az ókorban Európa és Ázsia pusztáin élt, iráni nyelvű lovas nomád népek.

1241-ben a hatalmas seregekkel betörő tatárokkal itt (az ország észak-keleti részén található Muhi község közelében) ütköztek meg a magyar seregek IV: Béla király vezetésével; a szekértáborba tömörülő magyar csapatokra a tatárok a tábor felgyújtását követően megsemmisítő vereséget mértek

a mai Oroszország déli (illetve déli utódállamai) területén illetve a Kaukázus környékén az időszámítás utáni időszakban élő népcsoport, amely évszázadokon át sok népet beolvasztva hatalmas birodalmat építettek ki, míg végül a tatár előretörés megsemmisítette őket

a VI.-VIII. században az Altaj vidékén élt török nyelvű nép. A nomád türk népek – fizikai mobilitásuknak és ezzel összefüggő pszichológiai kreativitásuknak köszönhetően – egy dinamikusabb fejlődés fontos elemét alkották. A letelepedett földművelő lakosság és a harcművészet magas fokát képviselő nomádok harca ez utóbbiak teljes győzelmével zárult. A türk elem időszámításunk első évezredének közepén jutott túlsúlyra a régióban. A XI–XIII. század folyamán a mai Kazahsztán területe a kipcsakok (polovecek) kialakulásának zónája volt. Őket a mongol hódítók győzték le, s az ő hatásuk alatt indult meg az a folyamat, amelynek során a helyi türk lakosságba olvadtak.

a lőfegyverek időszaka előtt, a kora középkortól használatos hosszú, lándzsaszerű fegyver, a huszárok fő fegyvere.

az ókorba élt lovas nomád népcsoport, akiket a szkítákkal hoznak rokonságba. Mindenesetre vallásuk, szokásaik és művészetük nagyon hasonlít egymáshoz.

fémből és bőrből készített lószerszám, amely a ló irányítását teszi lehetővé, stabilitást biztosítva a lovasnak, a ló fejére helyezve.

a kurgán szó türk eredetű, és építést, megerősítést jelent. Ukrajna területén ezer ilyen kurgán található, melyek közül a legrégibbek a Kr. e. III-II. évszázadra datálhatók. Egyes népek, így pl. a szkíták és a kunok igen magas halmokat (kőtmulusokat) raktak, melyeket szoborábrázolásokkal díszítettek. Ausztrália kivételével az egész világon ismertek a kurgánok, a jelentős uralkodók temetkezési helyéül szolgáló hordott halmok. A legnagyobb és leggazdagabb szkíta királyi temetkezési helyeket Csortomlinben, Szolohában (Zaporizsja), Kul-Obában (Kercs) és Glevahában (Kijev közelében) találták. szkíta fejedelmi kőtumulus. A "kurgan-inváziók" elmélete szerint az ősi indoeurópaiak lovas harcosok voltak, akik a Fekete-tengertől északra elterülő őshazájukból i.e. 4000 körül kezdtek elvándorolni. Az elmélet szerint a harcosok első hulláma i.e. 3500 körül jutott el Görögországba, onnan pedig észak és dél felé terjeszkedtek.

rövid, perzs kard.

a nyereg helyett használt pokróc vagy bőrdarab, amit egyszerűen átvetettek a ló hátán, hevederekkel sem rögzítettek. Gyorsan és könnyen lehetett vele nyergelni. A XIX. század elején tiltották az alföldi pásztoroknak a nyeregben való lovaglást, a patrac akkor élte reneszánszát.

testhez simuló, csípőig érő zsinóros zubbony.

az olasz pálmácska szóból. Pálmafát vagy pálmaleveleket utánzó szimmetrikus díszítőmotívum. Keleti minták nyomán mind önállóan, mind frízzé kapcsolva, az antik építészeti dekoráció gyakori eleme. A középkori ornamentikának is egyik legkedveltebb alapmotívuma. Az ún. palmettás stílus bizáncias igazodású művészet, amelynek pontos kapcsolatai még javarészt felderítetlenek.

keleti lovas nomád nép, akik a besenyők, majd a tatárok elől menekültek nyugati irányba, végül IV. Béla idején telepdtek le Magyarország dél-alföldi részén, amelynek emlékét számos földrajzi elnevezés őrzi

a vérszíj az a sallangszerű bőrszíj, amelyeket a nyeregtalp végein az oda befúrt lyukakba fűznek. Mai nyergeken csak dísz.

II. András gyermekeként 1206-ban született az Árpád-házi király, 1235-1270 között uralkodott. Regnálása alatt hazánkban letelepítette a tatárok elől menekülő nomád népcsoportot, a kunokat. Uralkodása idején törtek a tatárok az országra, 1241-ben Muhi mellett döntő vereséget mértek a király seregeire, ezt követően előbb Ausztriába, majd Dalmáciába menekült az országot érő dúlás elől. A tatár hadak távozása után visszatért és újjá szervezte az országot: kővárakat építtetett, összegyűjtötte a szétszórt kunokat és a ma Kunságnak nevezett tájegységre telepítette őket, az eltűnt okleveleket megújíttatta, a Velenceiektől visszaszerezte Zárát és a dalmát városokat. A tatárok később újból betörtek az országba, de ekkor már könnyedén visszaverte őket a király. István fia többször ellene fordult, de az uralkodó legyőzte és Erdélybe űzte. Ám az ország kincstára kimerült, így országgyűlést hívott össze 1267-ben, ahol biztosította a nemesség II. András alatt szerzett jogait és megvetette a képviseletei rendszer alapjait, mely szerint a nemesek nem fejenként, hanem vármegyénként választva vehetnek részt az országgyűlésen. A második honalapítónak is nevezett királynak két fia és hét lánya volt, akik közül a legismertebb Szent Margit.

i. e. VI-IV. századi kurgán, tumulus halomsírok az Altaj-hegység völgyében. A temetkezési tárgyak (a jelenleg ismert legrégibb szőnyegek, selymek, sokszínű rátétes nemezek, fegyverek, arany- és ezüsttárgyak stb.) a fagyott talajnak köszönhetően jól konzerválódtak, így képet nyújtanak az Altaj-vidéki nomád iráni törzsek civilizációjának gazdagságáról, kapcsolatairól Kínával, Közép-Ázsiával.

a nyeregnek elől és hátul felmagasodó része.

magas, hengeres vagy csúcsos, rendszerint karimátlan vagy felhajtott peremű férfi fejfedő.

a hámnak a ló szügyére feszülő párnázott, széles szíja.

nomád, a kínaival rokon távol-keleti lovas nép, Kína és Oroszország közti sztyeppéken, fennsíkon élnek, a korai középkor rettegett lovas íjász harcosai.

durva gyapjúszövetből varrt rövid, zsinóros férfikabát.

az Arszakidákat felváltó perzsa uralkodócsalád, amely 224-től 651-ig uralkodott Perzsia felett. Az ősi perzsa hagyományok megújítójának és az Arkhaimenidák örököseinek tartották magukat. A dinasztiát Ardasír alapította, aki 224-ben legyőzte az utolsó Arszakidát, V. Artabánt, és 226-ban a Perzsa Birodalom ura lett.

török eredetű nép. Eredetileg a Kaszpi-tenger partján éltek, ahonnan a IX. században a kazárok és más török törzsek elűzték őket. Ezután a Dnyeper és a Duna torkolata közti sztyeppeken telepedtek le, innen a kunok elől menekülve az első Árpád-házi királyok idején kisebb csoportokban Magyarországon telepedtek le, majd fokozatosan beolvadtak a magyararságba.

perzsa eredetű szó, jelentése: harcias; Üzbegisztán történelmi neve.

hosszú, köpenyszerű török viselet, ruházat.

Bizánc és a Magyar Királyság kapcsolatai 1116-ban romlottak meg, amikor I. Alexiosz a dalmáciai háborúban Velencét támogatta. Bizánc ettől kezdve a magyar kereskedők munkáját is megnehezítette. A háborúhoz vezető közvetlen okot az adta, hogy Álmos herceget II. János bizánci császár országába fogadta. István arra számított, hogy Álmos bizánci hadak élén fog királyságára törni és mindenképpen el akarta érni, hogy kiutasítsák a görög területről. A császár és a király között Piroska, Szent László leánya próbált közvetíteni. Sikertelenül. Az 1127-1129 között folyó magyar-bizánci háború célja nem területek szerzése volt, hanem egymás területének dúlásával próbálták a felek akaratukat a másikra kényszeríteni. Először István támadott 1127 nyarán. Előzőleg, mivel gyermeke még nem született hivatalos örökösévé tette Sault, nővére fiát. István elfoglalta, majd lerombolta Belgrádot, majd Szófián át Filippupoliszig hatolt. Közben, 1127. szeptember 1-jén Álmos herceg meghalt, de ez nem jelentette az ellenségeskedések beszüntetését, mert 1128-ban a császár óriási erővel vonult Magyarország ellen. A magyar csapatok Haram vára mellett súlyos vereséget szenvedtek. A bizánciak ezután feldúlták és teljesen kifosztották a Szerémséget, majd visszavonultak.

az első magyar királyi családból származó uralkodók. Az uralkodóház magát Attila, hun királytól származtatta, de folyamatos nemzedékrendje csak Álmostól vezethető le, akinek fia volt a 889-ben fejedelemmé választott Árpád, a dinasztia névadója. A házból összesen 6 fejedelem és 23 király származott, s mintegy 400 évig irányította és határozta meg a magyar nép és Magyarország sorsát. Az uralkodóház férfiága III. András halálával, 1301-ben halt ki.

mongol nagykán (1155 vagy 1167-1227). 1206-ban, a mongol törzsek általános gyűlésén kiáltották ki Mongólia valamennyi nomád törzsének uralkodójává. 1211-1216 között meghódította Észak-Kínát, 1219-ben Mandzsúriát, majd egész Közép-Ázsiát és fokozatosan szinte egész Ázsiát. Birodalma a Csendes-óceántól a Fekete-tengerig terjedt.

Kína egyik országrésze, földrajzi elnevezés.

többnyire arany- és ezüstszálakkal gazdagon átszőtt mintás selyemszövet. Világi és egyházi ruhák készítésén kívül bútorok kárpitozására használták.

kikészített szőr, amelyből használati tárgyakat, ruházatot is készítettek.

nagyobb állat, különösen a ló törzsének a két mellső láb közti része.

a lószerszám tartozéka, a zablának a ló szájába kerülő része.

a szkíták találták fel i.e. 600-300 közötti időben a visszacsapó reflexíjat, majd i.e. 300-200 között tökéletesítették; így alakult ki a hunok és őseink által is használt összetett reflexíj, amely a pusztai népek szinte egyetlen és leghatásosabb fegyvere lett. Ez a fegyver a maga korában a csúcstechnikát jelentette. Az íj lehet egyszerű íj, támasztott- vagy egyszerű reflexíj, réteges íj és kompozit íj vagy összetett reflex-íj. A magyarok íja ez utóbbi csoportba tartozik, szinte azonos a szkíta-szarmata, a hun- és az avar íjakkal és távolabbi rokonságban áll a mongol íjakkal. Az összetett reflex-íj több rétegből áll és felajzatlan állapotban ellentétes irányba görbül.

az i.sz. V-VIII. században Magyarország területén élt, altjai nyelvet beszélő, közép-ázsiai eredetű lovas, nomád nép, amely a történelem során kihalt.

a népvándorlások idején (i.sz. 400 - i.sz. 1250) között Ázsiából Nyugatra tartó, a sztyeppéken élő nomád lovas népek közös gyűjtőneve; közülük a legtöbben nomád életformájukból adódóan nem tudtak tartósan megtelepedni, kezdeti katonai sikereiket követően beolvadtak az európai népek közé (pl.: hunok, kunok, besenyők), csak néhány nép tudott megmaradni (magyarok, tatárok).

a nyeregnek a ló hátára felfekvő, kiszélesedő része. Lényegében az alja.

a világ egyik legősibb kúltúrló fajtájának, a türkmén lónak mai leszármazottja. Nevét tenyésztőjéről, az AHAL-oázis környékén letelepedett türkmén „TEKE” törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról kapta. Régészeti kutatások szerint a lovat i.e. 4. évezred második felében háziasították Dél-Oroszország és talán a türkmén sztyeppék területén. Egyes feljegyzések már i.e. 2000-ben említik és ábrázolják az ilyen típusú lovakat Perzsiában.

fennsík Kínában, Belső-Mongóliában, a Sárga-folyó (Huang-ho) nagy kanyarulatában.

a fokost már a bronzkor végén is használták. Olyan fegyver ez, amely fejsze, csákány- vagy baltaalakú, nyele hosszú. A magyar népviselet kiegészítő része, a pusztai nép fegyvere. A fejszék között találunk fokos-csákányt, fokos baltát, madárcsőrű fokost. A XVII. században változata a topor, gyöngyházzal és elefántcsonttal díszített nyelű fegyver volt, amelynek nyelébe lőfegyvert is építettek.

elõszõr a Kaszpi-tengertõl délnyugatra tűntek fel. Innen terjeszkedtek ki távoli országokba. Nyugaton szittyáknak nevezték õket. Kelet felé lovagoltak addig míg el nem érték a kínai falat. Újabb keletű orosz ásatások a hunoknak meglepõen magas szintű kultúrájára derítettek fényt. A időszámítás elötti hetedik és ötödik században az Altáji hegységben éltek és ott temették el halottaikat. Úgy látszik a kínaiaknak ellenségeskedése kényszerítette a hunokat, hogy a Kaszpi-tenger partjain elterülõ régi hazájukba vonuljanak vissza. Innen lovagoltak a Duna felé és alapították meg Attila alatt azt a birodalmat, amely Róma hatalmát fenyegette.

a lószerszám része. A nyeregnek a ló farkára hurkolódó, kipárnázott szíja.

keleti nomád népcsoport, feltehetőleg a kabarokkal együtt jöttek a Kárpát-medencébe, iráni nyelvcsaládhoz tartoztak