E korszak huszáraival fő fegyvere a 3-4 méteres, kis zászlócskával díszített könnyű fenyőfa kopja volt. Védőfegyverként kezdetben csak a szögletes, ívelt tárcsapajzs szolgált. Ezt ugyancsak puha hárs- vagy fűzfából készült, bőrrel borították és színesre festették, vagy aranyozott faragással díszítették. A 16. század közepére a tárcsa háromszögű lett, csúcsa a lovas feje fölé magasodott. 1580 után a pajzsot elhagyták, de a kopja az 1600-as évek végéig a huszár elválaszthatatlan fegyvere maradt.
A huszár öltözete nemez kalpagból - télen prémes süvegből - dolmányból, magyar nadrágból és delisaruból vagy csizmából állt. A dolmány a 15. században bokáig ért, mint egy kaftán és kétoldalt fel volt hasítva. Az idők folyamán fokozatosan rövidült és a korszak végére az ujja hosszával megegyezett. Derekát selyemsál öv szorította össze. Leggyakoribb színe a vörös, ritkább a zöld, a nadrág többnyire fehér. A kalpag és süveg mellé strucc- vagy darutollat tűztek. A dolmány fölé párduc vagy farkasbőr kacagányt vetettek, vagy dolmányhosszúságú, prémes mentét húztak. Ennek hónalj hasítékán karjukat kidugták s a két menteujj mint két szárny repü lt utánuk.
Huszárdivat volt a 15-16. század fordulóján a rendkívül nagyméretű felcsatolt sarkantyú.
A kopja az első roham fegyvere: ekkor beletört az ellenfél testébe, a huszár eldobta és fokéles, görbe szablyával harcolt tovább. Kiegészítő fegyver és tiszti jelvény volt emellett a buzogány és a csákányfokos.

Piros ruhás, sisakos huszár piros-fehér kopjával és tárcsapajzzsal A 16. század közepének tipikus huszárja. Ruháján a piros-fehér színek uralkodnak, kopjarúdját és tárcsapajzsát piros-fehér sávok díszítik. Arab lovának patáit pirosra festette - de divat volt, török hatásra a ló farkának, sörényének, sőt testének színezése is.
A huszár sisakján és pajzsán fehér strucctoll ékeskedik. Hátán lecsüngő menteujját is övébe dugja.

A török ellen vívott 300 éves, békeidőben sem szünetelő kisháború, a török és magyar végvárak közötti sáv és az ellenség hátországa - korabeli szóval: "a végek" - volt a huszárság élettere. Török rablótámadások kivédése, felderítése, az ellenséges terület megsarcolása, felégetése, fogolyszerzés - ezek voltak a huszárok elsőrendű feladatai. Nagy hadseregek ütközeteiben, várostromokban ritkán vettek részt, itt a tüzérség gyalogságé, nehézlovasságé volt a döntő szó. Annál többször pár száz vagy egy-két ezer lovas által vívott lovascsatákban, akár száz kilométereket beszáguldó lesvetésekben. Nevükhöz számtalan híres haditett fűződik. A leghíresebb huszártisztek: Thúry György, Gyulaffy László, Nádasdy Ferenc, Huszár Péter nevét Konstantinápolytól a nyugat-európai udvarokig emlegették.

Piros kalpagos, kék dolmányos kopjás huszár lov on
Az 1400-1500-as évek fordulóján a huszár egész Európában ismerté vált. Miksa császár ás a lengyel király egyaránt szolgálatába fogadott magyar huszárokat. Számos egykorú ábrázolásaik - a ruha és fegyverzet egységes volta mellett - igen változatos kalpag és süvegformákat mutat. A fejfedő színe fekete, piros vagy fehér. Ez a huszár világoskék hosszú dolmányt, barnára festett piros zászlós kopját és tárcsapajzsot, valamint toll nélküli piros kalpagot visel.