A huszárok hadrendbe állításával visszatért a magyarokhoz a csaknem elfelejtett könnyűlovas taktika és gondolkodás. A huszár hamarosan a legnépszerűbb nemzeti fegyvernem lett, amely a török lovas gyorsaságát, ravaszságát és kíméletlenségét a keresztény lovag erényeivel egyesítette. Megkezdődött a 300 éves honvédő háború a mohamedán hódítóval, és ennek első számú hősei a huszárok lettek. Hatékonyságukat Mátyás király osztrák, cseh és lengyel háborúiban nehéz páncélosok ellen is bizonyították.
Mivel a huszár a nehezebb fegyverzetű szpáhival is szembekerült, az 1500-as évek közepén kialakult a huszárvértezet. Ez a lovagi páncélnál sokkal könnyebb keleties félvért: rákfarkas csúcsos sisak, rákfarkas mellvért, karvas és láncing. Nem vált általánossá, többnyire csak tisztek viselték. A tárcsapajzs elhagyása után a huszár igazi védőfegyvere villámgyorsan forgatott szablyája volt. Láncpáncél leküzdésére használt kiegészítő fegyverként páncélszúró tőrt vagy lóra való pallost használtak. Ezeket a ló jobb oldalán, térdük alá csatolva hordták.
A huszárokat tisztjeik: a hadnagy, vicehadnagy, százados- és ezredeskapitány egy-egy hadjáratra, vagy havi illetve éves zsoldra toborozták. Ötvenes vagy százas kompániákba (századokba) szerveződtek, de kisebb várakban 15-25 fős szakaszokban is szolgáltak. Minden önálló csapatnak volt hadnagya, strázsamestere, zászlósa, kürtöse és üstdobosa. Utóbbi egészen 1768-ig a huszárok legfőbb parancsközlő hangszere maradt.

Lovát kantárszáron tartó pirosruhás kopjás huszár.
Ez a kép jól mutatja az 1400-as évek végének huszárló felszerelését. A ló fején láncos fék és feszítőzabla. Ez, a sarkantyúval együtt a ló hirtelen megállítását és indítását elősegítő elég durva szerszám mindvégig a huszárfelszerelés része maradt.
Az aranyozott bőrrel bevont, elöl magaskápájú magyar nyerget a piros bőr szügyellő és többszörös farmatring szilárdan tartja a ló hátán. A részletrajzok a jellegzetes magyar kengyel ekkor divatos formáit mutatják.

Zöld ruhás huszár üstdobos lóháton
A legkisebb huszárcsapat is rendelkezett saját zászlóval, harsonával és üstdobbal, amelyek az irányítás és parancsadás eszközei voltak. Az üstdob pár két bőrrel bevont réz félgömb, melyeket dobzászlóval díszítenek és az első nyeregkápához erősítenek. A jól idomított ló kantárját a dobos lábával irányítja.
A dobos ruháján először jelennek meg a magyar nemzeti színek: a piros, fehér és a zöld, a címer színei.