havi fizetésű zsoldban álló katonák.

ösztöndíj régiesen, a hópénzes lovasok havi járandósága.

a lőfegyverek időszaka előtt, a kora középkortól használatos hosszú, lándzsaszerű fegyver, a huszárok fő fegyvere.

zsoldért elszegődő könnyű lovas katona (huszár).

magas, hengeres vagy csúcsos, rendszerint karimátlan vagy felhajtott peremű férfi fejfedő.

bandouliere-nek, átalvető-szíjnak nevezték azt a szíjat, melyet az egyik vállról, az ellenkező oldalon levő csípő felé átalvetve viseltek, s amelyre kard, szurony vagy karabély volt függesztve. Tekercsszerűen összehajtott s a két végén szíjjal összefoglalt, tehát koszorút képező köpenynek, a magyar bakák pantallérnak nevezik.

lemezvértek áttörésére kifejlesztett régi magyar fegyver. A kurucok, később a huszárok fejük felett forgatva rontottak rá az ellenségre, annak páncélzatát áttörve.

a cseh rendek 1618-as Habsburg-ellenes felkelésével kezdődő háború, amely egész Európát lángokba borította. A harmincéves háború több szakaszra osztható (cseh, dán, svéd, francia), attól függően, hogy melyik ország vezette a Habsburgok elleni (protestáns) erőket. 1648. október 24. a vesztfáliai békével, melyet III. Ferdinánd német-római császár és a birodalmi rendek Svédországgal és Franciaországgal kötnek meg, véget ér a harmincéves háború. A béke Franciaországnak Közép-Európában, Svédországnak pedig Észak-Európában biztosít nagyhatalmi helyzetet.

munkadíj, évi fizetség. A latin nyelven megkötött szerződésekben használták az általában használatos jargalás (a Jahrgeld német szóból keletkezett elferdítéssel) szó megfelelőjeként.

eredetileg a főuraknak, vármegyéknek stb., saját, katonai, főleg lovas csapata. Később inkább az ünnepélyes alkalmakkor felvonuló magyaros díszöltözetű lovas csapatokra használták a kifejezést.

(kampánia) katonai alakzat, egység, mai nevén század, a török elleni felszabadító háborúk (XVI-XVII. század) idejétől használatos elnevezés, 1000 lovasból állt, az alakzat elnevezését 1769-től törölték el.

a lófők két nyílföldet kaptak a termőterület felosztásakor. Könnyűlovas egységekben szolgáltak. A lófők és gyalogkatonák az 1721-es összeírás szerint a székely társadalom zömét alkották. A harmadik rend bűnhődött a leginkább, mert a lázadásban résztvevő lófők kegyelmet kaptak, csupán állandó katonai készenlétre kötelezték őket. A megsértett fejedelem jobbágysorba taszítja az egész harmadik rendet, a hűséges híveit, pedig megajándékozza. Így Csík- és Gyergyó-székben 10 ember 217 jobbágyot kap ajándékba a fejedelemtől. Az elszegényedett lófők is önként álltak jobbágysorba, csakhogy terhes kötelezettségüktől szabadulhassanak.

hajlított pengéjű, egyélű vágófegyver, a keleti népek ősi fegyverfajtája. A honfoglaló magyarok még Ázsiából hozták magukkal a keskeny pengéjű, lehajló szárú, keresztvassal ellátott szablyafajtát. Szent István korában a nyugati mintájú egyenes, kétélű kard kiszorította, azonban a XV. század folyamán a török háborúk alatt ismét nemzeti fegyverré vált. A XVI. század elején kifejlődött a tisztán magyarnak mondható típus. Széles, fokéles pengével, egyenes, megnyúlt keresztvas-szárakkal. A szablya egész Európában elterjedt.

puhára cserzett, élénk színűre festett borjú-, juh- vagy kecskebőr.

a trombonkarabély tölcséres csövű lőfegyver volt, amely átmenetet képzett a puska és a pisztoly között.

XVI-XVII. századi magyar katonatípus. Eredetileg a török elől elmenekült délszláv népek elnevezése. A török hódítás kiszélesedésével egyre több magyar került közéjük. Jelentős részük a hódítás miatt birtokát vesztett nemes, akik katonának álltak, többek között szabad hajdúnak. Sokuk a marhahajtók, pásztorok közül került ki.

a Kunság igen ősi és jellegzetes viseleti darabja. A fekete rackabőrből való hátibőr továbbélt a ruha gallérjaként. Rendesen a kacagányt nyakbavetve hordták férfiak és asszonyok egyaránt, erről a XVIII. századi jegyzőkönyvek bőséges adattal szolgálnak.

a nyeregnek elől és hátul felmagasodó része.

többnyire arany- és ezüstszálakkal gazdagon átszőtt mintás selyemszövet. Világi és egyházi ruhák készítésén kívül bútorok kárpitozására használták.

egész vagy félkörös, ujjatlan, gyapjú felsőruha. A hosszú, ujjatlan, keskeny, álló galléros, palástszerű felsőruha, a fekete, kék, ritkán zöld posztóköpeny gyakran kettős fodros gallérral, piros posztószegéssel (Tolna m.) a XVIII.–XIX. században az alföldi és Ny-dunántúli mezővárosok köznemességének, módos gazdáinak és mesterembereinek legelőkelőbb viselete volt, amelyet finomabb anyagból asszonyaiknak is készíttettek. Híres volt a szép kiállítású gyöngyösi köpeny.

I. Rudolf indította meg a török ellen, mivel első számú feladatának a pogány törökök hatalmának megtörését tartotta. A háború 1591-től egészen 1606-ig tartott. 1595 tavaszán bekapcsolódott a harcokba Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem is. A császáriak elfoglalták Esztergomot, Visegrádot és Vácot. Ezután a harcok elhúzódtak, a zsoldosok garázdálkodtak, ellenreformáció folyt. Ez váltotta ki Bocskai István fegyveres ellenállását, amelynek eredményeképp elérte, hogy 1605-ben megválasszák Magyarország fejedelmévé a szerencsi országgyűlésen. 1606. júniusában aztán létrejött a felkelést lezáró bécsi béke, majd még ugyanebben az évben a tizenöt éves háborúnak véget vető zsitvatoroki béke (november 11-én) is, amelyet Bocskai István közvetítésével sikerült megkötni a bécsi udvar és a török Porta között.

a huszárok kezdetben sohasem alkalmazták magukra a ’huszár elnevezést, inkább a lovas katona, nyargaló, az éves zsoldért szolgáló járgáló (Jahrgeld = évi pénz) megnevezéseket alkalmazták magukra. A jargalás is e szavakból fejlődött ki, a könnyű lovas katona (huszár) zsoldért szolgálatba állását jelentette.

a Habsburg-család (1745-től Habsburg-Lotharingiai család) Európa egyik legjelentősebb uralkodói családja, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban számtalan itáliai és németországi hercegség, választófejedelemség stb. urai voltak. A család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet ( 973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (megh. 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unkája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már strassburgi püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is. Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet.) Később a svájci területekről elüldözték őket a svájciak, és ezzel nagyjából egyidejűleg a magyarok és csehek közötti ellentéteket kihasználva megszerezték maguknak első kelet-ausztriai birtokaikat.

a kuruc név eredetileg keresztes katonát jelent. (Crux latinul kereszt.) A pogány törökökkel szembeni harcok idején terjedt el. Később a Habsburgok ellen harcoló magyarországi felkelők elnevezése, mely a XVII. századtól jelenik meg. Többségük elbocsátott végvári katona, birtokát vesztett nemes, szökött jobbágy volt.

kisebb katonai körzet

Bocskai István erdélyi magyar fejedelem Bethlen Gábor ösztönzésére 1604-ben Habsburg-ellenes függetlenségi harcot indított Erdély lepusztítása és a vallási türelem megóvása végett. 1605-ben Magyarország és Erdély fejedelmévé választották. 1606-ban a bécsi béke megkötésével I. Rudolf császárt az alkotmány és a protestánsok vallásszabadságának elismerésére kényszerítette.

a huszárezred zászlaja, amely alatt harcba indultak. Minden ezrednek más-más zászlója volt.

valamekkora szárral rendelkező saru, ami rövidnek tekinthető a teljesszárú lábbelikhez képest. A régi időben olyan lábbeli lehetett ez, amely hasonlított a mai magas szárú cipőhöz.

a francia Alpokban található kovás mészkőből gyártott anyag, amelyet pisztolyok és puskák elsütéséhez használtak.

posztóból készült kicsi tarsoly, kistáska, amit az övre akasztva, vagy a derékra kötve hordtak, később a huszároknak a derékszíjról lelógó díszes táskája.

puskapor, a golyó, a sörét vagy töltény, illetve az ezek tárolására való tarsoly és egyéb kellékek elnevezése.

a XVII. század második felétől a XVIII. század első feléig tartó időszak, melynek során Magyarország észak-keleti részén és Erdélyben a könnyű fegyverzetű kuruc katonaságra támaszkodva több hazai főnemes igyekezett (több alkalommal törökkel szövetkezve) felszabadítani az országot az osztrák (Habsburg) megszállás alól – sikertelenül.

a szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly megbízottjával, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében. Közkegyelmet biztosított, a kuruc sereg letette a fegyvert a majtényi síkon, a király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.

vértes (páncélos) lovagok tornaviadalának szokása már a 12. században meghonosodott Magyarországon, sőt a magyar lovagok is résztvettek a német- és franciaországi tornákon. A nehéz vértezetben vívott viadal mellett a 16. század elején mindjobban elterjedt a királyi udvarban a huszártorna. Lassanként ez váltotta fel az eltűnő lovagi tornákat. Külföldi elterjedése I. Ferdinánd király fiának, Tiroli Ferdinánd főhercegnek volt köszönhető, aki lelkesedett a huszáros fegyverzetért. Prágai, pilseni és insbrucki udvarában számos huszártornát rendezett, melyen személyesen is résztvett. A huszártorna igazi formája a kopjatörés volt, puhafa vagy üreges lándzsanyelekkel; ennek szigorú szabályai voltak. Bírák és igazlátók ellenőrizték betartásukat. A tompa fejű, és könnyű lándzsák erős rohamban renszerint az ellenfél pajzsán törtek el. Főleg az ellenfelük testét igyekeztek eltalálni, hogy kivessék a nyeregből.

testhez simuló, csípőig érő zsinóros zubbony.