Vágtató ló hátáról nyilazó lovas csúcsos sapkában
A pazyryki leletek alapján készült rajz egy ázsiai szkíta harcost mutat. Ők találták fel a vissza-csapó (reflex) íjat, amely aztán az ősmagyaroknak is fő fegyvere lett. Az íjat és nyílvesszőket a bal oldalukon övükre függesztett aranyborítású közös tegezben hordták. Valamennyi lovas nép közül az ő íjaik a legkisebbek. További fegyvereik: az akinakész nevű egyenes rövid kard és a harci balta. Pajzsot is használtak. Lovuk fejét és szügyét csatában nemez és fémlapok védték. Ruhájuk jellemzői: rövid zeke, bő nadrág, papucsszerű bőr lábbeli és csúcsos nemez süveg. Hihetetlen gyorsan és kitűnően lovagoltak, nyereg és kengyel nélkül is szilárdan ültek lovuk hátára.

1. Színes nemezaganccsal díszített ló
2. Nemez lóálarc
3. Felszerszámozott lófej
4. Domború dísz
Az altáji Pazyryk kurgánjaiból (halomsírjaiból) teljes épségben feltárt nemezbőr-fa lószerszámok mutatják az ázsiai szkíták lófelszerelését és magasrendű művészetét.
Nyerget és kengyelt nem használtak. A ló hátára nemez patracot erősítettek, alacsony fa kápával. Oldalpeckes zablájuk bronz vagy vas, csaknem azonos a későbbi századok zabláival.
A szarvas, illetve kecske álarccal díszített ló a temetési szertartáshoz tartozik. A fa és nemez szerszámok, díszek csupán, bár formájuk a használati szerszámokkal megegyezik.

Vágtában rohamozó párthus lovas előreszegezett lándzsával
A nemezből, bőrből és rávarrott fémlapocskákból álló páncél a lovast és lovát egyaránt védi. Ezt a páncélt már a szkíták is ismerték, de hasonlót használtak a hunok, avarok és az ősmagyarok is.
A lovas hosszú bambusznyelű lándzsáját két kézzel forgatja. Bár kengyelt még nem visel, jól idomított lova biztosan tartja az irányt. Fegyverzete a lándzsa mellett: egyenes kard, tőr és nyíl.
Lovát színes gyapjú bojtok díszítik.

Az Európába vonuló hunok indították el a nagy népvándorlást és döntötték meg a római birodalmat. Attila király (434-453) alatt a legnagyobb ókori birodalmat hozták létre.
Fő erejük páncélos íjász lovas seregük fegyelmezettségében és haditechnikai újításaikból állt. A Hunokkal jelent meg a kápás nyereg és kengyel, amely szilárd lovaglóülést biztosított, és lehetővé tette, hogy a lovas a ló hátáról kiemelkedve lőjön vagy vívjon. Nagyméretű asszimetrikus íjakkal nagy erővel és messze tudtak lőni. Bőr páncélon kívül láncinget és vas sisakot is használtak. Hosszú, egyenes, pallosszerű kardjuk képes volt az ellenfél pajzsát is átvágni.

Lóháton ülő páncélos avar íjász lándzsával
Az avarok a 6-9. század között birtokolták a Kárpát-medencét. A magyarok rokonai és közvetlen elődei voltak. Rajtuk keresztül terjedt el Európában a kengyel használata. Lovas harcosaik a szokásos keleti ruhadarabok - kaftán, csizma - fölött sisakot és fémmel kivert bőrpáncélt viseltek. Lovukat is gyakran védték hasonló páncéllal. (lásd. 001 kép) Az avar lovas kezében zászlós lándzsát tart, fő fegyvere azonban az íj és nyílvesszők, melyeket az övéről jobb oldalt lógó tegezben tart.
Színes nemez izzasztóra erősített nyergén jól láthatók a kétoldalt lecsüngő vérszíjak, amelyek a málha és a lópáncél felkötözésére szolgáltak.

Csúcsos sapkát viselő két gyalog harcos
Közép-ázsiai freskók alapján készült rekonstrukció a lovas népek díszes öltözetét mutatja. A fémmel erősített csúcsos nemez és bőrsüveget, a mintás kaftánt, a fémlapokkal kivert puha-talpú, magas bőrcsizmát a magyarok és rokon népeik egyaránt viselték. A harcosok veretes fegyverövéről egyenes kard, tőr és rátétes bőr nyíltartó tegez függ. Egyikük sisakját lószőr-forgó díszíti.