A magyar huszárságnak ezt a korszakát a Napóleon elleni háborúk határozták meg. Az 1815 utáni békeidőkben a hadrend és egyenruha nem változott.
A forradalmi Franciaország tömeghadseregével 1792-től vívott harcok a hadsereg átszervezését tették szükségessé. A huszár harcmodor ismét felértékelődött, ezért a német lovasezredek számát csökkentették, a huszárokét növelték. A meglévő 9 huszárezred mellé újakat alapítottak és valamennyit sorszámmal látták el 1-től 12-ig. Az ezred létszámát 1816 főben és 1488 lóban határozták meg, ehhez hadjárat idején még 186 ember és 177 ló tartalék csatlakozott.
Az ezred 4 svadronra (osztályra) tagozódott, mindegyike 2 századból állt.
Az egyenruha és felszerelés lényegében nem változott. A csákó szemernyőt kapott, szélesebb és nehezebb lett és a kardvágás ellen nagyobb védelmet nyújtott. A dolmány és mente egészen megrövidült, a zsinórzat sűrűbb és szélesebb, az egész mellet beborította.