1. avagy Császár Huszárezred: legénysége túlnyomó részben az észak-dunántúli vármegyékből került ki. 1848 tavaszán Eszék körül állomásoztak, innen hamar harcba keveredtek a szerb felkelőkkel. Szeptemberben a parancsnok, Joseph Castiglione ezredes s vele együtt több tiszt is elhagyta az ezredet. Ősztől Perczel, illetve Görgey hadtestében harcoltak. Az ezred leghíresebb katonája Sebő Alajos, a tápióbicskei csata hőse, aki egyben utolsó parancsnoka is volt az ezrednek. Világosnál tették le a fegyvert.
2. avagy Hannover Huszárezred: a honvédsereg egyik leghíresebb, legjobb huszárezrede; legénysége az erdélyi magyar területekről származott. A forradalom kitörésekor a Temesközben állomásoztak. Fontos szerepet játszottak a délvidéki kormányellenes megmozdulások lecsendesítésében. Ekkor Kiss Ernő volt a parancsnokuk, őt Vécsey Károly követte. Vécsey, majd utóda, Pikéty Ágoston is tábornoki rangra emelkedett. A III. hadtest kötelékében több csatában (Szolnok, Isaszeg, Nagysalló, Pered, Komárom) vettek részt. Utolsó parancsnokuk Galvagni Cézár alezredes volt.
3. avagy Ferdinánd Huszárezred: legénysége magyar és szlovák származású a felvidéki vármegyékből, Zólyomból, Hontból, Liptóból, Turócból, Trencsénből, Árvából. Tavasszal Miskolc környékén állomásoztak, innen júliusban a Délvidékre vezényelték őket. Az ezred egyik törzstisztje, Milutinovich Mihály alezredes decemberben hősi halált halt. A tavaszi hadjáratban a III. hadtest lovashadosztályához tartoztak. Kitüntették magukat a szolnoki csatában március 5-én, csakúgy, mint a nyári hadjáratban és a főhadszíntér nagy csatáiban. Az alezredesi osztály áprilistól a Vág vidéken harcolt. Az ezred hat százada Világosnál tette le a fegyvert, 65 Ferdinánd-huszár azonban csak augusztus 19-én.
4. avagy Sándor Huszárezred: katonái dél-tiszántúli és bánsági magyarok, szerbek, németek, románok voltak. Márciusban Bécsben állomásoztak, később az ezredesi osztályt Grácba vezényelték. Hat század augusztusban Magyarországra került. Az ezredet Schweidel József - akkor őrnagyi rangban - vezette haza és vezényelte októberig. Miután tábornokká léptették elő, Ferdinand Karger követte a parancsnoki poszton. Az alakulat a fel-dunai seregben, majd a VII. hadtest kötelékében harcolt, s különösen a hősies utóvédharcokban tüntette ki magát. Egy ideig az ezred (bar csak névleges) parancsnoka Pöltenberg Ernő is volt. Világosnál tették le a fegyvert, ekkor Horváth János vezette az ezredet.
6. avagy Württemberg Huszárezred: a honvédsereg egyik legjobb lovasezrede. Hagyományos hadkiegészítési területük az Észak-Tiszántúl. A hatos huszárok 48 tavaszán Galíciában állomásoztak, ahonnan az ezred 2. százada Lenkei János vezetésével május végén szökve jött Magyarországra. A század júliusban már a Bácskában harcolt a szerbek ellen. Később az egész ezredet hazavezényelték. Az ezrednek több kitüntetettje is volt, Lenkei és Répásy Mihály őrnagyból tábornoki rangig vitte. Harcoltak a Temesközben, ott voltak Pákozdnál, részt vettek az erdélyi harcokban, így a piski csatában is, egyik osztályuk pedig a Csallóközben küzdött. Az ezred egyes részei Komáromban maradtak, és csak október 3-án tették le a fegyvert.
Az 5. Radetzky- és a 7. Reuss-Köstritz-ezred 1848-ban Észak-Italiában állomásozott. A nagy távolság miatt hazatérésükre gondolni sem lehetett, így az ott rekedt huszárezredek pótlásáról itthon kellett gondoskodni. Az 5. ezred szervezésére Vidos Márton, egy fiatal főhadnagy, maga is Radetzky-huszár kapott megbízást. Szeptemberre állt fel az osztály két századdal Berzsenyi Lénard parancsnoklása alatt. Később Szabó Vince alezredes, majd Vajda Ferenc őrnagy lett a parancsnok. Összesen három század szerveződött, ezek az oroszok, majd Haynau csapatai ellen harcoltak. Hasonló utat járt be a 7. ezred is. 1848 decemberében Paulovits Imrét bízták meg a szervezéssel, aki végül ezredesi rangban a világosi fegyverletételig vezette az ezredet. A baranyai-tolnai önkéntes lovas osztály átszervezésével előbb az ezred alezredesi osztálya alakult meg, amely végig a IV. hadtest keretei között harcolt, a másik osztály az V. hadtesthez került. Egy századuk az I. hadtestben tevékenykedett, parancsnokuk Amsberg százados volt.
8. avagy Coburg Huszárezred: legénysége nagyobbrészt szlovákokból állt, hadkiegészítési területük a nyugati Felvidék. 48 tavaszán Galíciában állomásoztak. Innen tértek haza október-novemberben, szökve, de zárt kötelékekben, többnyire alacsonyabb rangú tisztjeik irányításával. A szökési tervet Bersek József őrnagy készítette elő. Harcoltak Erdélyben Bem seregében, ahol különösen Nagyszeben ostrománál vitézkedtek. Az ezred 49 tavaszára öt századra szaporodott. Kitüntették magukat a verpeléti csatában is. A szabadságharc bukása a délvidéki hadseregben érte őket.
9. avagy Miklós Huszárezred: katonái Horvátországból és Szlavóniából valók, jobbára horvátok, kisebb részben szerb nemzetiségűek. Morvaországban állomásoztak, ahonnan július végén kerültek Magyarországra. A Dráva vonalat biztosították, s komoly szerepük volt a Roth-hadtest foglyul ejtésében. Részt vettek a móri és a pákozdi csatában, majd a fel-dunai sereghez kerültek. A Miklós-huszárok Mezőkövesdnél, Nagysallónál, Győrnél és Komáromnál tűntek ki. Az ezred leghíresebb katonája Gáspár András ezredes, aki november 26.-április 2. között parancsnoka is volt az ezrednek. Világosnál tettek le a fegyvert, ekkor Markovich Adolf volt a parancsnok.
10. avagy Vilmos Huszárezred: 1848 tavaszán Galíciában, Tarnopol környékén állomásoztak. Katonái felvidékiek, nagyobbrészt magyarok, illetve szlovákok és ruszinok. Két osztály már 1848 nyarán hazakerült, s velük együtt a tisztikar java része is. Harcolva tért haza október-novemberben az ezredesi és az alezredesi osztály Zsurmay Lipót vezénylete alatt. Kitüntették magukat Mezőkövesdnél, majd az erdélyi harcokban. Az egyik osztály részt vett a Temesköz felszabadításában. Legjelentősebb ütközetük Csornánál volt június 13-án, ahol két századparancsnok is, a lengyel származású Dzwonkowsky és Münster is hősi halált halt.
11. avagy Székely Huszárezred: hat magyar és két román ajkú százada a keleti határvidéken, Erdélyben állomásozott. A két román század októberben szembefordult a magyar kormánnyal. A többiek Székelyföldön maradtak, és részt vettek az önvédelmi harcokban. Később egyik osztályuk részt vett a Temesköz felszabadításában, június közepétől pedig az oroszok ellen harcoltak. Ekkor esett el Kiss Sándor ezredes, aki egyben hadosztályparancsnok is volt.
12. avagy Nádor Huszárezred: katonai jobbára a Jász-kunságból valók. Prága környékén állomásoztak, innen próbáltak 48 őszén hazaszökni. Fegyveres harcok és súlyos veszteségek után törtek át Magyarországra. Mintegy 250 huszár ért haza, akikből Sréter Lajos őrnagy egy új osztályt szervezett. Az utolsó hazatérők 49 júniusában érkeztek meg Udvardy Ferenc őrmester vezetése alatt. Az ezred szétszórva, századonként, osztályonként különböző hadtestekbe beosztva küzdötte végig a szabadságharcot, s tette le a fegyvert Világosnál augusztus 13-án.
(Ságvári György, Somogyi Győző: Nagy Huszárkönyv - Magyar Könyvklub, Budapest, 1999)

Tiszti sabrak

Címeres piros lótakaró kiterítve
A honvéd huszár tisztek a régi egyenruhát és lófelszerelést használták, csak a császári felségjelekkel magyarra cserélték.
Ezen a tiszti sabrakon a császári névjel helyett a magyar címer látható.