a XV. század első fele, amikor több Jagelló-házi (lengyel) uralkodó került a magyar trónra.

karpáncél, az alkar védelmére használt fémruházat a középkorban

a kardok, szablyák, szuronyok, bajonettek markolata felett található fémperem, ami a katona kezét védte az ellenséges fegyvertől.

az ország határán, a törökök által megszállt területek szélén épült várak. Magyarországon a török veszély elhárítására épült várak. Miután a törökök berendezkedtek, szükségessé vált az országon belüli új védelmi vonal megteremtése. Az 1550-es évek közepétől a bécsi tanács számos olasz hadmérnököt küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelõen átépítették a legfontosabb végvárakat. Legfõbb feladatuk a határok megvédése, az utak és vízi átkelőhelyek biztosítása, az ellenség utánpótlásának megakadályozása, az adott körzet lakosainak és értékeinek megóvása. A végvárrendszer az Adriai-tengerparttól indult, s keresztülvágott Horvátországon és Szlavónián. A Dunántúlon Szigetvárra és a Dráva-menti várakra, később a Balaton mellékiekre támaszkodott. 1556-tól a végvárak a haditanács hatáskörébe kerültek, s így lehetőség nyílt a várrendszer egységes és szakszerű irányítására.

II. Lajos nővérének fia, 1564-1576 között uralkodott Magyarországon, mint Habsburg király és német-római császár is volt. Rivalizált Báthory István erdélyi fejedelemmel a lengyel trón megszerzése érdekében, regnálása alatt esett el a szigetvári erődítmény, amelyet a híres Zrínyi Miklós vezetése alatt védtek a magyarok. Szintén a nevéhez fűződik Dobó István egri várkapitány felségárulás miatti elítélése is, amiért az János Zsigmondot támogatta ellenében a magyar trón megszerzéséért vívott küzdelemben.

parancsközlő rézfúvós hangszer kezelője, megbecsült tagja volt a hadseregnek, kivételes előjogokkal; amikor roham után gyülekezőt fújtak, a szétszóródott legénység az ő feltűnő és eltérő alakja köré csoportosult.

célszerűen kialakított zabla, ami a kemény szájú lovak fékezésére, esetleg idomítására szolgál. A huszárok széleskörben használták, mert kezesebbé, gyorsabban irányíthatóvá teszi a lovakat.

portyázó háború, a huszárok leghatásosabb és legkedveltebb stratégiája; a gerillaharc előfutára, melynek során kisebb egységek keresztül-kasul járják az adott országrészt, le-lecsapva az ellenség erőire, e taktika fő ereje a rajtaütés.

XV-XVI. században használt pajzstípus. A XVI. század első évtizedeitől gyakran díszítették a pajzsok felületét címermotívumokkal is. A pajzs biztonságos tartására a homorú hátoldalon bőrfogantyúk szolgáltak.

a lovagi tornák (a XVI. századtól: huszártornák) viadalának igazi formája, elnevezése, melynek során a hosszú, puhafa vagy üreges lándzsanyelekkel, szigorú szabályok szerint; a tompa fejű, könnyű lándzsák rendszerint az ellenfél pajzsán törtek el (főleg ellenfelük testét igyekeztek eltalálni, hogy kiüthessék a nyeregből).

Dél-Európa keleti részén a földközi tengerbe nyúló félsziget neve. Legnagyobb része hegyes vidék. Előbb a rómaiak, majd később a bizánciak egyesítették, a mohácsi vész után hosszú időre török uralom alá került, ami csak a XIX. század utolsó negyedében szűnt meg. A földrajzi fogalmat sokszor negatív felhanggal a rendezetlenség állapotára használják (balkáni állapotok).

kezdetben az akindzsik javarészt olyan, pásztorkodó életmódot folytató ruméliai törökök voltak, akik bizonyos adók alól mentesültek. Mindnyájan fizetség nélkül, csupán kedvezményeik fejében és persze a zsákmány reményében vettek részt a hadjáratokban, hogy a rablott holmikkal és foglyokkal űzött kereskedésből egészítsék ki jövedelmüket. A 15. század közepe után azonban mindinkább elenyészett az akindzsi életmód és státus nomád és önkéntes jellege. Az állam fokozatosan állandó lakóhelyhez kötötte, telkekre ültette és földművelésre kényszerítette őket, illetve soraikat egyre nagyobb arányban töltötte fel eredetileg "rája"(adóköteles alattvaló) katonákkal. Az akindzsikat ekkor már inkább katonaparasztoknak kell tekintenünk, akik békeidőben ökreikkel földet műveltek, és a tized, illetve néhány más adó alól felmentést kaptak.

lemezvértek áttörésére kifejlesztett régi magyar fegyver. A kurucok, később a huszárok fejük felett forgatva rontottak rá az ellenségre, annak páncélzatát áttörve.

nehéz fegyverzetű lovas katona a régi Török Birodalomban, aki fizetésképpen főként hódoltsági területek egyes falvainak bizonyos adóit kapta. A francia hadsereg 1834-ben Algériában megalakított hadtestének, főleg az őslakosságból toborzott lovas katonája.

török háborúk idején (XV-XVIII. század) a török könnyűlovasságnál az utánpótlással foglalkozó katonák elnevezése, a jajék és jürükök mellett.

valamekkora szárral rendelkező saru, ami rövidnek tekinthető a teljesszárú lábbelikhez képest. A régi időben olyan lábbeli lehetett ez, amely hasonlított a mai magas szárú cipőhöz.

a lőfegyverek időszaka előtt, a kora középkortól használatos hosszú, lándzsaszerű fegyver, a huszárok fő fegyvere.

katonai alakzat, egység, mai nevén: század, a török elleni felszabadító háborúk (XVI-XVII. sz.) idejétől használatos elnevezés, 100 lovasból állt, az alakzat elnevezését 1769-től törölték el.

a török önkéntes, irreguláris lovasság egy fajtája. Lényegében könnyűlovasok, akik huszáros harcmodorban csatáztak, Gárdonyi az Egri Csillagokban említi őket.

a huszárok (általában fehér bárányprémes) felsőruházata, a dolmányra véve, de gyakrabban félvállra vetve viselték (kivéve a testőrséget, amely dolmány helyett zsinórozott mellénykét hordtak, ezért mentéjüket felöltve hordták)

az üstdob keleti eredetű hangszer; vörösrézből, néha ezüstből készült félgömb, melyet mindig párosan használtak. Az üstdob fémtestét kívül színes és díszes posztó- vagy damaszttakaró fedte, melyet üstdobzászlónak neveztek; ezeket a zászlókat az uralkodó, néha az ezredtulajdonos kezdőbetűje díszítette. Az üstdobok az ezred féltve őrzött büszkeségei voltak, ugyanolyan tisztelet övezte azokat, mint a zászlót. A trombitásokhoz hasonlóan nem a többi huszár zsinóros ruháját hordta, hanem németes kalapot és kabátot, szablya helyett egyenes pallost. Azért különbözött a többiektől, hogy amikor roham után gyülekezőt vertek, a szétszóródott legénység az ő feltűnő és eltérő alakja köré csoportosulhasson. Az üstdobokat 1767-ben megszüntették, helyébe minden lovasezred egy törzstrombitást kapott, őrmesteri rendfokozattal.

Magyarországnak az Oszmán Birodalom terjeszkedése ellen vívott harcait nevezik így. Ide számítják a korai török portyázásokat, betöréseket és azok visszaverését, egészen a török kiűzéséig.

a huszár szó egyik korai alakja, első ismert említése 1378-ban történt, amikor I. Lajos király utasította a temesi bánt, hogy fékezze meg az ebresi erdőben garázdálkodó hunzar néven nevezett szolgálónépet.

nyolc piros és fehér sávval ellátott címer, amit először az Árpádházi királyok használtak. Az első Árpád-házi király, aki címert használt III. Béla volt. Ami korábbi jelvényeket, kereszteket használtak esetleg pénzérméken, azok nem szerepeltek címerpajzsban, tehát nem címerek. III. Béla címere egy pajzsban lebegő kettőskereszt volt. Fia, Imre kezdte használni az ún. Árpád-sávos címert. II. András után (megh. 1235) a királyok a kettőskereszteset használták, a vágásos címer családi címer lett, azaz a származást volt hivatott mutatni. Így például az Anjouk is az Árpád-sávos címert egyesítették Franciaország címerével, mert a kettőskeresztes címert csak a király használta. Később több leszármazott is használta a vágásos címert, mint elemet összetett címerénél. A kettőskeresztes címert viszont csak a magyar uralkodók használták.

a vértes (páncélos) nemes lovas katonák tornaviadala, amely a XII. században honosodott meg hazánkban, fő formája a kopjatörés volt.

a huszártornák (lovagi tornák) idején (a XII. századtól) a viadalok (kopjatörések) alkalmával a bírák mellett a szigorú szabályok betartását ellenőriző személyek

a régi magyar, rendszerint nemesi, férfiviseletben párduc bőréből készült, a bal vállra vetve hordott ruhadarab.

1506-ban született mint II. Ulászló koraszülött gyermeke. 1508-tól magyar, 1509-től cseh király. Ténylegesen 1516-tól regnált hazánkban az utolsó Jagellló uralkodó, 1521-ben lett nagykorú. Ez idő alatt az ország vagyonát a hűtlen alattvalók és ügyeskedők tönkretették, a fiatal király végül az országot megtámadó török seregek ellen Mohácsnál megvívott végzetes ütközetben halálát lelte, a megáradt Csele patakba fulladt menekülés közben. Székesfehérváron temették el.

lengyel uralkodóház, amely több magyar királyt is adott, Nagy Lajos leányának házassága révén, örökléssel formálva jogot a magyar trónra. Az első Jagelló uralkodó I. Ulászló volt (1440-1444), majd II. Ulászló (1490-1516), „Dobzse” László, végül a tragikus sorsú II. Lajos (1516-1526), akinek a Mohácsi vész alatt bekövetkezett halála a Jagelló-ház hazai uralkodásának vége mellett az ország virágkoránák végét is jelentette, a török hódoltság kezdetét.

a törökök oldalán harcoló katonák, akik csak háborúba álltak be a seregbe, egyébként rablásból, útonállásból tartották fenn magukat.

(1368-1437) magyar és cseh király, német-római császár. 1396-ban seregével súlyos vereséget szenvedett e törököktől Nikápolynál. Ezt követően a törökkel szemben védekező politikát folytatott: az ország déli határvidékén úgynevezett végvárvonalat épített ki és ütközőállamokat (Szerbia, Bosznia, Havasalföld) igyekezett a védelembe beépíteni. A birodalom és az egyház megreformálására irányuló törekvései kudarcot vallottak.

tömegében Iránban élő, indoeurópai nyelvű nép.

Kázmér lengyel király és Albert magyar király lányának gyermeke, akit Mátyás halála után a magyar rendek gyengekezűsége miatt választottak magyar uralkodónak Corvin János, Miksa (Frigyes császár fia) és Albert lengyel herceg ellenében. Beatrix és Szapolyai János, később Bakócz Tamás egyengették útját hazánkban. Gyakorlatilag nem is Ő irányította Magyarországot valójában, halálával zűrzavart és az ország meggyengülését hagyta hátra utódjának.

(1407 körül - Zimony, 1456. augusztus 11.): kormányzó, hadvezér. Vajk havaselvi bojár ésMorzsinay Erzsébet elsőszülött fia volt. Horogszegi Szilágyi Erzsébettel kötött házasságából két fia, László és Mátyás született. Katonai pályafutását apródként kezdte, majd Stefan Lazarević szerb despota szolgálatában állt. 1430. Zsigmond király szolgálatába lép, idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkíséri Rómába, Bázelbe, majd Csehországba. Zsigmond haláláig kora legjobb zsoldosvezéreinél tanult, megismerte az akkor legkorszerűbb itáliai és huszita harcmodort, és bőséges tapasztalatokat szerzett a törökök ilyenirányú szokásairól is. 1439-től szörényi bán, 1441-től erdélyi vajda és temesi bán. A török ellenes harcokban emelkedik ki mint kiváló hadvezér. Célja az aktív védekezés kialakítása: nem csupán megvédeni az országot a török ellen, de ki is verni azt Európából. A nándorfehérvári diadal után 1456-ban pestisben meghal.

őrmester, a legalacsonyabb rangú tiszthelyettes.

a történelmi Magyarország déli tartományainak kormányzóját nevezték így a XII-XVI. században. Az 1867-es kiegyezés után az autonóm horvát-szlavón-dalmát kormány feje, horvát bán.

délszláv könnyűlovas katonák, útonállók, fosztogatók. A török terjeszkedés elől egyre északabbra húzódtak. A szerb gusar szóból alakult a magyar huszár szó.

1331-ban foglalta el Szerbia trónját. Legfontosabb céljának azt tekintette, hogy országa a Balkán vezetõ államá váljon, mivel a Bizánci Birodalom a belsõ gyengeségek, és az állandó polgárháborúk következtében erõteljesen meggyengült. A szerb uralkodó befogadta országába a bizánci menekültekek, akik görög mintára szervezték az államigazgatást. Törvénykönyve a középkori szerb történelem egyik alapvetõ forrása. Az ország területét is jelentõsen nõvelte, elfoglalta Albániát és Macedóniát, és megverte a bolgárokat is. Hatalma az Égei-tengerig ért. Többször csatározott I. Lajos királlyal, aki döntõ vereséget nem tudott reá mérni. Hatalmi ambícióit jól jellemezte, hogy 1346-ban felvette a szerbek és rómaiak cárja címet is. Tervbe vette Bizánc elfoglalását is, de a hadjárat elõkészítése során elhunyt. Halála után országában polgárháború ütötte fel a fejét, és az egykori Nagy-Szerbia maradványa már nem volt képes ellenállni az Oszmán Birodalom hódító törekvéseinek.

testhez simuló, csípőig érő zsinóros zubbony.

Anjou Károly Róbert fia ként került 17 évesen a magyar trónra, dicsőséges uralkodása (1342-1382) miatt ’Nagy’ Lajosnak is hívták: uralkodás idején volt legnagyobb az ország, melynek partjait három (Adriai-, Balti-, Fekete) tenger mosta. 1370-ben egy szerződés értelmében a lengyel király, Kázmér halála után a lengyel trón is Lajos fejére szállt. Ő helyeztette át Visegrádról Budára a királyi udvart, az ország székhelyét. Nagyszombaton hunyt el, Székesfehérváron temették el.

a Mohamed próféta által a VII. század közepén alapított közel-keleti (az arab ajkú lakosság körében általánosan elterjedt) monoteista vallás követőjének (moszlim) köznapi elnevezése hazánkban –az alapító után; e vallás hívei nem szeretik ezt az elnevezést, gúnynévnek tartják

a várható (támadási szándékkal vádolt) ellenfél lerohanása, katonai erejének megsemmisítése megelőző támadással.

a Délvidéken, Temesben található erdő, ahol a „hunzarok” garázdálkodtak. 1378-ban I. Lajos király utasítást adott a temesi bánnak, hogy fékezze meg őket. Ez az elnevezés a huszár szó egyik korai alakja.

vértes (páncélos) lovagok tornaviadalának szokása már a 12. században meghonosodott Magyarországon, sőt a magyar lovagok is résztvettek a német- és franciaországi tornákon. A nehéz vértezetben vívott viadal mellett a 16. század elején mindjobban elterjedt a királyi udvarban a huszártorna. Lassanként ez váltotta fel az eltűnő lovagi tornákat. Külföldi elterjedése I. Ferdinánd király fiának, Tiroli Ferdinánd főhercegnek volt köszönhető, aki lelkesedett a huszáros fegyverzetért. Prágai, pilseni és insbrucki udvarában számos huszártornát rendezett, melyen személyesen is résztvett. A huszártorna igazi formája a kopjatörés volt, puhafa vagy üreges lándzsanyelekkel; ennek szigorú szabályai voltak. Bírák és igazlátók ellenőrizték betartásukat. A tompa fejű, és könnyű lándzsák erős rohamban renszerint az ellenfél pajzsán törtek el. Főleg az ellenfelük testét igyekeztek eltalálni, hogy kivessék a nyeregből.

" Szikszói kard ", magyar szablya a XVI. Századból, amit a róla elnevezett városban gyártottak, közepesen nehéz, enyhe görbülettel rendelkező kard.

valamely déli szláv nyelvet (horvát, szerb, albán, bolgár, stb.) beszélő szláv nép. A Balkán-félszigeten élő szláv népekre használatos kifejezés.

(Graz, 1863. dec. 18. - Szarajevo, 1914. jún. 28.): osztrák-estei főherceg, osztrák és magyar trónörökös. Károly Lajos főherceg, Ferenc József testvére és Mária Annunciata nápolyi kir. hercegnő legidősebb fia. 1896-ban Rudolf trónörökös halála után lett a Monarchia trónörököse. Ambiciózus, hatalomra törő politikus volt, nagy céltudatossággal munkálkodott a Monarchia ügyeire való befolyása állandó növelésén. Főleg a hadseregre gyakorolt közvetlen és közvetett befolyása volt jelentős. A Monarchia dualista rendszerének felszámolására, centralizált birodalom létrehozására törekedett. A dualizmust védelmező magyar uralkodó körök ellen demagóg módszerekkel igyekezett kijátszani a nemzetiségi törekvéseket és az általános választójog jelszavát. Külpolitikai téren szélsőségesen agresszív, militarista politikát képviselt. 1914. jún. 28-án Szarajevóban, ahol egy hadgyakorlat alkalmával tartózkodott, Gavrilo Princip szerb diák, egy szerbiai nacionalista titkos szervezet tagja, feleségével együtt meggyilkolta. A gyilkosság okozta külpolitikai fejlemények az I. világháború közvetlen kiváltó okává váltak.

a huszárok (általában mosómedveprém) fejfedője 1767-ig, utána ezt a posztócsákó váltotta fel.

(Ottomán Birodalom): török uralkodói dinasztia által a kis-ázsiai fejedelemségekből a XIV-XVI. Század között Európa és Ázsia meghódított területeiből létrehozott hatalmas birodalom. A birodalom felosztását hivatalosan a sevrés-i béke (1920) rögzítette. Az oszmán dinasztia az oguz törzsszövetséghez (nyugati törökök) tartozó népcsoportból származik.