A nemesi felkelés intézménye, a magyar nemesség "vérrel adózása", azaz katonai szolgálati kötelezettsége a magyar jogrend egyik önmagát túlélt, archaikus képződménye volt. Az 1792-ben elkezdődött, s kisebb-nagyobb megszakításokkal majd negyed évszázadig elhúzódó háborúskodás alatt négyszer fogott fegyvert a magyar nemesség: 1797-ben, 1800-ban, 1805-ben és végül 1809-ben.

Fecskefarkú zászlók (1-4)
1-2. A Pest megyei nemes felkelő lovasság zászlójának két oldala 1797-ből. A huszárezredek 1768-ból négyszögletű zászlót kaptak, a nemesi felkelés azonban megőrizte a hagyományos fecskefark formát.
3. Nógrád vármegyei felkelő zászló (1797).
4. Zemplén megyei nemesi felkelő zászló (1809).

Kékruhás lovas és színes csákók (1-8)
1-4. Az 1809-ben hadba hívott utolsó nemesi felkelés egyenruháját központilag tervezték. Az országot négy distriktusra (kerületre) osztották, ezek négy lovasezredet állítottak ki, amelyek egyenruhája csak a csákószínben különbözött: Dunántúl - piros, Dunáninnen - fekete, Tiszán-innen - fehér, Tiszántúl - zöld.
5. Tiszántúli altiszti csákó.
6. Füredi típusú nyereg.
7. Nemesi felkelő huszár a dunáninneni distriktusból.
8. A nemesi felkelő huszárok tarsolya.

Kékruhás lovas karddal
Dunáninnen felkelő huszár 1809-ben. Ruhája búzavirágkék, a csákó, gallér és hajtóka a distriktus színe szerint fekete, a gombok sárgák.
Mellette az insurgensek (felkelők) számára előírt prémezett zeke. Lován népies, sallangos lószerszám. A csákó zsinórja sárga.

Kékruhás lovas pisztollyal és ruharészletek
1. Tiszti csákó a Tiszántúl színében.
2. Lovas legénységi dolmány búzavirágkék színben, világoskék zsinórral és a distriktus (kerület, esetünkben a Dunántúl) piros gallér és hajtóka színével.
3. Dunántúli lovas.
4. A kerületek csákó színei: Dunántúl piros, Dunáninnen fekete, Tiszáninnen fehér, Tiszántúl zöld.
5. Tiszántúli altiszti tarsoly.