittyáknak nevezték õket. Kelet felé lovagoltak addig míg el nem érték a kínai falat. Újabb keletű orosz ásatások a hunoknak meglepõen magas szintű kultúrájára derítettek fényt. A időszámítás elötti hetedik és ötödik században az Altáji hegységben éltek és ott temették el halottaikat. Úgy látszik a kínaiaknak ellenségeskedése kényszerítette a hunokat, hogy a Kaszpi-tenger partjain elterülõ régi hazájukba vonuljanak vissza. Innen lovagoltak a Duna felé és alapították meg Attila alatt azt a birodalmat, amely Róma hatalmát fenyegette.

a huszár szó egyik korai alakja, első ismert említése 1378-ban történt, amikor I. Lajos király utasította a temesi bánt, hogy fékezze meg az ebresi erdőben garázdálkodó hunzar néven nevezett szolgálónépet.

(1407 körül - Zimony, 1456. augusztus 11.): kormányzó, hadvezér. Vajk havaselvi bojár ésMorzsinay Erzsébet elsőszülött fia volt. Horogszegi Szilágyi Erzsébettel kötött házasságából két fia, László és Mátyás született. Katonai pályafutását apródként kezdte, majd Stefan Lazarević szerb despota szolgálatában állt. 1430. Zsigmond király szolgálatába lép, idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkíséri Rómába, Bázelbe, majd Csehországba. Zsigmond haláláig kora legjobb zsoldosvezéreinél tanult, megismerte az akkor legkorszerűbb itáliai és huszita harcmodort, és bőséges tapasztalatokat szerzett a törökök ilyenirányú szokásairól is. 1439-től szörényi bán, 1441-től erdélyi vajda és temesi bán. A török ellenes harcokban emelkedik ki mint kiváló hadvezér. Célja az aktív védekezés kialakítása: nem csupán megvédeni az országot a török ellen, de ki is verni azt Európából. A nándorfehérvári diadal után 1456-ban pestisben meghal.

a huszárezred zászlaja, amely alatt harcba indultak. Minden ezrednek más-más zászlója volt.

általában több (5-6) 100 fős kampániákból megalkotott katonai egység, melynek saját zászlója, és ezredtulajdonosa volt. Az ezredek közti megkülönböztethetőséget az egyenruha, sapka színével oldották meg.

a huszárság tábornoka.

a huszárság által használt rövid csövű, elöltöltős lőfegyver.

vértes (páncélos) lovagok tornaviadalának szokása már a 12. században meghonosodott Magyarországon, sőt a magyar lovagok is résztvettek a német- és franciaországi tornákon. A nehéz vértezetben vívott viadal mellett a 16. század elején mindjobban elterjedt a királyi udvarban a huszártorna. Lassanként ez váltotta fel az eltűnő lovagi tornákat. Külföldi elterjedése I. Ferdinánd király fiának, Tiroli Ferdinánd főhercegnek volt köszönhető, aki lelkesedett a huszáros fegyverzetért. Prágai, pilseni és insbrucki udvarában számos huszártornát rendezett, melyen személyesen is résztvett. A huszártorna igazi formája a kopjatörés volt, puhafa vagy üreges lándzsanyelekkel; ennek szigorú szabályai voltak. Bírák és igazlátók ellenőrizték betartásukat. A tompa fejű, és könnyű lándzsák erős rohamban renszerint az ellenfél pajzsán törtek el. Főleg az ellenfelük testét igyekeztek eltalálni, hogy kivessék a nyeregből.

parancsközlő rézfúvós hangszer, kezdetekben a huszárezredek kompániákra tagozódott egységeinél, melynek parancsnoka a százados volt; az ő parancsait közvetítette a trombitás. Az ezrednél 1767-ig ezt a szerepet az üstdob látta el, ezt követően minden ezred egy törzstrombitást kapott, őrmesteri rendfokozattal. A parancsközlő hangszer - a zászlóhoz hasonlóan – a huszárok féltve őrzött büszkeségei közé tartozott, elvesztésük nemcsak nagy szégyent hozott a csapatra, hanem azt is jelentette, hogy az ezred hangszer nélkül marad, a zászlóhoz hasonlóan nem volt szabad pótolni, hacsak nem zsákmányoltak a helyébe másikat. A trombitás megbecsült tagja volt az ezrednek, kivételes előjogokkal, aki nem a többi huszár zsinóros ruháját hordta,hanem németes kalapot és kabátot,, szablya helyett egyenes pallost. Azért különbözött a többiektől, hogy amikor roham után gyülekezőt fújtak, a szétszóródott legénység az ő feltűnő és eltérő alakja köré csoportosulhasson.

középkori polgári intézmény, illetve országos rendszer, mely szerint az ingatlanok (hűbér-földnek) valódi főtulajdonosa a fejedelem, vagy más adományozó volt, az ezen földet birtokukban tartó hűbéresek pedig annak csak haszonvevői (hűbéri juss) voltak. Ebből a középkori szóból feodom s utóbb feudum, amely ős-germán eredetre vall, keletkezett a feudalitás, a hűbériség.

II. Ulászló lányának menyasszonyi hozományaként lett Magyarország uralkodója (1526-1564 között), 61 évesen hunyt el, a trónon fia, Miksa követte. Uralkodása alatt folyamatosan megosztott volt az ország, a hatalomért kezdetben Szapolyai (Zápolya) Jánossal, majd fiával, Zsigmonddal vívott kemény csatákat, miközben az országot a török is dúlta. Szintén az ő regnálása alatt terjedt el az országban a reformáció.

V. Ferdinánd trónról való lemondatása után a Habsburg-család döntése értelmében nem a jogos utód, Ferenc Károly főherceg, hanem 18 éves fia, Ferenc Józswef lett Magyarország és a Habsburg birodalom (illetve 1867-től a kiegyezés következtében az Osztrák-Magyar Monarchia) uralkodója 1848-1916 között. 1854-ben vette feleségül a bajor Erzsébetet, uralkodása idején tört ki az első világháború, amelynek szomorú végét már nem érhette meg.

Anjou Károly Róbert fia ként került 17 évesen a magyar trónra, dicsőséges uralkodása (1342-1382) miatt ’Nagy’ Lajosnak is hívták: uralkodás idején volt legnagyobb az ország, melynek partjait három (Adriai-, Balti-, Fekete) tenger mosta. 1370-ben egy szerződés értelmében a lengyel király, Kázmér halála után a lengyel trón is Lajos fejére szállt. Ő helyeztette át Visegrádról Budára a királyi udvart, az ország székhelyét. Nagyszombaton hunyt el, Székesfehérváron temették el.

Nyikolaj Pavlovics, a Romanov dinasztia uralkodója az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc idején, az osztrákok őt kérték fel a felkelés leverésében történő közreműködésre, aminek eleget is tett. 1825-1855 között uralkodott.

a huszártornák (lovagi tornák) idején (a XII. századtól) a viadalok (kopjatörések) alkalmával a bírák mellett a szigorú szabályok betartását ellenőriző személyek

Habsburg uralkodó, II. Lipót váratlan halálát követően e néven magyar király 1792-1835. között, a német-római birodalom utolsó császára 1792-1806. között, I. Ferenc néven. 1804-ben felveszi az "Ausztria örökletes császára" címet. A Habsburg Birodalomra ettől kezdve használják hivatalosan is az Ausztria elnevezést.

meglett férfiként, mint Mária Terézia fia került negyven évesen a magyar trónra, 1780-1790 között uralkodott. Császárnak hívták, mert sohasem koronáztatta meg magát magyar királynak, ebből adódó másik elnevezése: a „Kalapos király”. Uralkodása alatt több mint 5000 rendeletet hozott, ám ezek nagy részét halálos ágyán visszavonta. Jelentős reformjai közé tartozott a vallásszabadság írásba foglalása a türelmi rendelet által, az első népszámlálás, a német nyelv hivatalossá tétele a hivatali ügyintézésben, közoktatásban, közigazgatási reformok bevezetése, és számos szerzetesrend felszámolása is.

1506-ban született mint II. Ulászló koraszülött gyermeke. 1508-tól magyar, 1509-től cseh király. Ténylegesen 1516-tól regnált hazánkban az utolsó Jagellló uralkodó, 1521-ben lett nagykorú. Ez idő alatt az ország vagyonát a hűtlen alattvalók és ügyeskedők tönkretették, a fiatal király végül az országot megtámadó török seregek ellen Mohácsnál megvívott végzetes ütközetben halálát lelte, a megáradt Csele patakba fulladt menekülés közben. Székesfehérváron temették el.

Mária Terézia harmadik gyermekeként II. József halálát követően 1790-1792 között uralkodott a Habsburg király. A felvilágosult abszolutizmus híve volt. József testvérével nem jöttek ki jól, komoly nézeteltérés volt köztük, 1785-ben beszéltek utoljára. Bár egyházi reformjai Józsefénél is radikálisabbak voltak, uralkodói stílusát tekintve mégis inkább anyja eszközeit alkalmazta.

Kázmér lengyel király és Albert magyar király lányának gyermeke, akit Mátyás halála után a magyar rendek gyengekezűsége miatt választottak magyar uralkodónak Corvin János, Miksa (Frigyes császár fia) és Albert lengyel herceg ellenében. Beatrix és Szapolyai János, később Bakócz Tamás egyengették útját hazánkban. Gyakorlatilag nem is Ő irányította Magyarországot valójában, halálával zűrzavart és az ország meggyengülését hagyta hátra utódjának.

német császár, 1888-1918. között uralkodott, ez alatt zajlott az első világháború. A központi hatalmak veresége miatt a fizetendő hadisarcok gazdasági és társadalmi csődöt okoznak a vesztes országokban, így Németországban is, ami felkelésekhez vezet. Ennek következtében a berlini felkelés során is győz a polgári forradalom, a császár lemond a trónról és 1918. november 10-én Hollandiába emigrál.

porosz uralkodó 1797-1840 között uralkodott. Napóleon egyik riválisa, éveken át háborúzott a két uralkodó. A Szent Szövetség aláírója 1817-ben az orosz és az osztrák uralkodóval: az egyezmény célja a status quo fenntartása. Ez adott később (1849) jogalapot az orosz cárnak a magyar szabadságharcba történő beavatkozásra az osztrákok oldalán.

az utolsó spanyol Habsburg, II. Károly gyermeke, német-római császár 1711-1740 között volt Magyarország uralkodója, miután bátyja, I. József császár hirtelen meghalt. 1714-ben lemondott Spanyolországról, viszont a Németalföldet, Nápolyt, Milánót és Szardíniát örökölte. A Pragmatica Sanctio-t 1722-ben fogadtatta el Magyarországgal, ez biztosította a családi örökség megőrzését. Újjászervezte a kancelláriát, a királyi táblát és a hétszemélyes törvényszéket, Horvátországban báni táblát állított fel. Források szerint egy Moson vármegyei vadászat alatt szerzett betegség következtében hunyt el.

birodalom, latin eredetű elnevezés, amely magában foglalja az anyaországot és a meghódított, csatolt területeket is

II. András gyermekeként 1206-ban született az Árpád-házi király, 1235-1270 között uralkodott. Regnálása alatt hazánkban letelepítette a tatárok elől menekülő nomád népcsoportot, a kunokat. Uralkodása idején törtek a tatárok az országra, 1241-ben Muhi mellett döntő vereséget mértek a király seregeire, ezt követően előbb Ausztriába, majd Dalmáciába menekült az országot érő dúlás elől. A tatár hadak távozása után visszatért és újjá szervezte az országot: kővárakat építtetett, összegyűjtötte a szétszórt kunokat és a ma Kunságnak nevezett tájegységre telepítette őket, az eltűnt okleveleket megújíttatta, a Velenceiektől visszaszerezte Zárát és a dalmát városokat. A tatárok később újból betörtek az országba, de ekkor már könnyedén visszaverte őket a király. István fia többször ellene fordult, de az uralkodó legyőzte és Erdélybe űzte. Ám az ország kincstára kimerült, így országgyűlést hívott össze 1267-ben, ahol biztosította a nemesség II. András alatt szerzett jogait és megvetette a képviseletei rendszer alapjait, mely szerint a nemesek nem fejenként, hanem vármegyénként választva vehetnek részt az országgyűlésen. A második honalapítónak is nevezett királynak két fia és hét lánya volt, akik közül a legismertebb Szent Margit.

porosz uralkodó, 1840-1861 között vezette országát.

lengyel uralkodóház, amely több magyar királyt is adott, Nagy Lajos leányának házassága révén, örökléssel formálva jogot a magyar trónra. Az első Jagelló uralkodó I. Ulászló volt (1440-1444), majd II. Ulászló (1490-1516), „Dobzse” László, végül a tragikus sorsú II. Lajos (1516-1526), akinek a Mohácsi vész alatt bekövetkezett halála a Jagelló-ház hazai uralkodásának vége mellett az ország virágkoránák végét is jelentette, a török hódoltság kezdetét.

a XV. század első fele, amikor több Jagelló-házi (lengyel) uralkodó került a magyar trónra.

a huszárok kezdetben sohasem alkalmazták magukra a ’huszár elnevezést, inkább a lovas katona, nyargaló, az éves zsoldért szolgáló járgáló (Jahrgeld = évi pénz) megnevezéseket alkalmazták magukra. A jargalás is e szavakból fejlődött ki, a könnyű lovas katona (huszár) zsoldért szolgálatba állását jelentette.

zsoldért elszegődő könnyű lovas katona (huszár).

a későbbi II. Lipót császárnak 1776-ban született fia volt a “legmagyarabb” Habsburg a történelemben. A főherceg csak bátyja, Ferenc magyar királlyá koronázása után ismerkedett meg Pest-Budával, teljesen elbűvölte őt a város. Helytartói kinevezése, 1795 után diadalkapun át vonult be Budára. Egy évvel később a pozsonyi országgyűlésen a rendek közfelkiáltással nádorrá választották. Feleségével, Alexandra Pavlovnával, Nagy Katalin cárnő unokájával Budán rendezte be rezidenciáját. Nádorként állandóan Magyarországon tartózkodott, és megtanulta a nyelvünket. Támogatott és felkarolt számos haladó kezdeményezést (Magyar Gazdasági Egylet, Kisfaludy Társaság, Tudós Társaság, Természettudományi Társaság, Vakok Intézete, Ludoviceum).

hosszú, köpenyszerű török viselet, ruházat.

keleti nomád népcsoport, feltehetőleg a kabarokkal együtt jöttek a Kárpát-medencébe, iráni nyelvcsaládhoz tartoztak

a huszárok (általában mosómedveprém) fejfedője 1767-ig, utána ezt a posztócsákó váltotta fel.

a huszárok mosómedveprém kalpagját (fejfedőjét) fedő, oldalt lelógó színes posztóanyag, 1767-ig viselték, utána egy szabályozás következtében ezt a típusú kalpagot posztócsákó váltotta fel.

katonai alakzat, egység, mai nevén: század, a török elleni felszabadító háborúk (XVI-XVII. sz.) idejétől használatos elnevezés, 100 lovasból állt, az alakzat elnevezését 1769-től törölték el.

rendesen és közönséges értelemben zabolával ellátott szíjfék, mellyel a nyerges lovat és a kocsiba fogottat fel szokták szerelni, melynek fogószíja, mint Kantárszíjnak, gyeplőnek nevezünk, kétfelől a zablavashoz van csatolva s ezzel a lovas irányíthatja az állatot.

a nyeregnek elől és hátul felmagasodó része.

az őrmesterség intézménye, tiszthelyettesi rang.

a puskánál rövidebb csövű lőfegyver, amely ideális volt a lovasság, így a huszárok harcmodorához

rövidcsövű puskával (karabéllyal) felszerelt huszárezred elnevezése.

névgyűrű, cartouche, a fáraók neveiket ovális, a végén egyenes függőleges vonallal lezárt gyűrűbe írták, mely mágikusan hivatott volt védeni a király nevét. Csak királyok használhatták, egyes nevekről így lehetett megállapítani, hogy királyról van-e szó. Másik értelmezése: Díszítő keretmotívum, melynek üresen hagyott középős részére gyakran feliratot, címert helyeztek. Rajza változatos és mozgalmas. A szaggatott, göngyölődő pergamenlap stilizált grafikai ábrázolásából fejlődött ki. Formája a gótikában szalag-, a barokk művészetben pajzsszerű. A rokokóban kagylós, füzéres kialakítású volt. A liturgikus tárgyakon is megjelenő kedvelt díszítőforma.

karpáncél, az alkar védelmére használt fémruházat a középkorban

elsősorban a Határőrvidéken élő parasztok, akik a Haditanács alá tartoztak, és a határvidéken teljesítettek szolgálatot, ennek fejében adómentesek voltak.

a mai Oroszország déli (illetve déli utódállamai) területén illetve a Kaukázus környékén az időszámítás utáni időszakban élő népcsoport, amely évszázadokon át sok népet beolvasztva hatalmas birodalmat építettek ki, míg végül a tatár előretörés megsemmisítette őket

a népvándorlások idején (i.sz. 400 - i.sz. 1250) között Ázsiából Nyugatra tartó, a sztyeppéken élő nomád lovas népek közös gyűjtőneve; közülük a legtöbben nomád életformájukból adódóan nem tudtak tartósan megtelepedni, kezdeti katonai sikereiket követően beolvadtak az európai népek közé (pl.: hunok, kunok, besenyők), csak néhány nép tudott megmaradni (magyarok, tatárok).

a történelmi Magyarországot övező hegyvonulat Keleti része, a mai Románia és részben Ukrajna területén található; természetes védelmet jelent a Kárpát-medencében élő népeknek a Keletről érkező veszedelemmel szemben.

fémből és bőrből készített lószerszám, amely a ló irányítását teszi lehetővé, stabilitást biztosítva a lovasnak, a ló fejére helyezve.

a XVI. században németországi fegyver- és óraművesek új elsütő berendezést fejlesztettek ki, amelyben fogazott kerék segítségével pattintottak szikrát a vaspiritből. Amint kiküszöbölték a folyamatból a kanócot, nyomban kezükben volt a gyorsan mozgó lovasság által is hordozható, elsüthető és újratölthető lőfegyver. Más néven dörzskerekes gyújtású lőfegyver.

perzsa eredetű szó, jelentése: harcias; Üzbegisztán történelmi neve.

Kinizsi Pál kétszázezer szerbet telepített át a temesi Bánság területére, akik közül kerültek ki az első könnyűlovas egységek, a Fekete sereg egyik meghatározó fegyvernemévé váltak. Taktikájukat a mohácsi vész után kezdték átvenni a magyar csapatok, a huszár elnevezés is a balkánról származik.

portyázó háború, a huszárok leghatásosabb és legkedveltebb stratégiája; a gerillaharc előfutára, melynek során kisebb egységek keresztül-kasul járják az adott országrészt, le-lecsapva az ellenség erőire, e taktika fő ereje a rajtaütés.

e taktika fő ereje a rajtaütés, kisebb könnyűlovas egységek keresztül-kasul járják az adott országrészt, le-lecsapva az ellenség erőire; a fő erejét a mobilitás (gyorsaság) adja, jelentős lélektani hatása is van, mert a gyorsan mozgó, váratlanul a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó portyázó csapatok miatt az ellenség sehol és semmikor sem érezheti magát biztonságban.

huszár fejfedőn használatos fejdísz, az ismert nagytestű vízimadár hosszú, fehér tolla után.

huszár fejfedőn használatos fejdísz, a huszárezredek zászlótartói a zászlók ünnepélyes átadásánál kapták emlékül szőrmekalpagjukra.

1757. június 18-án vívták Csehországban, Prágától nem messze, a Habsburg örökösödési háborúk során, a hétéves háborúban; II. Frigyes porosz császár és Lotharingiai Károly, Mária Terézia férje vezette egymás ellen a csapatokat. A porpszok a biztos győzelem reményében indultak a csatába, de a Habsburgok seregei – a huszárok bátor helytállásának köszönhetően – kerültek ki győztesen. A csata hatására alapította meg a császárné a Mária Terézia Rendet,. A legmagasabb katonai vitézségért adható katonai kitűntetést.

(kampánia) katonai alakzat, egység, mai nevén század, a török elleni felszabadító háborúk (XVI-XVII. század) idejétől használatos elnevezés, 1000 lovasból állt, az alakzat elnevezését 1769-től törölték el.

a lőfegyverek időszaka előtt, a kora középkortól használatos hosszú, lándzsaszerű fegyver, a huszárok fő fegyvere.

a lovagi tornák (a XVI. századtól: huszártornák) viadalának igazi formája, elnevezése, melynek során a hosszú, puhafa vagy üreges lándzsanyelekkel, szigorú szabályok szerint; a tompa fejű, könnyű lándzsák rendszerint az ellenfél pajzsán törtek el (főleg ellenfelük testét igyekeztek eltalálni, hogy kiüthessék a nyeregből).

II. József, a kalapos király nem koronáztatta meg magát, sőt a koronát Pozsonyból Bécsbe szállíttatta, ám a rendek állandó ostromát követően halálos ágyán engedélyt adott a korona Budára szállítására. Ennek örömére mindegyik vármegye nemes ifjakból díszes bandériumot (zászló alá gyűlt csapatot) állított össze, hogy II. Lipót koronázásáig Budán őrizzék a koronát. A küldöttségek létszáma 25 és 80 fő között váltakozott, szervezetükkel, elöljáróik elnevezésével a katonaságot utánozták.

a kézfej védelmét szolgáló, kosár formájú markolattal rendelkező hajlított pengéjű kézi vágófegyver.

bőrből készült lószerszám, amely az állat irányítását (lassítását, megállítását) tette lehetővé.

1556-ban hozták létre, más néven Udvari Haditanácsot. A legfőbb katonai hatalom a Habsburg Birodalomban. A katonaság érdemi ügyeinek intézését ez a szerv, a birodalom központi hadügyi kormányszerve, az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat), illetve az ennek alárendelt főhadparancsnokságok (Generalkommandók) intézték. Ezek szervezeti és politikai szempontból függetlenek voltak a magyar kormányszervektől, s semmilyen szempontból nem tagolódtak be a magyar feudális államrendszerbe. Így hiába mondta ki az 1790:10. törvénycikk, hogy “Magyarország a hozzá kapcsolt részekkel együtt szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (beleértve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánnyal bíró, s ennél fogva (...) tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország". A valóságban Magyarország hadügyi vonatkozásban nem rendelkezett ezzel az önállósága.

más néven abszolutista hatalom, amely arra utal, hogy az ország irányításában az uralkodó a döntési jogok közül a lehető legtöbbet magánál, illetve a hozzá hű hivatali rendszerénél tart, visszaszorítva a nemesség, később (a XIX-XX. századtól) a döntéshozatalba való beleszólásának igényét. Általában magas adózással és szigorú törvényekkel társul, erősen autokrata, a demokratikus elveket háttérbe szorító államvezetési mód. Az állam alá rendeli az összes alattvalót, később polgárt, kaotikus időszakban növekszik meg az erre (a szigorú rendre) való igény a lakosságban, ám ez a diktatúrák melegágya is lehet (mivel semmilyen kontroll nincs az államhatalmat gyakorló döntéshozók felett).

keleti lovas nomád nép, akik a besenyők, majd a tatárok elől menekültek nyugati irányba, végül IV. Béla idején telepdtek le Magyarország dél-alföldi részén, amelynek emlékét számos földrajzi elnevezés őrzi

a kurgán szó türk eredetű, és építést, megerősítést jelent. Ukrajna területén ezer ilyen kurgán található, melyek közül a legrégibbek a Kr. e. III-II. évszázadra datálhatók. Egyes népek, így pl. a szkíták és a kunok igen magas halmokat (kőtmulusokat) raktak, melyeket szoborábrázolásokkal díszítettek. Ausztrália kivételével az egész világon ismertek a kurgánok, a jelentős uralkodók temetkezési helyéül szolgáló hordott halmok. A legnagyobb és leggazdagabb szkíta királyi temetkezési helyeket Csortomlinben, Szolohában (Zaporizsja), Kul-Obában (Kercs) és Glevahában (Kijev közelében) találták. szkíta fejedelmi kőtumulus. A "kurgan-inváziók" elmélete szerint az ősi indoeurópaiak lovas harcosok voltak, akik a Fekete-tengertől északra elterülő őshazájukból i.e. 4000 körül kezdtek elvándorolni. Az elmélet szerint a harcosok első hulláma i.e. 3500 körül jutott el Görögországba, onnan pedig észak és dél felé terjeszkedtek.

a kuruc név eredetileg keresztes katonát jelent. (Crux latinul kereszt.) A pogány törökökkel szembeni harcok idején terjedt el. Később a Habsburgok ellen harcoló magyarországi felkelők elnevezése, mely a XVII. századtól jelenik meg. Többségük elbocsátott végvári katona, birtokát vesztett nemes, szökött jobbágy volt.

a XVII. század második felétől a XVIII. század első feléig tartó időszak, melynek során Magyarország észak-keleti részén és Erdélyben a könnyű fegyverzetű kuruc katonaságra támaszkodva több hazai főnemes igyekezett (több alkalommal törökkel szövetkezve) felszabadítani az országot az osztrák (Habsburg) megszállás alól – sikertelenül.

parancsközlő rézfúvós hangszer kezelője, megbecsült tagja volt a hadseregnek, kivételes előjogokkal; amikor roham után gyülekezőt fújtak, a szétszóródott legénység az ő feltűnő és eltérő alakja köré csoportosult.